Szuperhallás

Ha megismerjük a kollégák piszkos ügyeit, elegendő-e egy kisembernek is, hogy zsarolással karriert építsen ki, vagy a főnökök hatalma elegendő leradírozni a lázadót a színről? Kinek hisznek a többiek, a főnököknek vagy a tényfeltáró kisembernek? A hangjáték válasza: a főnök hatalma megrendülhet, de végül hálózatuk megvédi őket. A hangjáték másik karakterfejlődése a piackutató srácé: a hatalmat megérezvén egyre jobban kihasználja hatalmi pozícióját. Mindkét vonal szomorú következtetés a nagypolitika és az újságírók kapcsolatáról, ill. a hatalomra kerülésről, de épp napjainkra sokkal igazabb, mint a hangjáték születésekor.

Hangjátéki elem, hogy a hangoknak különös szerepe van, és izgalmasan kerül bemutatásra a „szuperhallás”.

CSELEKMÉNY
A fiatal és lepukkant helyzetű és nagyravágyó irodai piackutató munkatárs észreveszi, hogy „szuperhallása” van, egyszercsak „áthall a falakon”. Hallja főnökeit, amint kétes ügyleteikről beszélnek. Ezt azonnal ki is használja, és a főnökök kénytelenek visszavonulni és kívánságait teljesíteni. A fiatal munkatárs egyre nagyobb étvágyú lesz, saját csoportot alakítana, de a munkatársak óvatosságból nem csatlakoznak hozzá, és végül főnökei is visszaveszik az uralmat felette.

Vészi Endre tragikomédiájának rádióváltozata

Rádióra alkalmazta és rendezte: Berényi Gábor

Dramaturg: Bárdos Pál

Zenei munkatárs: Demjén Erzsébet

A felvételt Varga Károly és Gera Csilla készítette

Közreműködtek:

Solt Zsolt – Rudolf Péter, Nádi Noémi –
Papp Vera, Samu Lóránd – Rajhona Ádám,
Kuncz, igazgató – Miklósy György, Tuzsér –
Helyey László, Kincses – Szirtes Gábor,
Kelemen – Kőmíves Sándor, Remete – Kun
Vilmos, Cink Robi – Tahi József, Zsófika,
titkárnő – Jancsó Sarolta, Szekuleszné –
Szabó Éva, Amál, főbérlő – Gyurkovics Zsuzsa,
Gerő, fősebész – Harkányi Endre, Főorvos –
Besenczi Árpád

65p

1997. április 21. 22.54 Bartók,

1998. szeptember 13. 22.52 Bartók