🔈 Kárpáti rapszódia (1972)

Epizódok Illés Béla regényéből

IV részes

Rádióra alkalmazta és rendezte: Csajági János
A szereposztásból:
Az író és Bálint Géza — Szabó Gyula, a gyermek Bálint – Gallyas József, Öreg Bálint — Greguss Zoltán, Marusza dada — Horváth Teri, Mikola — Papp János, Mihalkó — Nagy Attila, Esze Tamás — Molnár Tibor, Kesztikáló — Deák Sándor, Lipták — Tordy Géza, Fecske — Rajz János, Dudics Elek — Dobák Lajos, Kétfejű — Őze Lajos, Kis Mikola – Vass Sándor, Fülöp bácsi – Patassy Tibor, Asztalos Kálmán – Horváth Ferenc, Petrusevics – Raksányi Gellért, Schmidt – Egri István, Gordon atya – Keres Emil, Öreg csendőr – Körösztös István

Közreműködik Bodor Tibor, Cs. Németh Lajos, Kautzky József, Rákosi Mária, Somogyvári Pál, Viola Mihály és még sokan mások

Zenei munkatárs: Ádám Anna és Erőss Ágota

Dramaturg: Asperján György

kb. 4×50 perc

1972. október 20. K 18.06-18.58 (I. rész)

1976. július 9., 3. műsor, 16.03 I rész

1985. április 28., 18.40., Ifjúsági Rádió, Diákkönyvtár hangszalagon

Csendes beszélgetés a Kárpáti rapszódiáról
Felhívtam a szanatóriumban, hogy mikor fogadna.
Engem mindig itt találsz, fiam — mondta az író. S kis
szünet után hozzátette: Sajnos.
Évek óta beteg. Amikor két éve megbeszéltem vele, hogy dramatizálni szeretnénk élete főművét, a Kárpáti rapszódiát, csendes örömmel adta beleegyezését. A valóban nagy munka Csajági Jónos dramatizálásában és rendezésében elkészült. Még sohasem mentem íróhoz olyan boldogan a „jelentéssel”: a munka készen van, meggyőződésünk szerint sikerült és műsorra tűzték.
Amikor a szobába léptem, éppen olvasott. A gyönyörű őszi verőfény betört az ablakon.
— Hogy tetszik lenni ?
Nem válaszolt rögtön.
Vagyok, fiam.
Az éjjeliszekrényen kedvelt pipái, mindegyik megtömve. Ritkán gyújt rá, akkor is elég egy-egy szippantása
Beszámolok az elvégzett munkáról. Mosolygós jókedve támad: kérdez és kérdez. Hirtelen észreveszem: bevallatlan szándékom, hogy egy rövid interjút készítsek vele, ellenkezőjére fordul Béla bácsi a riporter, és én vagyok a megszólaltatott.
Hogy csináltátok meg a könyvemet rádióra?
Az igazság az, hogy nehéz volt, hiszen számos drámai pillanata van a könyvnek, sőt, az egész a történelem nagyon is drámai szakaszát öleli át, de az epika műfaji törvényeinek megfelelően. A sok szereplő, azok gazdag jellemrajza,
a közvetlen környezet festésének varázsa, a társadalmi helyzet érzék-
letes feltárása, maradandó találkozást, rendkívüli olvasmányélményt
jelent.

És mit sikerült mindebből átmenteni?

Vagyis hogy nem szegényítettük-e el a regényt?

Igen, fiam. Mert aki csak a Rádióból ismeri meg annak is az egészet kell megéreznie

Ez volt a legnagyobb gond, de hát ez minden adaptálás sarkpontja. A kérdésre majd csak Béla bácsi válaszolhat, miután meghallgatta mind a négy részt.
Meghallgatom, nagyon érdekel.
Tudod, azok az emberek, akik a könyvben szerepelnek, mind éltek egykor. Ismerőseim, barátaim voltalk, vagy éppen ellenségeim. Máig hallom a hangjukat Kíváncsi vagyok, a színészek képesek lesznek-e megidézni nekem űz ő hangjukat
És persze hallani fogja a saját hangját, hiszen a mű hőse Géza, úgy gondolom, maga az író.
Mosolyogva néz rám.
Gondolod? kérdezi, azután még hozzáteszi: Nahát, nem egészen- Egy író sohasem lehet teljességgel a saját művének hőse. Kevesebb is, több is.
Nem akarom fárasztani, búcsúzom.
Miután meghallgatta a rádióváltozatot, felkereshetem majd ismét, hogy véleményét megtudakoljam?
— Gyere, fiam – mondja csendesen.

És előre is köszönöm azoknak a munkáját, akik regényemet a rádión keresztül juttatják el az olvasóhoz, a hallgatóhoz. És hozzám. Ezért is nagy boldogság ez nekem.
Asperján György

Forrás