Magyarország 1514-ben (1970)

Eötvös József regényét rádióra alkalmazta: Dorogi Zsigmond

Dózsa György – Agárdy Gábor
Beszélő – Bodor Tibor
Orbán – Cs. Németh Lajos
Kata, a nénje – Kádár Flóra
Telegdi István – Deák Sándor
Szaleresi Ambrus, kereskedő – Gera Zoltán
András, Szaleresi segédje – Pathó István
Telegdi Fruzsina – Gyurkovics Zsuzsa
Szaleresi Klári – Vass Éva
Bakács Tamás – Kovács Károly
Bebek Katalin, Telegdi sógornője – Lukács Margit
Telekdi kulcsára – Győző László
Mészáros Lőrinc – Szabó Gyula
Galamb Máté, Bakács titkára – Szabó Ottó
Ártándi Tamás – Zách János
Ártándi Pál – Dávid Kiss Ferenc
Dózsa Gergely – Őze Lajos
Perényi nádor – Soós Lajos
Bornemissza, udvarmester – Rutkai Ottó
Ulászló – Kőmíves Sándor
Gáspár – Bitskey Károly
Márton barát – Molnár Tibor
Vili bárd – Bitskey Tibor
Hírnök – Szénási Ernő
Imre vitéz – Basilides Zoltán
Báthory György – Tyll Attila
Provinciális – Latinovits Zoltán
Vencel – Nagy István
Zápolya János – Kállai Ferenc
Polgár Tamás – Egri István
Lantos – Mádi Szabó Gábor
Közreműködött:
Almási József, Ambrus András, Árva János, Bakó Márta, Bay Gyula, Bányai János, Beszterczei Pál, Bikády György, Budai István, Csók István, Fülöp Zsigmond, Galgóczi Imre, Gál János, Gonda György, Gurnik Ilona, Harkányi Ödön, Hindy Sándor, Horváth József, Juhász Jácint, Kalocsai Ferenc, Keresztes Pál, Kun Tibor,
Márkus Ferenc, Prókay István, Raksányi Gellért, Schwetz András, Siménfalvi Sándor, Suka Sándor, Surányi Imre, Szigeti András, Szirmay Jenő, Tarsoly Elemér, Turgonyi Pál, Verdes Tamás.
Zenei munkatárs: Troszt Margit
Technikai munkatársak: Szappanos Andrásné és Kádár László
Rendezte: Molnár Mihály
(1970)

Ötszáz esztendeje született Dózsa György. Talán nincs történelmünknek olyan egyénisége, akinek emlékét haladó irodalmunk a nemzeti lét súlyos, válságos időszakaiban – mementóként és erőforrásonként – annyiszor idézte volna, mint az övét. Eötvös regénye (amely dramatizált feldolgozásban, öt folytatásban hangzik el mától a rádióban) a legnagyobb magyar paraszti megmozdulásnak és Dózsa szépirodalmi ábrázolásának egyik legjelesebb dokumentuma. Eötvös 1847-ben nem a plebejus forradalom okán ébresztette Dózsát (és ezzel jeleztük is regénye látás- és ábrázolásmódjának gyengéit), mégis művében annyi szépség, annyi mai is ható művészi érték van, hogy megérdemli: a rádió lehetőségeinek felhasználásával minél többen ismerjék meg e méltatlanul mellőzött regényt. Ez a rádióbeli bemutató nemcsak tisztelgés az egykori neves és névtelen népi hősök előtt, hanem talán segít egy mű egy író újrafelfedezésében is.

5x 55 perc

Bemutató: 1970. május 15, 16:05 Kossuth