Pepita

Rádiószatíra

Írta és rendezte: Gosztonyi János

Szereposztás: Potok — Inke László, Potokné — Esztergályos Cecília, Ágnes, a lányuk — Kiss Mari. Marci, a fiuk — Moravecz Levente, Boxi — Gálvölgyi János, Peter — Tahi Tóth László

Dramaturg: Magos György

1981. október 24., K 18.55

1982. jan. 7. 16.11-17.00 Kossuth

Pepita nem forróvérű spanyol lány, hanem egy (esetleg több) születendő gyermek. Itt és most kell jöttével szembenézni, gyönyörű, előítéletektől megszabadult fővárosunkban. A családi villa dédelgetett lánya (Kiss Mari) különös színű fiúval (Tahi Tóth László) kötött házasságot a ködös Albionban, ahol az angol—mongol szakon tanulta a nyelvet. A hírt a ház barátja (Gálvölgyi János) hozza. A szülők (Esztergályos Cecília és Inke László) mint egykori falujárók, megrögzött progresszívek, az öröm és rémület mámorában kezdik a játékot. E hasadt állapotukat csak tovább rontja erősen balos fiúgyermekük (Moravecz Levente).
E játék során tehát mindenféle előítéletüktől megszabadult emberek fuldoklanak mindenféle előítéleteiktől. A helyzet megoldása, Christian Morgenstern szavaival, fölöttébb valószínűtlen. De hát a realitás gyakran túltesz a valószínűn. S tán nem is érdekes, ha ezt nem teszi. Ilyesféle játékban legalábbis. Mert az talán már az eddigiekből is kiderül, hogy a szatíra és komédia határán egyensúlyozó játékről van itt szó. Ez a stílus nemcsak a színészeket tette próbára, hanem jómagamat is, mint a darab rendezőjét. Mert a „Pepitá”-t, mint több más darabomat is, magam rendezhettem.

Korabeli ajánlószöveg