Tizenhét életért (Szuhakálló)
Összefoglalás
Richard Hughes A veszély c. hangjátékához kísértetiesen hasonló téma és megvalósítás, de egy valódi bányaszerencsétlenség alapján; mozifilm is készült belőle. Az eset 1952. decemberében történt és márciusban már hallható volt a hangjáték. Eredeti műfajmegjelölése dokumentumjáték, de teljes egészében dramatizált hangjátékról van szó.
A forgatókönyv részletei:
(zene, ránkonferálunk, zene elhalkul)
Imre: Na, itt ülünk, elvtársak, vagy visszamegyünk:?
Anna: Hová akarsz menni, csupa füst még minden ott bent
Pali: (köhög) Nem csak ott bentt… De még idekint is… Mondja csak Tóni bácsi, maga mit robbantott fel az előbb? A szénfalat? Vagy pedig a levegőbe röpítette az egész Kishideghegyet?
(Nevetnek)
Jancsi: Tóni bácsi biztos az.. asszonra gondolt, megint, aztán haragjában dupla töltetett tett a szénbe.
(nevetnek)
…
Imre: Hallgassatok. Mondja csak tovább, mesélje el, Vrabik elvtárs. Mondja csak el, na hogy volt…
…
(vízzúgás lassan erősüdik, munkazajba megy át)
Anna (kiált) Elvtársak! Halló, elvtársak!
IV-es hang: (távolabb) Mi az, lányok?
Anna: Mindenki a felszínre! Betört a vz!
- hang: Emberek, betört a víz!
- Hang: Mindenki a felszínre!
III. hang: Gyorsan, gyorsan!
- hang: Gyerünk hamar…
(Vízzúgás erősödik)
Zsuzsa: Anna, Annuskám, hallod, hogy zúg?
Anbna: Félsz?
Zsuzsa: Nagyon…
Anna: Éni is… Gyere.. .Halló. emeber.. Meneküljön mindenki.. A VI-osból betört a víz.
…..
Hangok: Mi az? Elaludt! – a villany kialudt
Pali: No, szervusz világ.
Zsuza: Elhallgass, te..
Vrábik: Nyugalom, emberek. Az egyik lámpát meggyújtani. (gyufa sercen) Ug. Most visszamegyünk a gépházig. Az magasabban van, ott megmaradhatunk…
…
Vrábik: Elvtársak.. induljunk.. sorban, óvatosan. A lámpa középre. Maradok hátul.
Jancsi: (távoldova) Vigyázz… csille
- bányász: (távoldova) Vigyázz… csille
- bányás: (távoldova) Vigyázz… csille
Jancsi: (távoldova) Vigyázz… támfa
Anna: (mikrofonközelben): Megvagyunk mind, Vrábik elvtárs?
Vrábik: (mikrofonközelben) Megvan az egész front,tizenhét ember
(víz zúg, néhány másodperces zene fel, majd elvág)
Imre: (gyorsan, fojtott izgalommal) Tizenheten maradtak odalent.. a mi frontunk…
Ladányi: Az egész front…
…
Posta: Vajjon élnek-e még?
Kovács: Mérnök elvtárs, szereljünk be szivattyút?
Posta: Ha élnek is, a vizen át nem tudjuk kihozni őket.
Ismre: Kihozzuk… ki kell hozni.. ha a tíz körmünkkel ássuk ki.. Ébresszétek fel az embereket…
Ladányi: Igaza van.. mindenkit.. vájárokat, fúrókat, szerelőket, a délutáni váltást, a… a..
….
- női hang: (telefonba) Kapcsolom a Minisztertanács elnökségének megbízottját! (zene felcsap, lemegy)
Kormányküldött (telefoncsengetés után) Kérem, jegyezze. Közlöm: Rákosi elvtárs utasításait. Értesítendő a Mélyfúró Vállalat Központja, a Magyar Olajvállalat mezőkeresztesi telepe.. Mozgósítandók a miskolci helyőrség és az Államvédelmi Hatóság egyégei.. A dorogi és tatabányai szivattyúját utnak indítani…
…. (kürtjel riadót fúj)
Tóni bácsi: Nem akarok megfulladni, mint a pocok. Nem akarok senki szeme láttára elpusztulni. Félremegyek a kilences vágaton, aztán.. add a kulcsot!
Vrábik: (hirtelen) Pszt. Csönd.
(mind a hárman elhallgatnak. Csak az ismert vízzúgást hallani – mást nem)
Vrábik: Anna, hallod? Hallod?!
Anna: mi.. (szünt) Hallom, Vrábik elvtárs.
Vrábik: Tisztán hallatszik. Pszt.
Anna: I… igen.. Vrábik elvtárs…
Tóni bácsi: Mi? Miről beszéltek? Mi?
Anna: Hogy..
