James Dean halála
Összefoglalás
Jazz háttérre komor versek az „amerikai komor fiatalok” világáról, az autószerencsétlenségben meghalt James Dean életrajzából vett részletekkel.
Színlap
Alfred Andersch rádiómontázsa
A verseket Orbán Ottó a prózát Albert Gábor fordította
Szereplők: Buday István, Dávid Kiss Ferenc, Harsányi Gábor, Juhász Jácint, Szabó Kálmán, Szersén Gyula, Tahi-Tóth László, Ujlaky László
A kísérőzenét Miles Davies és Tomsits Rudolf együttesének felvételeiből állítottuk össze.
Zenei munkatárs Kutasi Ferenc,
Hangtechnikus: Czéh Mariann
Hangmérnök: Ujházy László
Rendező: Varga Géza
Dramaturg: Mesterházi Márton
„James Dean az Egyesült Államok egyik leghíresebb filmszínésze volt, s 1955-ben bekövetkezett tragikus halála óta az amerikai fiatalok vagy a „megvert nemzedékének” jelképe. Ez a nemzedék ma már 30—35 éves, a nixoni állítólagos „csöndes többség” alkotórésze lehetne; gondolatviláguk a mai amerikai fiatalságban is tovább él. A rádiómontázst Alfréd Andersch „csak” összeállította, önálló művé komponálva Allén Ginsberg, John Dos P a s s o s és írótársaik műveiből vett részleteket.
A James Dean halála a Magyar Rádió elsőszülött sztereohangjátéka. Alkotócsoportja amolyan „partizán-módszerrel” készítette, még 1969 októberében, a 6-os stúdióban. „Hőskori” darabjukat most a fiatalok figyelmébe ajánlják!”
Rendező: Varga Géza
Dramaturg: Mesterházi Márton
1972. január 17., Urh, 21.18-21.52 sztereó
1972. szeptember 17. 11:24, URH
33 perc
A darabot magyarázó bevezető indítja:
„Ennek az előadásnak a szövege két egymással szembeállított csoportra oszlik. Az egyik John Dos Passos amerika író beszámolója James Dean a színész életéről és haláláról. Dos Passos egyszerű riportját a fiatal Allen Ginsberg Üvöltés című hatalmas költeményének részletei egy nemzedék lelki állapotának rajzává tágítják, akiket Amerika komor fiataljainak vagy megvert nemzedéknek szoktak nevezni. Ezzel versével az ő nevükben szól Allen Ginsberg.
A másik Robert Lowry újságíró beszámolója. Ray Robinson és Jake LaMotta középsúlyú világbajnoki boxmérkőzéséről. Ehhez csoporthoz tartozik még néhány amerikai költő, E.E Cummings, Kenneth Patchen, Kenneth Rexroth, Robinson Jeffers és Delmore Schwartz. Azért állítottuk össze ezt a montást ezekből a dokumentumokból, mert a komor fiatalok itt vannak közöttünk, Amerikában, Németországban, Oroszországban és mindenütt. És már a nyelvük is megoldódott. Ezért beszélhetünk róluk.
James Dean három éve halott, de ha egy külvárosi moziban régi Dean filmet adnak a Komor sötétből, a folytó levegőjű moziból bőrkabátos boyok tülekednek elő, rövid csizmás boyok feszes farmer nadrágban, derekukon tenyérnyi széles motoros övvel. Így áldogálnak még ma is a férfi mosdóban a tükör előtt egymás mellett. Tükörképüket nézik és James Dean néz rájuk vissza. A lázadó hajviselet, a kitaszítottak mélyen ülő zavaros szeme, arcukon a megvertek keserű kifejezése, ajkuk gúnyosa lebiggyeztve. Szemük elragadtatottan merül el a tükörkép szemében. Mindegyik egy istentől elhagyott narcisszus, tulajdonképp másába szerelmes. Mindegyik egy kis James Dean.
…
„Jövőre minket betakar a föld. Még itt állunk, még nevetgélve elbámészkodunk a sétáló lányok szoknyái hogy lebegnek. Még lassú lovakra fogadunk, olcsó dzsint iszunk és nincsen semmi dolgunk, semmi intéznivalónk.”
Korabeli ajánlószöveg
James Dean az Egyesült Államok egyik leghíresebb filmszínésze volt, s 1955-ben bekövetkezett tragikus halála óta az amerikai fiatalok „megvert nemzedékének” jelképe. Ez a nemzedék ma már 30—35 éves, a nixoni állítólagos „csöndes többség” alkotórésze lehetne; gondolatviláguk a mai amerikai fiatalságban is tovább él. A rádiómontázst Alfréd Andersch „csak” összeállította, önálló művé komponálva Allén Ginsberg, John Dos P a s s o s és írótársaik műveiből vett részleteket.
A James Dean halála a Magyar Rádió elsőszülött sztereohangjátéka. Alkotócsoportja amolyan „partizán-módszerrel” készítette, még 1969 októberében, a 6-os stúdióban. „Hőskori” darabjukat most a fiatalok figyelmébe ajánlják!
Szerző | |
---|---|
Rendező | |
Színészek | |
Dramaturgok | |
Korhatár - Ifjúságvédelmi skála | 16 - téma 16 - explicit |
Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték Ars acustica Fordítás |
---|---|
Hangfelvétel gyártási dátuma | 1969 október 01 |
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
Bemutató dátuma | 1972. január 17. |
Játékidő | 33 perc |
Időszinkronitás | Szinkron |
Szövegforma | Monodráma, Többszereplős felolvasás, Vers |
Történetszál | Egyhősös történet |
Narratíva/konfliktustípus | Keresés, Szenvedéstörténet |
Dramaturgiai egyéb adatok | Rádiószerű |
Cselekmény kronológiája | Nem meghatározható |
Felvétel helye | Stúdió |
Nyelvezet | Köznyelv, Argó/szleng |
Főbb szereplőviszonyok | Faji/nemzetiségi |
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Diák |
Főszereplők releváns kora | Fiatal |
Narrátor | Férfi narrátor |
Narráció helye | Keretező |
Párbeszédek jellege | Férfi belső monológ |
Zenei jellemzők | Háttérzene |
Zenei tipológia | Jazz |
Technikai adatok | Sztereó |
Megidézett kor (nemzetközi) | 1960-1969 Hatvanas évek |
Nyomtatott megjelenés | Albert Gábor (szerk.) Láthatatlan színpad. Német hangjátékok. Európa, Budapest, 1964 |