Leselkedő 🏆

Szontágh Sára, a legendás antifasiszta ellenálló özvegye tudatosan építi és óvja férje mítoszát, letagadva mindent, ami hitvese emlékére árnyékot vethetne, pláne ami, saját idealizált szerepéről rántaná le a leplet: például azt, hogy férjének szeretője volt, és hogy az utolsó kritikus hetekben ez a szerető, és nem a felesége bújtatta, és hogy ezért éppen e szerető utcáját, mint a hős mártíromságának szomorú helyszínét nevezik most át Szontágh Sándor utcára. Az özvegy saját fiával is összeszólalkozik, aki arra bíztatja, nézzen szembe a valósággal – a valóságos múlttal – és sajtókiadás helyett vesse inkább tűzbe hamis emlékiratait. Mikor azonban a férj kísértete megjelenik, aki, úgyis mint spirituális lény, éppen hivatali úton próbálja feleségét eltiltani nevének használatától, az események bizarr és egyben tragikus fordulatot vesznek…

*

A téma, a túlfényezett ellenálló, a pártos történelemhamisítás általában – 1986-ban, bő három évvel a rendszerváltás előtt – már nem bír cenzúraprovokáló érdekességgel, kissé elveszítette aktualitását. Ugyanakkor mégiscsak ez az előző évtizedforduló fontos témája, motívuma több narratív műfajban: irodalomban is, rádiójátékban is, filmekben is. Ez utóbbiak közül kiemelkedik Gaál István Legato-ja 1977-ből: ebben a történetben is van sértődött mártírözvegy, leleplező kedvű fiatal generáció, és persze titkos (titkolt) szerető, és persze a személyes történelem, amit jó volna hitelesen megismerni.

Vészi Endre hangjátéka

Szereplők:

Szontágh Sára – Sulyok Mária

Ákos – Papp Zoltán

Sándor – Szacsvay László

Öreg bíró – Sinkovits Imre

Reviczky – Székhelyi József

Tanácsi nő – Schütz Ila

Portásnő – Tábori Nóra

Mentőorvos – Beregi Péter

Szónok – Raksányi Gellért

A hangfelvételt Kiss László és Borlai Kinga készítette

Zenei munkatárs: Takáts György

Dramaturg: Bárdos Pál

Rendező: Varga Géza (1986)

1986.03.31

1993.07.26.

2001.01.05 P 2.05

2014. 02. 01. Kossuth 21.04