Vrábik: szivattyúk… igen, a szivattyúk és még egy zaj.. fúró.. Fúró..
(zúg a víz, nem hallani semmi mást)
Anna: Igen.. az a.. az is…
Vrábik: És nézzétek! A víz! Megállt a víz is. Megállt.
Anna: Meg.. az is… megállt… az is.. Vrábik elvtárs.
Tóni bácsi: Nem hallok semmit… csak a vizet.. pszt.. Mi az, semmi, nem hallom.
Anna: (hirtelen vidámságot tettet) Hát persze, nem halja, Tóni bácsi. Hiszen Tóni bácsi mindig is nagyot hallott egy cseppet! Nagyot hall!
…
Jancsi: Igen Vrábik elvtárs. Halló, itt front, halló, itt front, Halló külszín, itt front.
Vrábik: Elvtársak. Lefekszik mindenki, hogy kevesebb levegőt fogyasszunk, és…
- és 2. bányász: Lefeküdni? És ha állok?
….
Jancsi: Halló, igen, igen! mi vagyunk itt! Tizenheten Vrábikkal élünk! Anna is, Anna is.
Imre: Annuskám, Vrábik elvtárs, kedveseim! Tartsatok ki! Fúrótornyokat hoztak, a legnagyobb szivattyúk dolgoznak smsokára. Itt vannak az ország legjobb sztahanovista vájárjai. Loy elvtárs, Burkus Imre! Százan és százan vannak itt, bányászok, katonák, államvédelmi elvtársak. Rákosi elvtárs többször telefonált már, és izent nektek: tartsatok ki, megmentünk benneteket.
..
Vrábik: Mi történt?
Pali: Lecsúszott a béléscső!
Zsuzsa: Kicsúszott a lyukból a béléscső!
- bányász: Haminc méter hosszú cső… vége mindennek..
Vrábik: Kommunisták, ide hozzám.
Pali: Itt vagyok..
Vrábik: Fogjuk meg egymás kezét a sötétben.
Jancsi: Itt vagyok.
Anna: Itt.. vagyok…
Tónibácsi: Én is itt vagyok.
Vrábik: Visszaemeljük a béléscsövet. Fogd meg.
…
(megmenekítik őket a dorogi bányászok)
…
Vrábik: A halál torkából jött ember igazat mond. Az igazság az, hogy semmiféle hatalom nem tudott volna kimenteni minket a pusztlásból, ha nincs ott a párt, ha nem gondoskodik rólunk Rákosi elvtárs, ha nincs ott az egész ország.
Jancsi : Úgy van.
Vrábik: De azt is megtudtuk odalent, hogy milyennek kell lennie az embernek. Soha el nem szabad hagynia magát. Bátornak és kitartónak kell lennie, amikor megáll még a legnehezebb helyzetben is, megáll még a halál előtt is.. …
…
Láthattátok, hogy le lehet győzni minden nehézséget. Az a nap, amelynek felkeltéről az a fiatal elvtárs, Sztálin elvtárs a régi szilveszter éjszakán beszélt, felkelt és reánk is ragyog, magyar bányászokra. Komoly feladat áll most mindannyiuk előtt. Ebben az új évben a haza sok szenet kíván. Fogadjuk meg most együtt, hogy ennek a hazának, amelynek mi, bányászok megbecsült fiai vagyunk, sok szenet, még több szenet adunk… örömmel adjuk…
(óra ütése előbbre jön)
Anna: Éjfél… (háttérben a Himnusz kezdő akkordjai)
Vrábik: Jószerencsét, elvtársak, boldog újesztendőt
(Himnusz elúszik, gong.)
Színlap
Tardos Tibor és Vajda István dokumentumjátéka.
Rendező: Szécsi Ferenc és Lányi Andor
Személyek
Vrabik Lajos, aknász – Egri István
Sós mérnök – Gábor Miklós
A kormány megbízottja – Básti Lajos
Ladányi mérnök – Csákányi László
Anna – Horváth Teréz
Zsuzsa – Havas Gertrúd
Tóni bácsi – Tompa Sándor
Pali – Soós Lajos
Jancsi – Zenthe Ferenc
Imre – Molnár Tibor
Gombos főaknász – Gál János
Kovács aknász – Tamás Benő
Posta aknász – Károlyi Béla
Loy Árpád – Deák Sándo
Őrnagy – Bodor Tibor
Farkas István, dorogi mentőparancsnok – Mádi Szabó Gábor;
Vrabikné – Őry Kató (Eőry Kató)
1953. márc. 8 20.20-21.35, A Magyar Rádiószínház bemutatója (kiadott műsor szerint, de nem került ekkor még adásba)
1953. március 15.K 20:20, A Magyar Rádiószínház bemutatója
1953. április 26. 20.20-21.43
Hangfelvétel nem maradt fenn, holott „tárolandó” volt. Talán azért, mert sok a Rákosira utalás benne, és azt gondolták, ezt már többet nem lehet leadni? Törlési utasítás azonban nincs a műsorborítékban.
