Párharc 🏆

egy anya és leánya közötti konfliktusról szól. — Mindenképpen dicséretes a Cseh Erzsébet állja, aki szlovák Rádió magyar adásának az a törekvése, hogy a cseh és szlovák, illetve külföldi szerzők hangjátékai mellett hazai magyareredeti alkotásokat is rendszeresen bemutasson. Pedig ez egyáltalán nem könnyű vállalkozás, hiszen csak kevesen írnak rádiójátékot, s a kiváló alkotás meg valóban ritka, mint a fehér holló. Legutóbb július 2-án hallhattunk a magyar adásban eredeti hazai művet: Balázs Zsuzsa Párharc című rádiójátékát, mely egy leányanya és az érettségi vizsgán túl levő lánya konfliktusairól szól. Pontosabban abból adódik köztük a feszültség,hogy az asszony ellenzi lánya házasságát azzal a férfival, aki neki korábban szeretője volt. Ezt azonban Kriszta (Varsányi Marika) nem tudja. Azt sem, hogy ki az apja. Később (egy párizsi utazás alkalmával) mégis találkozik apjával. Az utazás költségeit édesanyja (Cs. Tóth anyagiakban mindig elhalmozta a lányt, de időtnem talált kérdései meghallgatására. Ezt Kriszta szemére veti, dehiába. Most már csak vitatkoznak,sőt civakodnak. Az egész darabcsupa vitatkozás. Ez önmagábanmég nem volna baj, hiszen az ellentétes nézetek ütköztetése a párbeszédek alapja. Ám a dialógusok nemelég hitelesek, csupán szólamok,így csaknem egy órán át jobbárapusztán erkölcsi prédikációt hallottunk, ráadásul többnyire azonoshangerővel és ritmusban, azaza szereplők úgy hangsúlyozták,mintha színpadon lépnének fel, aholkövetelmény úgy beszélni, hogy azutolsó széksorokban is hallható ésérthető legyen a szöveg. Elismerőenkell szólni viszont mind a színészek, mind a rendező (Lelkes Júlia) esetében a darab mondanivalójának helyes értelmezéséről, a lényeg kidomborításáról. A rendező kiválóan alkalmazta a hanghatásokat is: írógépkopogást, telefontárcsázást, papírzizegést, utcazajt, zenét. Véleményem szerint Edit (Petrécs Anna) figurája nem okvetlenül volt fontos a darabban, hiszen azáltala mondottak másképp is kifejezhetők lehettek volna. Hiányolhatta viszont a hallgató, hogy Kriszt aegyetlen alkalommal sem beszélgetett el a férfival (Boráros Imre), akihez minden áron férjhez akart menni. A párbeszédek frázis jellege minden szereplő esetében érvényes. Ilyen (rossz értelemben vett vezércikkízű) mondatokra gondolok: „Nem találom a helyem az életben…, Párizs gyönyörű…, A városlüktetése… Párizs Panorámája, aza kilátás, Tizennyolc centimétert elhajlik az Eiffel-torony, ha rásüt a nap“.Helyenként képzavarok is előfordultak a szövegben! „Valakinek a nyakába akaszkodsz, mintegy rakás szerencsétlenség“. A téma sokkal több lehetőséget rejt magában, mint amennyit a szerző kihozott belőle. Mindent egybevetve tehát elsősorban csak a szándék dicsérhető. F. I. ÚJ SZÓ 1989. VII. 18