Titó vasjármában

Úti levél

Írta: Urbán Ernő = Urbán Ernő útilevelei

Közreműködik: Balázs János, Bánhidi László, Bodó György, Csók István, Faragó Ödön, Gáborjáni Klára, Gárdai Lajos, Képesi József, Eőry Kató, Sándor Iza

Rendező: Molnár Mihály

Ügyelő: Marosi Miklós

40 perc

Felvétel anyaga: nagylakk (nem maradt fenn)

1950. december 14. P 16.50

1951. február 17., kedd 18:00-18:40  Kossuth rádió

1951 szeptember 13. Petőfi 16.50

LEKTORCÉDULA: Szép, hatásos, erőteljes Titó ellenes anyag. Az adás is jól sikerült. Azért javaslom ismétlésre.   – Haldo.

LEKTORCÉDULA 2: Urbán Ernőnek ez az írása vádirat Titó nyomortteremő terrorja ellen. A jugoszláv dolgozók levelei, amelyeket Urbán Ernő idéz, megrázó dokumentumai annak a mélységes nomornak és szenvedésnek, amelyben az ottaniaknak részük van.

Nagyon jónak tartokm ezt az anyagot. Jó a szerkezete is. A jugoszláv dolgozók leveleiből is, s a legutolsó levélből, amelyet néphadseregónk egyik katonája ír édesanyjának kitűnik az az óriási külömbség, amely a mi dolgozóink s az ottaniak élete között van. Urbán stílua is nagyon szép. Irodalmi formában tolmácsolja a tartalmat.

Forgatókönyv:

Az író hangja: A Rajk-per alkalmával mondott a népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás, hogy Titó magyarországi helytartói, merényletük sikere esetén Horthy vasjármát hozták volna vissza a nép nyakára, „Vasjármot, szögekkel kiverve”. A déli határszélen járva, a baranyai termelőcsoportok hirtelen kivirágzásának titkát kutatva hosszú kilométereken át kisértett ez a gondolat, a „szögekkel kivert vasjárom” gondolata. És ahogy Villányt elhagytam és gyalogszerrel törekedtem uticélom, Lippó felé, minduntalan a látóhatárt lezáró nyárfasoron állott meg tekintetem.

– Az ott már Jugoszlávia. Titó börtönországa.

És mikor alkonyattájt uticélomat elértem és a vendéglátó házak asztalához telepedtem, okkal-móddal Titó börtönországára tereltem a szót.

– Érkezik-e hír a szögesdrótok mögül? Írnak-e vajjon a koronok? Hogy megy a soruk odaát?

A válasz tömör volt és keserű:

– Rongyul.

És a beszélgetés hosszú óráinak kellett eltelnie, míg a lelkeken megnyílt a riadalom és bizalmatlanság zára és a legnagyobb megdöbbenésemre olyan bozonyítékok kerültek elő a kályhacsövek mögük meg a konyhakredencek fenekéről, amilyeneket mi, a boldog, szabad haza dolgozói el sem tudtunk volna képzelni.

Kitépett irkalapok, papírzacskók hátára írt, könnyel áztatott ceruzasorok hozták a hrt odaátról, a földi pokol országából a lassan-lassan az is kibontakozott vendéglátómim szavából, hogyan kezdődött a romlás, hogan nehezedett egyre jobban a jugoszláv dolgozók nyakára Titó vasigája.

Zenei átmenet

Elbszélő (női hang).

1948 ősze, mikor a Tájékoztató Iroda leleplezte Titó árulását és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ai Jugoszláviában törtnik, nem más, mint a Hitlerével teljesen rokon fasizmus. Sőt, ha lehet azt mondani, még a Hitler-fasizmusnál is aljasabb és kegyetlenebb elnyomás. Abban az időben még nyitva volt a határ a kettős birtokosok számára, vagyis határátlépő igazolvánnyal ide is oda is bizonyos zónán belül átjárhattak a gazdák.

Csendes aláfestő zene indul

Így történt, hogy kukoricatörés után, az egyik csendes, későőszi napon, mikor a pókok sütkérezni ülnek ki a galagonyabokrokra és a friss szántáson a darvak elhullajtott tollát fujkálja a szél, Kudar Balázs és Karvalics Görgye föltarisznyázott, hogy a tulnan eső földeket föltekintse. A föltarisznyázást úgy kell érteni, hogy az asszony hagymát, kenyeret, szalonnát, egy csipetnyi sót meg paprikát hajtogatott bele a kendőbe s a két utitárs, egy magyar meg egy magyarországi délszláv gazda átkelt a határsorompón.

Zene kiúszik

(betérnek egy kocsmába. – Elsírja magát egy helyi, hogy elvették a kenyeret – Hosszú monológok.- Két favágó beszélget: egy halott mellett.

Elbeszélő: „Ferót agyoncsapta egy rönk. Ott temették el. Sirrt nem ástak nekik, met ott csak szikla van”.

Asszonyhang: „Nagyon drága minden, mindekünk meg csekély a fizetés”.

.. Az író hangja: ,., „érik napról napra a jugoszláv parasztokban is a harag és bosszú, mely előbb-utóbb elsöpri Titót és gyökerestől kiirtja népnyúzó bandáját”