Olvasópróba Bob Ushi Újra itt vagyok című rádió-dokumentumából

Ez egy egészen egyedi rádióműsor. Az idős színész felolvassa egy díjnyertes holokauszt-darab szövegét, megszemélyesítve Bob Ushit, aki magnóra mondta helyszíni gondolatait, és közben a felolvasó színész, aki maga is átélte a vészkorszak borzalmait, ki-kiszól szerepéből, kommentálva a szövegét, amiben a nála fiatalabb rendező a partnere. Egyedi rádióműsor, hasonló sincs hozzá, ahogy sorsok, életek kereszteződnek.

A rádióban elhangzott vitából (Az 1977. május 2-i KLubdélutánon elhangzott vita jegyzőkönyve (Vezeti Maráz László), OSZK Színháztörténeti Tár, 42 oldal, MM9088)

A Kísérleti Stúdoó … összejövetelén az egyik legtapasztaltabb magyar dokumentumjáték-szerző, Gácsi Sándor ezt mondta: „A dokumentarista tragédiája, hogy nem kehet más nyelvre lefordítani”.

„Bob Uschi két évig győzködte a hollandust, hogy menjen el Auschwitzba és mondja el hogy mi jut eszébe, s akkor ment mellette a mikrofonnal. Tehát első nekifutásra Gáti úgy mondta el a hollandus szövegét, ahogy elképzeljük, ahogy a holland elmondhatta volna. .. Feldúlt állapotban volt… Most melléraktuk a megvágott beszélgetéseket  összeraktuk annak rendje és módja szerint a dokumentumjátékot, lehallgattuk és valami szörnyűség sült ki az egészből. Az ugyanis, hogy a hollandus szerepében egy színész ágált – már elnézést – és egy nagyon emberi és egy nagyon szép visszaemlékezés hangzott el Gáti József magánember részről. Ez a kettő egymás mellett elviselhetetlen volt, egyszerűen nem lehetett tudni, hogy most miről van szó.  .. hogy hova akarunk kilyukadni. Tehát hallgathatatlam volt az első verzió, és ezért kértük meg Gáti Józsefer, hogy jöjjön be még egyszer, mert már nyilvánvaló volt az, hogy az ő visszemlékezései egyszerűen kiütük a ringből a hollandust. Gáti József sokkal jobban emlékezik, mint a hollandus. Ezért kértük meg, hogy jöjjön be mégegyszer és mondja el csak a hollandust, úgy, minthogyha először találkozna a szöveggel. ..

Ez a kétszeri nekifutás okozza, hogy egy kicsit bizonytalan.

Lóránd Lajos: … A dokumentumdrámára ugyanazok a törvények érvényesek, mint a hangjátékra. Tehát az összeütközés nem nélkülözhető. A mi dokumentumjátékaink nagy részében a saját hangjukkal jelentkező, saját beszédjük által jellemzett figurák ütköznek össze egymással, és adják a drámát. Cselekménynek, mesének is kell lennie, feszültségnek és így tovább. Évi 10-12 darabot kell adnunk. Ebből a darabból ötletet kaptam egy másik külföldi darabnak a megvalósításáhz. … Ugyancsak nyugatnémet darab, Adolf Supermann – ez a címe, és azt hiszem, ez mindent elmond. Arról van benne szó, hogy a mai nyugatnémet gyerekek mit tudnak, illetve mit nem tudnak a fasizmusról, Hitelrről és így tovább. 12 éves gyerekek beszélnek Hitlerről.  … Körülbelül hasonló helyzet alakult ki, mint nálnunk is, hogy egy kérdés kapcsán összekeverték Horthyt, Rajkot, Rákosit, észóval ez a káosz jött ki  ott is. .. Nem lehet megcsinálnunk ezt a darabot úgy, ahogy ők megcsnálták, mert ha lefordítjuk a daranot és előadjék magyar gyerekszínészek, akkor ugyanabba a hibába esünk, amiről a bevezetőben Maráz László beszélt, sőt Lukácsy András is, a Kísérleti Stúdióban a Borenich-darabbal kapcsolatban, hogy ezeknek a gyerekeknek szerepet kellett volna játszaniuk, és nem magukat adni,.

Gáti József: Én vagyok itt az egyetlen gyakorlati pedagógus, miután 26 éve tanítok … Akkor kezdtem a tanítást, 1960-ban, maga hányban volt növendék?

Pós Sándor: 57-től

Gáti József: 57-től – öreg generáció. Szóval az ötvenes, akkor a gyerekek, akkor sok mindnet tudtak. Nagyon sokmindent. Aztán következik egy nagy légüres tétt. S ma nemcsak azt nem tudják, hogy ki volt Hitler, hanem azt sem tudják, hogy Csaba királyfi volt-e vagy nem. Ha azt mondjuk, hogy Vörös jelek a Hadak utján, akkor azt kérdezem, hogy mi az, hogy Hadak utja, s akkor a másodéves főiskolások nem tudják, hogy ni az, hogy Hadak utja. Ugy-e.