** Az emlékezés napszaka **

Összefoglalás

Egy spirituális és időbeli utazásra invitál minket Zelk Zoltán hangjátéka. Témája a halál, gyász, szenvedés és emberi élet. A két beszélővel visszatekinthetünk az első és második világháborút követő évekbe, ahol végigkísérhetjük a perzselt ruhájú fiú élményeit a  toloncház utáni életről, háborúról, szerelemről és felnőtté válásról.

Színlap

Zelk Zoltán hangjátéka

Játsszák:

Első férfi – Jordán Tamás, Második férfi – Balkay
Géza, Irén – Eszenyi Enikő, Anya – Zolnay Zsuzsa,
Dávid bácsi – Kovács János, Fiú – Znamenák István,
Orvos – Oberfrank Pál, Irma – Némedi Mária
Zene: Kecskeméti Gábor

Dramaturg: Sári László

Rendező: Gothár Péter

Rádió- és televízióújság XXXVI.évfolyam 17.szám 3.oldal

https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-OVFna2U3aVRKb29yWWJoYzhKQTRyY1l1ZXFPdWFKSDVmeElOWXNvM0tVQT0

Rádiószínházi bemutató

Zelk-hangjáték

”“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja – / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.””
”Éppen tíz éve halt meg Zelk Zoltán, de nem kövült rá az éjszaka és az örök álom kényszerzubbonya. Ilyesmit, persze, nagy alkotókról szokás állítani akkor is, ha csak félig igaz, s félig pedig mindig az, mert a művek valóban maradnak. (Bár gazdátlanul ki tudja meddig?) Zelknek azokban még ma is van élő életműve, s ennek van kulcsa, ajtaja, és lesz is sokáig – ma így látjuk. Ki-be járhatunk ezen az ajtón, sőt Zelkkel, a csúnya öreg varázslóval még az is megtörténhet, hogy egyszer csak ő jön ki az ajtón, benyit a miénken és egy “új” művet tesz az asztalunkra. Az új hangjáték címe: Az emlékezés napszaka. Emlékezzünk rá, mondja, és “emlékezzünk a halálra”. Úgy, ahogy ő tudott és tud élni a halállal verseiben és ebben a munkájában is. Soha nem hozta be ezt a hangjátékot hozzánk, pedig tudta, hogy várjuk. Most küldte el – onnan. Hogy meglepjen és megborzongasson.”
”Az emlékezés napszaka az Új Írás egyik 1967-es számából került elő, s Zelk mindjárt a rendezőt is kijelölte: Gothár Péterrel küldte a szöveget. Elolvastuk, s bár a mű motívumai az imént idézett Sirály című verséből is ismerősek, hatása megrendítő volt. Talán azért, mert így beteljesülni jóslatot még nem láttunk. “Mert mit üzentem onnan én / s velem a szószátyár remény:/ Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök!””
”Visszajött. Teljes fegyverzetben, hatalmi pompával költészete minden ékességét csillogtatva, halála tizedik évfordulóján egy kis időre visszatért közénk. Aztán majd megint nehezebb lesz nélküle.”

Sári László

1991. ápr. 22 Kossuth 21:05

1992. ápr. 6. 14:05 Bartók
1996. márc. 4. 22:50 Bartók

1996. dec. 20. 21:03 Petőfi

2001. ápr. 23. 23:14 Bartók

2006. december 13., P 21.04

2017. jan. 7. 21:03 Kossuth

Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Zenei munkatársi díj
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Rendezői
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Postumus szerzői díj

A NAVA oldalán közölt adatok a hangjátékról:
Zelk Zoltán hangjátéka
Szereplők:
Első férfi – Jordán Tamás, Második férfi – Balkay Géza, Irén –
Eszenyi Enikő, Anya – Zolnay Zsuzsa, Dávid bácsi – Kovács János, Fiú
– Znamenák István,
Orvos – Oberfrank Pál, Irma – Némedi Mária
Zene: Kecskeméti Gábor
Zenei munkatárs: Demjén Erzsébet
A felvételt Papp Tibor és Rosenmann Péter
készítette
Dramaturg: Sári László
Rendező: Gothár Péter (1990)
(Felvétel: 1990.11.20-22.)

