Budapest védelme

1952. január 18., 19.15. Párizsi rádió magyar adás

Lejegyezte a Szabad Európa Hungarian Monitoring.

Emlékezzünk!… Már tudtuk, hogy elveszítjük a háborút.
…Utolsó emberig, utolsó csepp vérig védték hőseink a magyar fővárost. Ez a karácsony a magyar föld egyik legtragikusabb karácsonya volt.
(„Mennyből az angyal” c. ének hallatszik)
…Vége e szeretetnek, vége. A kommunista hordák körülzárták a fővárost. Napról napra fogy az élelem, a katonaság felszerelése… ez a tudat kegyetlen… Vannak, akik a múltba kapaszkodnak… Mennyien mondanának le szívesen földi életükről…

– Egy fiatal sebesült: „Azt mondta az orvos, nem fogok egészen megbénulni, mindent csinálhatok, csak azt nem, amire 25 évig készültem. A Zeneakadémiát végeztem, orgonaművész szerettem volna lenni…”
(Orgonaszó hallik.)

…Minden komédia az életben. Mindenki hazudik, mindenki játszik, mindenkit meg lehet venni – ezek az éjjeli mulatók…
(Jazz-zene szól.)

– „Jaj, ott mozog valaki… Az oroszok! Csak most segíts, Uram! Utálom magamat, menekülni szeretnék, soha többé nem leszek könnyelmű, gonosz… Segíts Uram… Lehetetlen megszöknöm.”

Vannak, akik a szenvedést is szívesen fogadják. Számukra a halál nem jelent sem kétségbeesést, sem fájdalmat… Míg élünk, a halál rejtély; ha meghaltunk, megértünk mindent… Sírnak a csecsemők, az aggastyánok, és nem szégyen most a sírás. Vannak, akik hat hónapja folyamatosan vitáznak: igaza volt-e a német propagandának? És ha igaz, tegyük fel, hogy igaz, miszerint az emberek állatokká tudnak válni, akkor a találkozás az oroszokkal szörnyű lesz…

Kétség gyötri az embereket. A halálfélelem gyötri a lelküket.
– „Elég volt a háborúból, békét akarunk, békés napokat… Istenem, miért mindez? Elviselhetetlen a hallgatásod! Mondd, hogy ez nem tart örökké, igazságos világ következik hamarosan, amelyben az emberek testvérekként élnek; egy új világ, amelyben mindenki egyformán részesül a föld javaiból… A más halála rideg dolog, de mi lesz, ha én halok meg?… Valami rettenetes dolog történik akkor, ha én meghalok…”

Itt is, ott is fel nem robbant aknák, bombák, gránátok… Vagyonok tűnnek el, szinte percek alatt… Fás pincében misét mond a pap, fent aknák tépik a házat, a misét mondó pap lábai között patkányok futkosnak… Felfordult, rettenetes világ. Mi lesz holnap?
(Harangszó.)

Lehet vitatkozni, hogy kellett-e védeni annyi ideig Budapestet, hogy mi lett volna előnyösebb. De tisztelet és dicsőség a hősöknek, tisztelet a magyar főváros lakosságának, amely helytállt hős katonáival együtt ezekben a szörnyű napokban.
(A „Rákóczi-induló” hangzik fel.)

/ A vétel nagyon rossz volt, csak összefüggéstelenül lehetett a legnagyobb részt érteni. /

1952. február 1: „Szerkesztői üzenetek – „Különösen sok levél dicsérte a Budapest védelme című hangjátékot.”