Keresztrejtvény a dokumentumjátékról: https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-Yno0L1ZyaWt2alNZVTMzS3poM0VzNUNOWVgzc1NVQ0ZyM2lOV2xNWkRRdz0
Olvasói levél
Cikk
A rádiójáték alapját valószínűleg ez az azonos című cikk adta:
https://adt.arcanum.com/en/view/EszakMagyarorszag_1952_12/?pg=90&layout=s
Tizenhét életért: kedden hajnali 5 órakor a szuhakállói bányaüzem délnyugati frontfejtésén szerelési munkát végeztek a bányászok. Minden a legnagyobb rendben ment, amikor a fejtés közelében csengeni kezdett a telefon. A frontaknász, Vrabik Lajos elvtárs sietve emelte le a kagylót. A drót túlsóvégéről sürgetve, izgatottan közölte Szuromi főaknász, hogy a bányábavíz tört be, azonnal induljon mindenki kifele. Vrabik nyomban teljesítette azutasítást. 15 férfi és két nő megindult a frontfejtésről, hogy a 6-os ereszken keresztül elérjék a szállítóaknát. A víz, amely egy régi bányarészből az egyik légvágaton tört utat és percenként 20-25 köbméternyit zúdított sötét, sáros, fekete árjából a 6-os ereszkébe, megkezdte rombolását. Óriási erővel, vadul terjeszkedett. Feldöntötte a szénnel és meddővel teli csilléket, leszakította a kábeleket, támfákat, iszapot sodort magával. Zúgott, bömbölt az áradat a földalatt, percek alatt elöntötte az ereszke legmélyebb pontját s mielőtt még Vrabik aknász a 16 dolgozóval át tudott volna jönni a bánya mélyponti részén, 300 méter hosszú vízfolyosó zárta el útjukat. Nekirohantak a víznek, de alig 10 méter után már a vágat tetejét csapdosta a hullám. Átázva, kimerülten kellett hátrálniok. Ott tajtékzott, morgott, kavargott a piszkos, sáros lé, a könyörtelen víz, fejük fölött 41 méternyi föld, körlöttük feketén csillogó szénfalak zárták el az utat. (Holdi János: Tizenhét életért. Északmagyarország, 1952. december 24)
Korabeli ajánlószöveg
Rádió-dokumentjáték a szuhakállói bányászokról Vasárnap 20.20-kor nagyjelentőségű bemutatót tart a Kossuth rádió: Tardos Tibor és Vajda István „Tizenhét életért“ című dokumentjátéka kerül mikrofon elé, megelevenítve a szuhakállói bányászok megmentéséért folytatott hősi küzdelmet. (Szabad Ifjúság 1953)
Szécsi Ferenc
Csákányi László
Gábor Miklós (34)
Mádi Szabó Gábor
Molnár Tibor (32)
Tompa Sándor| Kritika 1 | A dokumentjáték egészében teljesítette egyik feladatát: híven közvetítette a valóságot eseményekben. De nem teljesítette másik feladatát, azt, hogy ilyen készen kapott nagyszerű eseményanyag felhasználásával komoly rádiódráma megteremtése irányába legalább számbavehető kísérletet tett volna. Sajnáljuk, hogy ezt a rendkívüli alkalmat a Magyar Rádió és a tehetséges szerzők nem próbálták erre felhasználni. A megoldásban aránytalanságot, felesleges lírizálást tapasztaltunk és azt, hogy a valóságos tényeket nem eléggé sokoldalúan használták fel. Szépen sikerültek a képkapcsolásaik, de — és ezt érdemes feljegyeznünk — nem a kényelmes zenemegoldás közvetítésével, hanem az egyik jelenetből kinövő zaj, zörej útján. Ez a rádiószerű megoldás. Viszont éppen ez vet fel egy másik kérdést. A drámaiság fokozására szolgált, hogy ebben a dokumentumjátékban is többízben két összekapcsolt jelenet között nagy az időbeli hézag és a közben történteket a hallgatónak kell kitalálnia. Ilyen volt például a játék végén a dorogi mentők megérkezése és a Galyatetői üdülés közt eltelt, eseményben igen gazdag,de a hallgatók kitalálására bízott időszak. Pedig szívesen hallottuk volna, hogy milyen örömmel fogadja a tizenhét megmentett életet a föld felszínén a mentők és a családtagok aggódó csoportja. Nem lehet azt mondani, hogy a játék időbeni kerete nem adott volna erre alkalmat, hiszen korábban felesleges jelenetek is voltak, mint például Sós mérnök édesanyjának cukrászda-jelenete, vagy Vrábik párttitkár itt-ott elhúzódó mesélgetése. Az a kérdés is felvetődik, hogy lehet-e a jelenetek közötti eseményeket — kihagyás helyett — elbeszélő módon közölni? A rendezés is ehhez hasonló hibákat követett el, Szécsi Ferenc és