chevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upquotesearch

Drága jó Rákosi Mátyás!

Bemutatás időpontja: 2006. július 22. 20:35

Vajda Miklós dokumentumdrámája Bajor Gizi és mások levelei, valamint saját emlékei alapján.

Korabeli ajánlószöveg

“1949 őszétől egy 19 éves diák életébe beletapos a történelem. Édesanyját letartóztatják, vallomásra kényszerítik, lecsukják, másfél év után büntetés-megszakítással kiengedik, az után fél évvel újra lecsukják, majd újra kiengedik: 1956 végén az anya külföldre menekül. A hajdani diák történetét annál is inkább érdemes meghallgatni, mert az anyát a kor legnagyobb magyar színésznője akarta kihozni, pontosabban – más eszköze nem lévén – kikönyörögni a börtönből. A hatalom legfőbb birtokosaihoz szólnak ezek a levelek: kérnek, panaszkodnak, hízelegnek, néha groteszk módon, mégis hibátlan ízléssel. Egyetlen példa: Bajor Gizi véletlenül sem szólítja “elvtársnak” Rákosit. A levelek mellett a bekért referáló jelentések is fennmaradtak, s a hatalombirtokosok egymásnak – olykor a levelek margójára – firkantott üzenetei. Egy a legfelső szinten is rettegő, abszurd módon billenékeny kor dokumentumai.” – Mesterházi Márton (2006.07.17)

Kritika 1

“Hiába minden. Nézzük bár naphosszat alig néhány filmjét, mondjuk a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogolyt, vagy hallgassuk estelente rádiónkon az Ármány és szerelem legendás előadását, melyben egyik leghíresebb szerepét, Lady Milfordot adta, Bajor Gizi, a színésznő végérvényesen távol került tőlünk. Ám míg valaha oly ünnepelt művészete hamar avíttá fakult, addig jótéteményekben gazdag életének és rejtélyesen tragikus halálának emléke máig eleven. Ennek bizonyságaképp a Kossuth rádió a hétvégén bő egyórás dokumentumdrámában idézte fel a Nemzeti Színház örökös nagyasszonyának utolsó évét, mely jórészt egy mentőakció megszervezésével és végrehajtásával telt. A hangjáték szerzője, az író-műfordító Vajda Miklós

közeli érintettként,

a színésznő egykori gyámolítottjaként kutatta fel s állította össze annak a merész vállalkozásnak írásos dokumentumait és személyes emlékeit, melyet Bajor Gizi kedves barátnője, a rémhírterjesztés vádjával igaztalanul elítélt Vajda Judit érdekében indított.

A megkettőzött fiúi pietás kötelme alatt munkálkodó Vajda Miklós (hiszen művének két hősnője közül az egyik az édes-, míg a másik a keresztanyja volt) drámájának középpontjába Bajor Gizi leveleit állította. Ezek a levelek a pártfőtitkár és ekkor éppen miniszterelnök-helyettesi sarzsit is viselő Rákosi Mátyáshoz íródtak, s bennük a Kossuth-díjas tragika aggály nélkül vállalta fel a politikai naiva merőben kockázatos szerepkörét. Bajor Gizi ugyanis egy percig sem átallotta magát butának mutatni, hogy aztán lassanként érzelgős-elkényeztetett, ügyesen manipulatív érvelésével lefegyverezze, s engedményre késztesse az általa mélyen megvetett Rákosit. Taktikájának eredményeképpen Vajda Judit (mellesleg Bajor Gizi első férjének özvegye) börtönbüntetését legalább átmenetileg megszakították, méghozzá olyan időben, amikor más, hasonlóan nobilis próbálkozások nemritkán tragikus kudarcot vallottak. (Nagyjából ez idő tájt lett öngyilkos a nagy Árgyél, azaz Somlay Artúr, miután dúsan dekorált színészfejedelemként sem sikerült közbenjárnia a kitelepített pályatárs, Déry Sári érdekében.)

