Avar lovas-sír

Románia vagy Magyarország – a különbség alig észlelhető, amikor a második világháborúban a zsidók elhurcolásától a kommunista hatalmon keresztül a szabadabb szocialista évekig húzódó személyes sorsokon keresztül festett történelmi tablót nézzük. Közben a felforgatott avar lovas sírban arra mutat rá a színdarab, hogy az avarokat már valaki utálta ezen a vidéken, akik előbb voltak itt (mármint: a dákok), és akik, a történet narratívájában, végigszenvedik az évszázadokat, de — maradnak. Az 1980-as mű magyarul 1981-ben jelent meg nyomtatásban, a rádiós feldolgozás 2 évvel ezutáni.

A rádiós megvalósítás realista, sok népzenei motívummal keresztülfűzött.

A dráma 1981-es bevezetője:

„A főhős egy egyszerű parasztasszony, Mária, aki ámultan és mégis biztosan áll a körülötte megingó, összeomló, újraépülő és gyökeresen átalakuló világ középpontjában; ő az egyetlen szilárd pont mindeme viharos változásokban, ő az egyszerű emberség eszményének képviselője s a nép és haza fogalmainak megtestesítője; körülötte forognak – áldoznak le vagy hajnallanak fel – a többi eszmék-eszmények planétái. S ő az, aki a legtöbb alkalmat szolgáltatja szerzőnknek eltöprengeni egyéni szabadság és történelem viszonyán, az egész színmű eszmei kulcskérdésén. A szabadság lelkiismeret dolga: az ember olyan mértékben szabad, amilyen mértékben ezt ő maga megengedi magának – mondatja ki D. R. Popescu egyik hősével. A darab egésze azonban egyebet sem tesz, mint a szabadság társadalmi meghatározottságát illusztrálja.

Az Avar lovas-sír, szerzőnk egyik legújabb (1980-ban bemutatott) és legérdekesebb alkotása mellett, hogy – mint mondtam – a Romániában zajlott és zajló szocialista forradalom freskója, egyben elmélyült meditáció is a románság nemzeti történelme fölött, annak keresése és felmutatása, ami örök és változhatatlan e nép múltjábanjelenében. Az avar temetkező-hely motívuma, amely minduntalan visszatér az egy-mást követő képekben, a mai események és a románság régi történelme közötti kapcsolatot hangsúlyozza: a türelem, az áldozatvállalás és a békevágy ősi erényeinek minden változást átvészelő folytonosságát.”