LányiAndor lelkes szép munkája kiváló volt a játék rádiósításában, de dramaturgiai vonatkozásban meg nem oldott kérdések maradtak. Miközben az események drámaiságának kiemelésére törekedtek, nem gondoltak a darab hiányaira és az ugyanakkor feleslegesen belekeveredett és ugyancsak feleslegesen érzelgős jelenetek tompítására. Emiatt vált Vrábik Lajos EgriIstván tolmácsolásában nem azzá a kemény, meg nem alkovó hőssé, akit a Hangos Újságból minden rádióhallgató ismerhet, hanem bölcselkedő, néhol tétova szürke emberré. És ezért juthatott Tompa Sándor a karikatúra ijesztő közelségébe. A többi szereplő közül Básti Lajost emeljük ki, aki a kormány megbízottjának szerepében higgadtan, biztonsággal és érettséggel intézkedett. A szuhakállói bányászokról szóló dokumentumjáték segített e nagyszerű hősi esemény megismerésében, de nem elégedhetünk meg vele. A téma megköveteli, hogy valóban igényes rádiódrámátírjanak belőle. Kenyeres Imre (Magyar Nemzet, 1953. március 24. ) |
|||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Kritika 2 | A bemutatás előtt álló szuhakállói hangkátékról beszél: Szécsi Ferenc, az egyik rendező Nem könnyű ábrázolni mikrofonban azt a harcot, amelyet a szuhakállói bányászok vívtak saját életükért és azt a küzdelmet, amelyet a párt vezetésével az egész ország folytatott megmentésükért. A legnagyobb nehézséget a tárnában rekedt bányászok lenti életének megelevenítése jelentette. Volt idő, amikor teljesen világítás nélkül, sötétben, éhesen kellett helytállniuk. Egyeseknél a fejlődő gáz hatására a fulladás jelei mutatkoztak. Már most, a stúdió technikai környezetében mindezt csak úgy lehet megjeleníteni, hogy képzeletfűtötte hangjával a színész igyekszik megteremteni az adott lelkiállapotot. Dramaturg és rendezők azon voltunk, hogy újra és újra érzékeltessük előttük a bánya mélyének légkörét és figyelmüket arra a magatartásra irányítsuk, ahogy emberek sötétben általában viselkednek. E célból még olyan segítséget is igénybe vettünk, hogy kioltottunk a stúdióban minden világítást, csak hogy a színészek megkapják azt az érzést: milyen az — sötétben tájékozódni. Egy másik eszköz volt e célra, hogy a próbák alatt a színészeknek saját szavaikkal kellett elmondaniuk a szöveget, vagyis — elvettük tőlük a szerepkönyvet, így gondolkozni voltak kénytelenek azon, amit elmondtak s ezzel egy természetes életmechanizmus születését segítettük bennük elő. Van egy különösen érdekes helyzet a hangjátékban — amikor a szovjet fúrógépet irányító elvtársnő elsőnek lyukasztja át több mint negyven méter magasságból a bányászok fölött a tetőt és fentről lekiáltja nekik az első üdvözlő szavakat. Ennek érzékeltetésére ügyelőnk egy hatalmas vascsövet szerelt be a stúdióba és ezt a csövet akusztikailag preparálva, igyekeztünk megtalálni azt a jellegzetes hangot, amely a valóság illúzióját keltheti. Végül: a rendezői problémát súlyosbította, hogy ebben a hangjátékban a lentiek lelkiállapota különös gyorsasággal hullámzott, s ez a színészek tehetségét is próbára tette. Még annyit: ennél a hangjátéknál különösen bevált dramaturg és rendezők komplex munkája. (Magyar Rádió 1953. március 2-8) |
|||||
| Kritika 3 | A bemutatás előtt álló szuhakállói hangkátékról beszél: Haán Endre, a dramaturg A Magyar Rádió dramaturgjai április 4-ig egy-egy dokumentjáték elkészítését vállalták terven felül. Nekem — ez a versenydarabom s így különös gondossággal foglalkoztam az anyaggal. (Magyar Rádió 1953. március 2-8) |
| Bemutató dátuma | 1953. március 15. |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás |
Hangjáték Eredeti hangjáték Dokumentumműsor |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Katasztrófa |
| Bemutató médium | Kossuth |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Játékidő | 78 perc |
| Forrásmű típusa | Non-fiction |
| Előforduló releváns játékterek | Gyár/üzem |
| Időszinkronitás | Szinkron |
| Megidézett kor (magyar) | 1949-1953 Rákosi-korszak |