Alfa

Milyen a tisztességes emberi viselkedés háborúban? Hogy kellene tegyünk? Mibe lehet kapaszkodnunk?

A háború őrületében áll a katona és visszaemlékszik arra, hogy hogyan fonódtak egymás után életének eseményei, amíg a sok imádkozás ellenére is a háborúban őrszemként találta magát és képzeletében halott kedvesével való beszélgetésbe zárkózik tudata, és már csak arra vár, hogy találkozzon végre vele, mert ő nem üt vissza, nem tesz semmit, és így is győztesnek érzi magát.

A hangjátékban a csizmák csattogása, és az üdvözlégy Mária hosszan elnyúló könyörgése adja a ritmust.

Ivo Michels (nyersfordítás) (a műsorborítékból) Mortselben született 1923-ban. Előadásai a film formanyelvével és a forgatókönyv-írás technikájával foglalkoznak.

Megjegyzések a „Het Boek Alfa”-hoz: A háború kirobbanásakor egy katona őrségen áll a kaszárnya előtt. A regény cselekményének tulajdonképpeni ideje mindössze néhány pillanat, a katona megfigyelési területe rendkívül szűkre szabott: előtte a háború lázában égő utca siralmas zűrzavara, mögötte, a kaszárnya udvarán, az indulásra készülőú hadserege dübörgő ritmusa. A katona, a főszereplő, tehát a „senki földjén” áll, helyzete válságos: a kaszárnyán kívül van, de nincs köze az utcán járó polgárok életéhez sem. Szeretne még egyszer találkozni a feleségével, An-nal, de tudja, hogy néhány pillanat múlva parancsot kap az indulásra. Egész lénye ellenállástól feszül: nagy intenzitással éli át ezeket a rettenetes perceket, ellenállása azonban passzív, nem engedi, hogy az igazi lázadóvá váljék. És tudatában a benyomások s a nyomukban járó érzelmi reakciók az emlékképek sokaságát szabadítják el, amelyek mindeddigi életében kiuttalanságáról vallanak: az ellenállásról és a közönyről, a lemondásról és a lázadásról, az akarásról és a nem-akarásról.

Az örökös kötöttséget az író az igéző ritmusára emlékeztető nyelvezettel érzékelteti. A mű lejtését alapvetően kétféle ritmus határozza meg. Egyrészt a kívülről érkező vezényszó, a katonák dübörgő lépteinek ritmusa /bal-jobb, bal-jobb/, másrészt a belülről jövő: az öntudat, a vallásos nevelés, a lemondás vezényszavai /a zsolozsma ritmusa/.  A mű ritmusa tehát – a felidézett emlékképeknek megfelelően – állandóan változik, vagy egymásba keveredik, mint pl. amikor a bal-jobb egyhangú dübörgése a katona An-An-An sóhajába olvad.

ZAJ-ZENE (kézírással)

1. nyitózaj: 3 perc

• Légvédelmi sziréna
• Bombázógépek
• Bombázás…
• CÍM
• ugyanaz tovább
• Teherautók
• Vegyes autódudák
• Tankok
• Szekerek Gyereksírás
• Ingerület emberek zaja
• Ugatás
• Rádióból értelmetlen torz pátoszos üvöltő beszéd (Hitler)

2. Bal-jobb (lépés és vezényszó) 2 perc
3. Távoli ágyúzás, moraj 2 perc
4. 3 féle dobolás, 3 féle izgatott trmbitálás 2 perc
5. Katolikus körmenet egyázi ének 2-3 féle vissza-visszatérő 2 perc
6. Anne Anne Anne Anne dobolás tömeg 2 perc
7. Lassú 3 féle záró trombita 1.30 perc

(3 oldal kotta mellékelve)

Gépírással:

Hangkulissza az elején

Robogó harckocsik a távolban, gyereksírás, majd egy kemény, de érthetetlen szövegű vezényszó, beközelítő, aztán a közelben ÁLLJ-ra megtorpanó menetezés….

egy kemény, katonás diszlépés kiválik a sorból…

AZ ŐRSÉGET ÁTADOM!

AZ ŐRSÉGET ÁTVESZEM!

Egy kemény távolodó,

egy kemény beközelítő lépészaj.

A menet újra elindul, keményen, egyre erőteljesebben s egyre távolodik…

Távolban dudáló katonai teherautó, a motorok felbúgnak, elindulnak a kocsik… sziréna búg fel, futkosás, kiáltozás, MAMA! MAMA!… Sírás. Aztán a futások távolodnak, a teherautók távolodnak… aztán csend.

Közelben a katona őrségben hallható léptei. Fel és alá.

„Egyetlen pillanat, ebbe az egyetlen, oszthatatlan pillanatba zsugorodott össze a világ, az anti-világ, az azonis-túli-világ, és kitöltötte látóterének parányi négyzetét…”