chevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upquotesearch
Zelk Zoltán

** Az emlékezés napszaka **

44 perc

1991. április 22. 21:05

Családi kapcsolatok Dráma Érzelmes Háborús Komor Szentimentális Tragédia Visszaemlékezés

Magyar Rádió
Magyar Rádió/MTVA/Radio Budapest

''“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja - / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.”''

Összefoglalás

Egy spirituális és időbeli utazásra invitál minket Zelk Zoltán hangjátéka. Témája a halál, gyász, szenvedés és emberi élet. A két beszélővel visszatekinthetünk az első és második világháborút követő évekbe, ahol végigkísérhetjük a perzselt ruhájú fiú élményeit a  toloncház utáni életről, háborúról, szerelemről és felnőtté válásról.

Színlap

Zelk Zoltán hangjátéka

Játsszák:

Első férfi – Jordán Tamás, Második férfi – Balkay
Géza, Irén – Eszenyi Enikő, Anya – Zolnay Zsuzsa,
Dávid bácsi – Kovács János, Fiú – Znamenák István,
Orvos – Oberfrank Pál, Irma – Némedi Mária
Zene: Kecskeméti Gábor

Dramaturg: Sári László

Rendező: Gothár Péter

Rádió- és televízióújság XXXVI.évfolyam 17.szám 3.oldal

https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-OVFna2U3aVRKb29yWWJoYzhKQTRyY1l1ZXFPdWFKSDVmeElOWXNvM0tVQT0

Rádiószínházi bemutató

Zelk-hangjáték

”“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja – / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.””
”Éppen tíz éve halt meg Zelk Zoltán, de nem kövült rá az éjszaka és az örök álom kényszerzubbonya. Ilyesmit, persze, nagy alkotókról szokás állítani akkor is, ha csak félig igaz, s félig pedig mindig az, mert a művek valóban maradnak. (Bár gazdátlanul ki tudja meddig?) Zelknek azokban még ma is van élő életműve, s ennek van kulcsa, ajtaja, és lesz is sokáig – ma így látjuk. Ki-be járhatunk ezen az ajtón, sőt Zelkkel, a csúnya öreg varázslóval még az is megtörténhet, hogy egyszer csak ő jön ki az ajtón, benyit a miénken és egy “új” művet tesz az asztalunkra. Az új hangjáték címe: Az emlékezés napszaka. Emlékezzünk rá, mondja, és “emlékezzünk a halálra”. Úgy, ahogy ő tudott és tud élni a halállal verseiben és ebben a munkájában is. Soha nem hozta be ezt a hangjátékot hozzánk, pedig tudta, hogy várjuk. Most küldte el – onnan. Hogy meglepjen és megborzongasson.”
”Az emlékezés napszaka az Új Írás egyik 1967-es számából került elő, s Zelk mindjárt a rendezőt is kijelölte: Gothár Péterrel küldte a szöveget. Elolvastuk, s bár a mű motívumai az imént idézett Sirály című verséből is ismerősek, hatása megrendítő volt. Talán azért, mert így beteljesülni jóslatot még nem láttunk. “Mert mit üzentem onnan én / s velem a szószátyár remény:/ Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök!””
”Visszajött. Teljes fegyverzetben, hatalmi pompával költészete minden ékességét csillogtatva, halála tizedik évfordulóján egy kis időre visszatért közénk. Aztán majd megint nehezebb lesz nélküle.”

