Zsindelyezik a kaszárnya tetejét…

Hatvan esztendeje, hogy Európa „boldog békéjébe” betört a világháború. Az államok és az emberek életében döntő változást hozott a világpolitika imperialista erőinek 1914-től 1918-ig tartő küzdelme, melyre végül is egy imperialista békediktátum tett pontot. Az öt évre átnyúló gyürkőzésnek több mint félmillió halott és másfél millió sebesült magyar áldozata volt. Városainkban és falvainkban, az emlékművek márványlapjaira vésett névsorokban szinte minden család jelen van. Csupán a fővárosban az emlékmű-felügyelőség 26 szobrot és domborművet gondoz. Az elsők a 20-as évek közepe táján készültek, de Pesterzsébeten, a Lehel térit 1939-ben avatták. Abban az évben, amelytől kezdve ezt a nagy háborút I. világháborúnak nevezzük.

Tekintélyes irodalom tárgyalja a központi és az antant hatalmak ütközeteit, a hadszíntereket, a Monarchia, a front és a hátország történetét. Jó részét katonaviselt emberek írták, parancsnokok, szemtanúk, meg néhány figyelemre méltó civil. És még élnek, bár egyre kevesebben, azok, akik ott voltak Limanovánál és Gorlicénél, a Doberdón és a Piavénál, Sabácnál, a Lovcsenen és a brassói havasokban. Számukra a K.u.K., a csukaszürke, a Przemysl, a „Hőfer jelenti”, a „Bruszilov-gőzhenger”, az Isonzó és a Sztripa-mente több mint fél évszázad távlatából is eleven emlék. És mást jelentenek nekik ezek a számok: 23-as, 32-es, 44-es, 86-os, vagy ki tudja, hanyas… Ötrészes dokumentumműsorunkban – egy-egy részben a naptári év eseményeit idézve – a frontkatona, a baka, a gondokkal küzdő hátország szemszögéből keltjük életre a múltat. Mit tudtak apáink-nagyapáink, mit olvastak, miről vitatkoztak, milyen eszmékkel ismerkedtek, kiknek tisztelegtek, milyen indulatok vezették (és vezették félre) őket? Az indulók mámorától a katonanóták szép szomorúságáig, a győzelem jelentéseitől a vereség beismeréséig, a forradalom küszöbéig követjük a dokumentumjáték jelképes hőseinek életét, vagyis az ország sorsának alakulását.

Boros János és Rapcsányi László dokumentumjátéka

5/1.rész: 1914 – Sorakozó!

Km: Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Csűrös Karola, Egri Kati, Egri Márta, Farkas Bálint, Gálvölgyi János,
Kaló Flórián, Kern András, Kézdy György, Kőmíves Sándor, Lukács Sándor, Márkus László, Mensáros László,
Nagy Gábor, Némethy Ferenc, Pethes Sándor, Szatmári István, Szilágyi Tibor, Tímár Béla, Újlaky László,
Verebes Károly és sokan mások – valamint a Stúdió11 Zsoldos Imre és Dobsa Sándor vezetésével, az MRT kamarakórusa.

Karigazgazó: Sapszon Ferenc,

Vezényel: Sebestyén András

Zenéjét szerezte és összeállította: Tamássy Zdenkó

Zenei rendező: Rónai István,

Zenei munkatárs: Palásti Pál

A szerkesztő munkatársa: Jászberényi Klára

A rendező munkatársa: Breuer Ottó

A felvételt készítette: Bán Péter és Madarász Judit

Szakértő: dr. Galántai József

Szerkesztő: László György

Rendező: Szász Péter

Cikk: Rádió- és televízióújság XXIII.évf. 26. szám 1978. jún.26-júl. 2. 2. old.

Boros János – Rapcsányi László: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét…

Hatvan esztendeje, hogy Európa „boldog békéjébe” betört a világháború. Az államok és az emberek életében döntő változást hozott a világpolitika imperialista erőinek 1914-től 1918-ig tartő küzdelme, melyre végül is egy imperialista békediktátum tett pontot. Az öt évre átnyúló gyürkőzésnek több mint félmillió halott és másfél millió sebesült magyar áldozata volt. Városainkban és falvainkban, az emlékművek márványlapjaira vésett névsorokban szinte minden család jelen van. Csupán a fővárosban az emlékmű-felügyelőség 26 szobrot és domborművet gondoz. Az elsők a 20-as évek közepe táján készültek, de Pesterzsébeten, a Lehel térit 1939-ben avatták. Abban az évben, amelytől kezdve ezt a nagy háborút I. világháborúnak nevezzük.

Tekintélyes irodalom tárgyalja a központi és az antant hatalmak ütközeteit, a hadszíntereket, a Monarchia, a front és a hátország történetét. Jó részét katonaviselt emberek írták, parancsnokok, szemtanúk, meg néhány figyelemre méltó civil. És még élnek, bár egyre kevesebben, azok, akik ott voltak Limanovánál és Gorlicénél, a Doberdón és a Piavénál, Sabácnál, a Lovcsenen és a brassói havasokban. Számukra a K.u.K., a csukaszürke, a Przemysl, a „Hőfer jelenti”, a „Bruszilov-gőzhenger”, az Isonzó és a Sztripa-mente több mint fél évszázad távlatából is eleven emlék. És mást jelentenek nekik ezek a számok: 23-as, 32-es, 44-es, 86-os, vagy ki tudja, hanyas…
Ötrészes dokumentumműsorunkban – egy-egy részben a naptári év eseményeit idézve – a frontkatona, a baka, a gondokkal küzdő hátország szemszögéből keltjük életre a múltat. Mit tudtak apáink-nagyapáink, mit olvastak, miről vitatkoztak, milyen eszmékkel ismerkedtek, kiknek tisztelegtek, milyen indulatok vezették (és vezették félre) őket? Az indulók mámorától a katonanóták szép szomorúságáig, a győzelem jelentéseitől a vereség beismeréséig, a forradalom küszöbéig követjük a dokumentumjáték jelképes hőseinek életét, vagyis az ország sorsának alakulását.

Munkánkban monográfiák, emlékezések, napilapok évfolyamai mellett tudós segítőtársunk volt Galántai József, az ELTE professzora. A háborús dalok, a kor nótáinak archívumában a műsorunkat zenébe öltöztető Tamássy Zdenkóval válogattunk. László György szerkesztő, a népes szereplőgárda, Szász Péter fantáziadús rendezése keltette életre ötórás forgatókönyvünket. A nagy háború esztendeinek hangulatát szeretnénk megjeleníteni azzal is, hogy a kor nagyszerű rajzolóművésze, Mühlbeck Károly „vidám fejlécei”-nek közlésére kértük meg a Rádióújságot.

1978. június 26. hétfő 19:30-20:30, 60 perc Budapest, Petőfi Rádió,