🔈 A tagok szerinti szépség

Ha szétszedünk egy embert és újra összerakunk, ugyanaz az ember lesz-e, tehetnénk fel a kérdést, de nem tesszük, mert ez a darab a végén tényleg megcsinálja. A kísérleti színmű átevezett a rendszerváltáson (1986: ősbemutató), és színházi közvetítést imitálva, a színpadi képet leképezve és kommentálva, de mégiscsak hangilag színpadi hangközvetítésként próbálkozott meg azzal, amit a színdarab kritikusai kritizáltak, tudniillik, hogy a mű eljátszása tényleges testekkel megoldhatatlan kihívás: a hangjátékban minden elképzelhető, az ember szétszedése, és rácson való átnyomulása is. Kérdés maradhat, hogy mi szükség volt a szerző saját személyében a színpadi kép narrálására, ha egyszer hangjátékká írta a darabot, talán erősebben látjuk a képet, de így a színpadképet látjuk és nem a színpadkép által megjelenített világot.

Az egyik hangeffekt felvillantja az emberevő homoaudiovideográf (1978) csendes kérődzését, az alapötlet és a színésznő önszétszedése pedig visszaköszön a TÁP színház Szecsuáni vérengzésében (2009). Megéri összehasonlítani őket.

Tízéves szövegét formálta hangjátékká kedvünkért (és kedvünkre) a szerző; de a tíz év alatt a szöveg mintha csak fiatalodott volna. A színhely — ráccsal kettéválasztott verem, nyilvános vizelde, magánlakás, idegenforgalmi nevezetesség — jobban hasonlít térségünkre, mint valaha. Kijutni nem lehet belőle, a rácson csak az fér át, aki műfogsorát, — bordáit, — lábát előzőleg elhullajthatta. Esik itten vetkőztetés, gyilkos erőszaktétel, emberhizlalás és evés, továbbá mérhetetlen mennyiségű hazudozás.

A végül mindenkit boldogságban egyesítő lakoma előtt az Énekesnő rámutat az egyik holttestre: „A fiatalember tiltakozik.” — Figyeljünk a vizelde (a térség) halottaira, ők hangosabban fogalmazzák meg a mulatságos nonszensz mondandóját. Figyeljünk Nyakorjánra, Kopirnyóra és főként az említett lakoma objectumára, Valárdra.

A szöveg a színházi közvetítés formáját öltötte, hogy hangjátékká lehessen. A közvetítést — színészi minőségben — a szerző vezeti.

Mesterházi Márton.