Sári László

1991. ápr. 22 Kossuth 21:05

1992. ápr. 6. 14:05 Bartók
1996. márc. 4. 22:50 Bartók

1996. dec. 20. 21:03 Petőfi

2001. ápr. 23. 23:14 Bartók

2006. december 13., P 21.04

2017. jan. 7. 21:03 Kossuth

Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Zenei munkatársi díj
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Rendezői
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Postumus szerzői díj

Korabeli ajánlószöveg

”“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja – / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.””
”Éppen tíz éve halt meg Zelk Zoltán, de nem kövült rá az éjszaka és az örök álom kényszerzubbonya. Ilyesmit, persze, nagy alkotókról szokás állítani akkor is, ha csak félig igaz, s félig pedig mindig az, mert a művek valóban maradnak. (Bár gazdátlanul ki tudja meddig?) Zelknek azokban még ma is van élő életműve, s ennek van kulcsa, ajtaja, és lesz is sokáig – ma így látjuk. Ki-be járhatunk ezen az ajtón, sőt Zelkkel, a csúnya öreg varázslóval még az is megtörténhet, hogy egyszer csak ő jön ki az ajtón, benyit a miénken és egy “új” művet tesz az asztalunkra. Az új hangjáték címe: Az emlékezés napszaka. Emlékezzünk rá, mondja, és “emlékezzünk a halálra”. Úgy, ahogy ő tudott és tud élni a halállal verseiben és ebben a munkájában is. Soha nem hozta be ezt a hangjátékot hozzánk, pedig tudta, hogy várjuk. Most küldte el – onnan. Hogy meglepjen és megborzongasson.”
”Az emlékezés napszaka az Új Írás egyik 1967-es számából került elő, s Zelk mindjárt a rendezőt is kijelölte: Gothár Péterrel küldte a szöveget. Elolvastuk, s bár a mű motívumai az imént idézett Sirály című verséből is ismerősek, hatása megrendítő volt. Talán azért, mert így beteljesülni jóslatot még nem láttunk. “Mert mit üzentem onnan én / s velem a szószátyár remény:/ Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök!””
”Visszajött. Teljes fegyverzetben, hatalmi pompával költészete minden ékességét csillogtatva, halála tizedik évfordulóján egy kis időre visszatért közénk. Aztán majd megint nehezebb lesz nélküle.”

”Sári László”

(1991) Rádió- és televízióújság XXXVI.évfolyam 17.szám 3.oldal

”Zelk Zoltánról tudtuk, hogy nagyszerű költő és értékes ember volt. Életútja nem volt mentes az éles kanyaroktól: az ötvenes évek elején még a személyi kultuszt dicsőítette, 1957-ben azonban szerveztedésért börtönre ítélték. A cellát és a sematizmust maga mögött hagyva, a hatvanas évektől bontakozott ki igazán költészete.
Mindenre fogékony, színes egyénisége a hazai irodalom egyik legnépszerűbb, már életében legendás alakjává tette. Szerette a nőket, a labdarúgást, a lóversenyt (és még hosszan lehetne sorolni, mi mindent), kalandos ifjúságánál csak öregkora volt mozgalmasabb. Életművében jelentékeny helyet foglalnak el a gyermekversek és mesék, dramatikus műfajokkal csak nagyon ritkán foglalkozott.
Ma este kilenckor a Kossuth rádióban hallhatjuk Az emlékezés napszaka című hangjátékát.
Természetesen erre is egyetlen jelző illik a legjobban: lírai.

(1991) Pesti Hírlap, 1991. április 22. hétfő, II. évfolyam, 93.szám Műsorajánlat – Rádió

”“Barátaim, megértitek? / Egy ember él közöttetek, / van kulcsa és van ajtaja – / hazamegy és nem megy haza. / Lefekszik és nem alszik el, / egy néma istennel perel, / míg rákövül az éjszaka, / az álom kényszerzubbonya.””

”Éppen kilencven éve született és tizenöt éve halt meg Zelk Zoltán. Ám azóta sem kövült rá az éjszaka és az örök álom kényszerzubbonya, a csúnya öreg varázsló, mintha a halál kapuján is ki-be járna. Még életében otthonossá vált a kapun túli tájakon, semmi sem érdekelte jobban, mint a halál. S bár az elmúlás lehet békés, sőt derűs is, Zelk tudni sem akart erről, ő egyfolytában perelt és fenyegetőzött, innen az ottaniakat, onnan az ittenieket ijesztgetve jóslataival. “Mert mit üzentem onnan én / s velem a szószátyár remény:/ Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök!””

