Requiem a főhadnagyért

1945 tele. Férfiak találkoznak Budán egy vendéglőnél, ahonnan kiszűrődik a „Lili Marlene” magyar változata (Rácz Vali gramofonfelvételén), ami a nyilas uralmat szimbolizálja. A férfiak beszédbe elegyednek. Szökött katonák, szökött hadnagy. Elmesélik történeteiket. Közben az oratórium szavalókórusa magyarázza és keretbe foglalja a történeteket. A kisember, „hódító, rabló, rettenetes véget érő ország hadseregének” katonái eldöntik, hogy mit csináljanak: hazamennek vagy „az elmebajos parancsosztogatók ellen” most már fegyverrel harcolnak, nem hősiességből, hanem mert – muszáj.   A férfiak azt a dilemmát beszélik meg, hogy mi a dolguk ilyen helyzetben, használhatják-e a „parancsot teljesítettem” kifogását – leginkább monológok formájában. A 60-as éveben divatos rádiós oratórium műfajának egy darabja.

Rekviem a főhadnagyért

Hangjáték négy férfihangra és női szavalókórúsra

A Budai Önkéntes Ezred emlékére.

Írta: Csukás István
Zenéjét szerezte és az MRT szimfonikus zenekarából alakult kisegyüttest vezényli: Hidas Frigyes
Zenei szerk. Horkai Rózsa
Zenei rendező: Horváth Ádám
Zeneszerző: Hidas Firgyes
Km. Benkő Gyula, Kálmán György, Major Tamás, Szabó Gyula, Vass Éva, valamint az MRT női-kara.

Dramaturg: Nyerges András
Rendező: Bozó László (1966)
1966. május 8.
(37 perc)

1966. május 8. K 20.50

1966. november 18. P 10.20

1970. november 23. 3. műsor 20.41

1973. február 8, K 11.22

1999. január 5., B 10.05

2001. december 26., P 02.23

„A rádiójáték – költői zászlómeghajtás – a Budai Önkéntes Ezred katináinak emléke előtt. 1945-ben, a háború utolsó hónapjaiban a fasiszták seregéből megszökött magyar katonák szervezték meg ezt az ezredet,hogy szembefordítsák velük, esztelenü romboló egységeikkel a fegyvert. A különös hangvételű prózai oratórium négy katona útját rajzolja meg – a hősi fegyverfogásig”