Vissza az úton (Dylan Thomas 1963)

Az elbeszélő a 2. világháború után visszatér a városba, számbaveszi az eltűnt boltokat, embereket és keresi a kis Thomast, aki sokak emlékében jelen van de a hangja nem hallható.

A Vissza az úton 1947-ben született, és amellett, hogy a háborúban elesett hősöknek és barátoknak állít emléket, arról vall, hogyan próbálja egy az élet és intellektus káoszából kitörni akaró ember a maga fiatalságában és szülőföldje tájaiban élete megnyugtató bázisát megtalálni. Sikerül-e vagy sem, az csaknem mellékes is: a nagyon emberi nosztalgia a valamikor volt ifjúkor harmóniája után — ez a vágyakozás dominál a műben, ezért érzünk egyet vele.
A mű varázsa valóság és fantázia síkjainak különös összemosódásában, a Barlay Gusztáv rendezésében és Gábor Miklós szövegmondásában finoman érvényesülő dylanthomasi hangulatokban van: mindez a hallgatótól oly fokozott figyelmet igényel, mint a vershallgatás.

Dylan Thomas rádiójátéka

Fordította: Lukácsy András

Rendező: Barlay Gusztáv

Szereposztás: Beszélő – Gábor Miklós, Járókelő – Kemény László, Iskolamester – Ascher Oszkár, Férfi a sétányon – Kőmíves Sándor, Parkőr – Bihari József, Lány – Gombos Katalin, Vendég – Keleti László, Kiszolgálónő – Schubert Éva, Újságírók – Csákányi László, Holl István, Somogyvári Pál, Városbeli polgárok – Andresz Vilmos, Fenyő aladár, Kéri Gyula, Kollár Béla, Velenczey István

A zenét Hegedűs Emmi állította össze

Hangtechnikus: Balogh A.

Magnókezelő: Galambosi E.

Monó

Dramaturg: Lékay Ottó

1963. december 8., K 2124

1963. dec. 12. URH 21:20

1967-05-21 K1910 „Adásunk hangfelvétel volt”

1971-09-19 P 1725 A Rádiószínház Múzeuma  „Adásunk hangfelvétel volt”

1981. márc.15.  3.Műsor 15:13 (26 perc)

1983. márc. 20. 3. Műsor 22:26

1986. feb. 16. Petőfi 22:54

1989-04-05 B1005 Gábor Miklós rádiós szerepeiből

1989-10-27 K1120 75 éves született Dylan Thomas

1993-11-17 B 2300 30 éve mutatta be a rádió

1999. okt. 27. B 10.05

„A Fő utcán hideg és fehér volt a reggel, semmi sem tartóztatta fel a metsző szelet, amely a dokkok irányából fújt, mert ott, ahol a magas és zömök áruházak védték a tenger felől a várost, most csak a szétbombázott lapos sírjaik feküdtek; a márványt a hó helyettesítette, a sírköveket a kerítés.”

De alig hiszem, hogy a szerző bárkinek is csalódást okozna.
Lukácsy András