Ismétlések dátumai: 2006-12-13|2017-01-07
NAVA ID-k: 3136012

”“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja – / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.””
”Éppen tíz éve halt meg Zelk Zoltán, de nem kövült rá az éjszaka és az örök álom kényszerzubbonya. Ilyesmit, persze, nagy alkotókról szokás állítani akkor is, ha csak félig igaz, s félig pedig mindig az, mert a művek valóban maradnak. (Bár gazdátlanul ki tudja meddig?) Zelknek azokban még ma is van élő életműve, s ennek van kulcsa, ajtaja, és lesz is sokáig – ma így látjuk. Ki-be járhatunk ezen az ajtón, sőt Zelkkel, a csúnya öreg varázslóval még az is megtörténhet, hogy egyszer csak ő jön ki az ajtón, benyit a miénken és egy “új” művet tesz az asztalunkra. Az új hangjáték címe: Az emlékezés napszaka. Emlékezzünk rá, mondja, és “emlékezzünk a halálra”. Úgy, ahogy ő tudott és tud élni a halállal verseiben és ebben a munkájában is. Soha nem hozta be ezt a hangjátékot hozzánk, pedig tudta, hogy várjuk. Most küldte el – onnan. Hogy meglepjen és megborzongasson.”
”Az emlékezés napszaka az Új Írás egyik 1967-es számából került elő, s Zelk mindjárt a rendezőt is kijelölte: Gothár Péterrel küldte a szöveget. Elolvastuk, s bár a mű motívumai az imént idézett Sirály című verséből is ismerősek, hatása megrendítő volt. Talán azért, mert így beteljesülni jóslatot még nem láttunk. “Mert mit üzentem onnan én / s velem a szószátyár remény:/ Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök!””
”Visszajött. Teljes fegyverzetben, hatalmi pompával költészete minden ékességét csillogtatva, halála tizedik évfordulóján egy kis időre visszatért közénk. Aztán majd megint nehezebb lesz nélküle.”

”Sári László”

(1991) Rádió- és televízióújság XXXVI.évfolyam 17.szám 3.oldal

”Zelk Zoltánról tudtuk, hogy nagyszerű költő és értékes ember volt. Életútja nem volt mentes az éles kanyaroktól: az ötvenes évek elején még a személyi kultuszt dicsőítette, 1957-ben azonban szerveztedésért börtönre ítélték. A cellát és a sematizmust maga mögött hagyva, a hatvanas évektől bontakozott ki igazán költészete.
Mindenre fogékony, színes egyénisége a hazai irodalom egyik legnépszerűbb, már életében legendás alakjává tette. Szerette a nőket, a labdarúgást, a lóversenyt (és még hosszan lehetne sorolni, mi mindent), kalandos ifjúságánál csak öregkora volt mozgalmasabb. Életművében jelentékeny helyet foglalnak el a gyermekversek és mesék, dramatikus műfajokkal csak nagyon ritkán foglalkozott.
Ma este kilenckor a Kossuth rádióban hallhatjuk Az emlékezés napszaka című hangjátékát.
Természetesen erre is egyetlen jelző illik a legjobban: lírai.”

(1991) Pesti Hírlap, 1991. április 22. hétfő, II. évfolyam, 93.szám Műsorajánlat – Rádió

”“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja – / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.””

”Éppen kilencven éve született és tizenöt éve halt meg Zelk Zoltán. Ám azóta sem kövült rá az éjszaka és az örök álom kényszerzubbonya, a csúnya öreg varázsló, mintha a halál kapuján is ki-be járna. Még életében otthonossá vált a kapun túli tájakon, semmi sem érdekelte jobban, mint a halál. S bár az elmúlás lehet békés, sőt derűs is, Zelk tudni sem akart erről, ő egyfolytában perelt és fenyegetőzött, innen az ottaniakat, onnan az ittenieket ijesztgetve jóslataival. “Mert mit üzentem onnan én / s velem a szószátyár remény:/ Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök!””

”És akár hiszik, akár nem, ez az imént (szintén a Sirály című verséből) idézett jóslata valóra is vált. Néhány éve visszatért a rádióba egy hangjátékkal, amelyet életében nem küldött el nekünk. Senki sem tudja, hogy miért. Írásban megjelentette (Új Írás, 1967/6.), de  a rádió stúdiójába ahova készült, nem hozta el. Csak később, amikor már valóban túlvilági üzenetként olvashattuk. Az emlékezés napszaka, természetesen, az élet emlékezete, a napsugaras életé, amelyet örökké beárnyékol a haláé. Ám még ezt a teljesség híján tökéletlen életet is kénytelenek vagyunk szeretni, nincs jobb választásunk, vallja Zelk. Ez tehát az üzenet odaátról. Nem túl vigasztaló, de fogadjuk meg, hátha így könnyebb lesz a halálunk, mint a költőé. Végül is lehet, hogy ezért van az irodalom.”

”Sári László”

(1996) Rádió és Televízió Újság, 51. szám, 6.o.