”És akár hiszik, akár nem, ez az imént (szintén a Sirály című verséből) idézett jóslata valóra is vált. Néhány éve visszatért a rádióba egy hangjátékkal, amelyet életében nem küldött el nekünk. Senki sem tudja, hogy miért. Írásban megjelentette (Új Írás, 1967/6.), de  a rádió stúdiójába ahova készült, nem hozta el. Csak később, amikor már valóban túlvilági üzenetként olvashattuk. Az emlékezés napszaka, természetesen, az élet emlékezete, a napsugaras életé, amelyet örökké beárnyékol a haláé. Ám még ezt a teljesség híján tökéletlen életet is kénytelenek vagyunk szeretni, nincs jobb választásunk, vallja Zelk. Ez tehát az üzenet odaátról. Nem túl vigasztaló, de fogadjuk meg, hátha így könnyebb lesz a halálunk, mint a költőé. Végül is lehet, hogy ezért van az irodalom.”

”Sári László”

(1996) Rádió és Televízió Újság, 51. szám, 6.o.

Szerző
Rendező
Színészek
Dramaturg
Zeneszerző
Zenei szerkesztő
Technikai munkatársak
Díjak és nevezések
Korhatár - Ifjúságvédelmi skála Szülői felügyelettel
Korhatár rövid indoklása

A hangjátékban többször részletesen le van írva a háborúban látott holttestek állapota. Azt mondanám, hogy 12 év alattiaknak nem ajánlanám.

Kritika 1

Elképesztően érzéki szöveg, melankolikus hangulatú hangjáték, elgondolkodtató.Bátran ajánlom, hogy hallgassák meg. B. T.

Státusz Önálló mű
Rádiós műfaji besorolás Hangjáték, Eredeti hangjáték, Csevegés
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió, Magyar Rádió/MTVA/Radio Budapest
Bemutató dátuma 1991. április 22. 21:05
Ismétlések adatai

1991.12.05. 19:05 Kossuth, 1991.12.14 19:05 Kossuth, 1994.10.18. 20:00 Petőfi, 1996.03.04. 22:50 Bartók, 1996.12.20. 21.03 Petőfi, 2001. április 23. 23:14 Bartók, 2017.01.07. 21:03 Kossuth

 

 

Játékidő 44 perc
Eredeti korhatári besorolás Nem ismert
Szereposztás
Karakter Színész A karakter gyerek?
Első férfi Jordán Tamás
Második férfi Balkay Géza
Irén Eszenyi Enikő
Anya Zolnay Zsuzsa
Dávid bácsi Kovács János
Fiú Znamenák István
Orvos Oberfrank Pál
Irma Némedi Mária
További szereplők