A Bognár Mónika rendezte dokumentumdráma szinte mindvégig szerencsésen elegyítette a tárgyszerűséget a személyes hangvétellel, a családi legendárium történeteit a históriai megalapozottságú, levéltári kutatásokra támaszkodó múltidézéssel. Udvaros Dorottya mint Bajor Gizi egykönnyen hozta a szerepjátszó, hol bizalmasan mórikáló, hol vigaszra szoruló dívát, s Nagy-Kálózy Eszter ugyancsak fölényesen abszolválta a Márianosztra és Kecskemét börtöneit megjáró, törődötten is törhetetlen özvegyasszonyt. Mellettük Lázár Kati egy anekdotikus jellegű betét zsánerfigurájaként előhallatszódva adta bejáratott (poszt)szocialista tramplihangján a szadista s egyszersmind Bajor művésznőért rajongó fősmasszert. A narrátor erősen személyes, a szerző érzelmeitől – érthető okokból – korántsem mentes szövegét Fodor Tamás olvasta fel, ami ismerve a színész fanyar és könnytelen előadásmódját, különösen bölcs döntésnek ígérkezett. S valóban, egyetlen, pár percnyi részletet leszámítva, mely az Amerikába kivándorolt Vajda Judit utolsó éveinek megindító, ám menthetetlenül magánjellegű beszámolóját tárta elénk, a dokumentumdráma méltó emléket állított két rendkívüli asszonynak.” – László Ferenc (Magyar Narancs, 2006. július 27.)

Státusz Önálló mű
Rádiós műfaji besorolás Hangjáték, Dokumentumműsor, Felolvasás
Bemutató dátuma 2006. július 22. 20:35
Játékidő 59 perc
Szereposztás
Karakter Színész A karakter gyerek?
Bajor Gizi Udvaros Dorottya
Vajda Judit Nagy-Kálózy Eszter
Narrátor Fodor Tamás
Börtönparancsnoknő Lázár Kati
További szereplők

Baranyi László, Botár Endre, Fenyő Ervin, Kissfalussy Lehel, Tolnai Miklós és Vida Péter

Szövegforma DIalógus, Felolvasás
Szemléletmód, alműfaj, tematika Tárgyilagos, Életrajz
Előforduló releváns játékterek Büntető létesítmény /börtön, Közlekedési találkozópont pályaudvar, reptér
Releváns földrajzi régió Város
Időszinkronitás Múlt
Megidézett kor (magyar) 1945-1948 Koalíciós korszak, 1949-1953 Rákosi-korszak, 1953-1956 Sztálin halála, politikai enyhülés, hat, 1956-1959 Forradalom, megtorlás, 1959-1989 Kádár-korszak
Történetszál Kapcsolattörténet
Narratíva/konfliktustípus Küzdelem, Élettörténet
Címkék

magyar, koncepciós per, politikai

Említések

Rákosi Mátyás, Bajor Gizi, Rákosi-perek

Társadalmi címkék

Politika, pártpolitika

Történet időtartama Több évtized
Cselekmény kronológiája Kronologikus
Felvétel helye Stúdió
Nyelvezet Köznyelv
Főbb szereplőviszonyok Politikai
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Diák, Erőszakszerv tagja, Művész vagy tömegszórakoztató-művész (író kivételével), Újkori politikus/káder/középvezető
Releváns státuszváltozás és életesemény Fordulatszerű (bármelyik), Lélektani felemelkedés, Lélektani összeroppanás, Halál
Főszereplők releváns kora Fiatal, Középkorú
Narrátor Férfi narrátor
Narráció helye Emlékező
Párbeszédek jellege Nő-nő, Férfi-nő, Gyerek-felnőtt
Zenei jellemzők Nincs zene
Forrásmű típusa Non-fiction
Bemutató médium Kossuth
Kapcsolódó rádiójátékok
Filter by
radioplay Post Page
Sort by

Az a boldogító(?) zene

””’Tévedések, félreértések””’ Szomory Dezső: A zenekari ember, Karinthy Fr

0

Aki utoljára nevet (2014)

2014. 05. 03. Kossuth 21.04 Közép-európai humorantológia. Új könyv – régi felvételek A kötetet Bo

0

A Widmar lépcső Esztergomban

”’A rádiószínház Dokumentumműhelyének bemutatója:”’ A Widmar lépcső Esztergo

0

„Elindultam szép hazámból” – A Triznya-kocsma Rómában

2000. március 18. 21:04, Kossuth. Tóbiás Áron dokumentumműsora, a Rádiószínház Dokumentumműhelyének bemutatója

0

Vélemény, hozzászólás?

hu_HUHUN