Zene: Kecskeméti Gábor

Előforduló releváns játékterek Otthon, Jármű (űrhajó is), Túlvilág/isteni territórium, Absztrakt tér vagy varázstér
Releváns földrajzi régió Város, Út(on) (a Földön), Absztrakt tér
Időszinkronitás Absztrakt
Megidézett kor (magyar) 1925-1943 Konszolidált Horthy-korszak, 1944-1945 Vészkorszak, 1945-1948 Koalíciós korszak, 1949-1953 Rákosi-korszak
Szemléletmód, alműfaj, tematika Tragikus, Moralizáló-filozófikus, Abszurd, Katasztrófa, Háborús
Szövegforma DIalógus
Történetszál Egyhősös történet
Narratíva/konfliktustípus Keresés, Élettörténet, Szenvedéstörténet
Dramaturgiai egyéb adatok Rádiószerű, Mediális önreflexió, Nyitott végű
Történet időtartama Több évtized
Cselekmény kronológiája Nem meghatározható
Felvétel helye Stúdió
Effektek és technika Ping-pong sztereó, Párhuzamos szövegmondás
Nyelvezet Köznyelv, Emelkedett stílus
Főbb szereplőviszonyok Magánéleti (nem szerelmi), Nemzedéki, Szerelmi/szexuális, Szolgálati-hierarchikus, Ontológiai-hierarchikus
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Orvos/gyógyító/ápoló, Nincs rá utalás
Releváns nem-emberi szereplők Állat, Meghatározhatatlan (abszurd) szereplő
Releváns státuszváltozás és életesemény Lélektani felemelkedés, Lélektani összeroppanás, Halál
Főszereplők releváns kora Fiatal, Középkorú, Idős, Kortalan
Narrátor Férfi narrátor, Szereplő
Narráció helye Szakaszos, Emlékező
Párbeszédek jellege Férfi-férfi, Férfi-nő
Zenei jellemzők Érzelmi, Háttérzene, Diegetikus - a szereplők zenélnek
Zenei tipológia Folklór, Korszakra utaló zene, Helyre utaló zene, Klasszikus zene, Egyedi énekhang
Bemutató médium Kossuth
Technikai adatok Sztereó
Szövegkönyv Cím
Forrásmű első megjelenésének éve 1967
Forrásmű típusa Rádiójáték-szövegkönyv
Megidézett kor (nemzetközi) 20. század, 1918-1939 Két világháború között, 1939-1945 Második világháború, 1945-1950 Második világháború utáni évek, 1950-1959 Ötvenes évek, Nem földi időszámítás
Címkék

magyar, emlékezés, háború, betegségek, halál, gyász, élettörténet, vidámság, mese

Társadalmi címkék

ifjúság helyzete, utazás, katonák helyzete

Említések

helyszínek: Nagybánya (ezen belül is Kürt utca), Szinérváralja, Szatmár, Füzesabony, Kolozsvár, Debrecen, Zugló, Miskolc, Anygalföld, Szikszó, Józsefváros, Szondi utcai konyha, gödi Duna-part, börzsönyi hegyek, Jászberény, Párizs, Genf, Farkasréti temető

dal: Circumdederunt, Is Quadar, Ave Maria,

“Hívja a nyúl zöld mezőre a fiát,/ Gyere kisnyúl, ád az Isten lakomát/ Gyönge fűre, lágy levélre harmat csöppje hull/ Attól hízik nagyra majd az ici-pici nyúl” népdal

“Nincs Nagybánya békerítve…” népdal

“Falu végén van egy kút, van egy kút, van egy kút/ Abba minden út befut/ Megfürödnek az utak/ Aztán tovább futnak/ Zummájzum, zummájzum “ népdal

vers: Robert Burns: John Anderson, szívem, John

„John Anderson, szívem, John,/ kezdetben, valaha/ hajad koromsötét volt/ s a homlokod sima./ Ráncos ma homlokod, John,/ hajad leng deresen,/ de áldás ősz fejedre,/ John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John,/ együtt vágtunk a hegynek/ volt víg napunk elég, John,/ szép emlék két öregnek./ Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,/ s lent együtt pihenünk majd,/ John Anderson, szívem.”

Zelk Zoltán: Akit az Isten nem szeret

„Akit az Isten nem szeret,/ nagyon megbünteti,/ a szívébe a szeretet/ bokrát elülteti.”

valóságos ember: Rácz Aladár, Igor Stravinsky

időpont: 1928 nyarán, 5 évvel később, 10-szer 365 nap,még 10-szer 365 nap

Kódolás kész? Kész
Kapcsolódó rádiójátékok
Filter by
radioplay Post Page
Sort by

Visszaemlékezéseim

Degré Alajos: Visszaemlékezéseim (1883) 14 részes, 14x20pFelolvassa: Máté GáborZenei munkat

2

Emlékezés négy hangra

1991. október 22. Emlékezés négy hangra Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Bal

2

Egy agglegény emlékezései

1984. február 22., 3. műsor, 20.00 – 20.49 Egy agglegény em

2

Jászai Mari (Emlékezések)

Korok és emberek: Jászai Mari Emlékezések című művét rádióra alkalmazta és rendezte: Bozó László

2

Vélemény, hozzászólás?

hu_HUHUN