A bujdosók
Vörösmarty Mihály drámájának rádióváltozata
Összefoglalás
1393 táján, Kont és társainak szembenállását mutatja be Zsigmond királlyal szemben.
Színlap
Vörösmarty Mihály drámájának rádióváltozata
Zenéjét szerezte Sugár Rezsô
Szereposztás:
Zsigmond király – Kállai Ferenc, Gara nádor –
Keres Emil, Ifjú Gara – Bodrogi Gyula, István,
simontornyai vajda – Ujlaky László, Szécsi bán –
Gáti József, Korpádi – Fülöp Zsigmond, Vajdafi –
Kômíves Sándor, Konrád – Raksányi Gellért,
Rózsa – Kohut Magda
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, Görgei György
vezényletével
Rendező: Cserés Miklós dr.
1963. szeptember 15
Korabeli ajánlószöveg
Vörösmarty Mihálynak, a nemzet nagy költőjének, jelentős és sok darabot számláló drámaírói életművéből lényegében csak a Csongor és Tünde él mai napig színpadjainkon. Pedig e legjobban sikerült remek mellett még számos jó darab található összegyújtött művei között. A Rádió vállalta Vörösmarty „élesztgetését”, újra-felfedezését; tavaly előadta a Czillei és Hunyadiak című drámát, mely az idén már (Illyés Gyula átdolgozásában) a Nemzeti Színház műsor tervébe is bekerült.
A bujdosók felújítása reméljük, ismét meglepetéssel szolgál. Kont ismert történetét eleveníti fel az író (e darab nyomán születtek a régebbi iskolás könyvekből ismert Kont versek). Születési idejének megfelelően 1828-ban íródott reform-kori eszmék jegyében született a mű; elsősorban is éles Habsburg-ellenesség búvik meg a történelmi téma öltözete alatt. De nemcsak a nemzeti elnyomás ellen tiltakozik benne az író; Kont felkelésének történetével a nemesség élesztgetését szolgálja, s talán még az a cél is előtte lebegett, hogy a Kont habozása miatt félig végbevitt felkelés elbukásával figyelmeztessen a következetes harc szükségességére. Zsigmond királyban alattomos és becsvágyó uralkodót elevenít meg, aki személyi hatalmának mámorában árulókkal szövetkezve pusztítja el politikai ellenfeleit. De Kont halála nem hiábavaló; nyilván való igazságtalanság érte az ország szíve vele dobog Zsigmond hatalma meginog bele, A személyi hatalommal való visszaélés sugallja e mű napjainkig ható érvénnyel meg bosszúlja magát: visszaüt arra is, aki korlátlan úrnak hiszi magát alattvalói fölött. A darabot Cserés Miklós dr. rendezte, Kontot Sinkovits Imre alakítja, Zsigmond királyt Kállai Ferenc. Gáll István (1963)
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Zeneszerző | |
| Díjak és nevezések | |
| Korhatár - edukációs skála |
Klasszikus |
Cserés Miklós dr. | Kritika 1 |
A BUJDOSÓK Azon, hogy éppen vasárnap este kellett-e ezt a drámát közönség elé vinni, lehetne vitatkozni: olyan idő pont, amelyben kevésbé keresik a könnyebb szórakozást, valószínűleg jobban biztosíthatta volna azt az áldozatos figyelmet, amelyre ennek a műnek szüksége van. Szüksége legalábbis az elején, mert aztán már, hogy túlestünk az expozición, Vörösmarty Mihály gazdag gondolat világa, forradalmi indulata és erő teljesen szép nyelve ott tud tartani bennünket a rádió mellett. ,,A bujdosók”-ban, mint a régi drámák legtöbbjében, sok a hosszú monológ, a hangosan gondolkodás; és a könyvdráma körülményességei olykor háttérbe szorítják a színpad követelményeit. Ennek ellenére méltán lephették meg értékei mindazokat, akik nemzeti drámánk klasszikus kezdeteiből kizárólag a Bánk bánt ismerték mostanáig. Az emberi s férfiúi önérzetében megalázott hős konfliktusa Vörösmartynál is az egész nemzet sérelmeivel esik egybe. Sok a hasonlóság a két dráma felépítésében, szerkezetében is, de mindenekelőtt a mondanivaló szándékában van egyezés: a hatszáz év előtti történetbe Vörösmarty is tulajdonképpen a maga kora, az 1820-as évek szabad ság-eszményeit, reform-törekvéseit írta bele. Az előadás magas színvonalú volt s ez nagymértékben a jó szereposztásnak köszönhető. A történelmi szerepek szinte mindegyike olyan tolmácsolót kapott, aki gazdagon, színesen mondta el a vers szépségű szöveget. Kiváltképp plasztikusan érvényesült Gáti József (Laczffy), Sinkovits Imre (Kont), Keres Emil (Gara nádor), Kállai Ferenc (Zsigmond király), Újlaky László (István) és Kömives Sándor (Vajdafy) orgánuma. De a többiek is jól illeszkedtek abba a játékstílusba, amelyet a kort idéző romantikus pátoszból és a mai hallgatót megközelítő modern egyszerűségből ötvözött igen sikeresen Cserés Miklós rendező. A Sugár Rezső komponálta korfestő zene hangulatosan kapcsolta össze, illetve választotta szét a és helyben-időben különböző jeleneteket. Ezek egyike-másika még külön is kiemelkedett villódzóan izgalmas, mély tartalmú párbeszédeivel. Ilyen csúcs volt például az, ahogyan István fogadja s leszereli a bujkáló Kont ellenállásra tüzelő szavait; ahogy Vajdafy szabadságot ígér a király nevében és ahogy rá kell döbbennie: rászedte a király őt is, Kontékat is. A szembenálló felek környezetét már nem sikerült ennyire jól érzékeltetni, a tömegeket idéző hangok irányításában elkelt volna a nagyobb differenciálás. Helyes volt ezt a drámát a Rádiószínház műsorára tűzni s gondolkodni kellene a megismétlésén is. Kürti László (RTV, 1963. év, 38. szám) |
|---|
| Státusz | Önálló mű | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás | Adaptáció, Hangjáték | |||||||||
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve | Magyar Rádió | |||||||||
| Bemutató dátuma | 1963. szeptember 15. 20:10 | |||||||||
| Ismétlések adatai |
1994. március 11. B. 22.00 – 24.00 |
|||||||||
| Játékidő | 120 perc | |||||||||
| Eredeti korhatári besorolás | Nincs | |||||||||
| Szereposztás |
|
|||||||||
| További szereplők |
Gara nádor – Keres Emil, Ifjú Gara – Bodrogi Gyula, István, a simontornyai vajda – Ujlaky László, Szécsi bán -Prókay István, Laczfi – Gáti József, Korpádi – Fülöp Zsigmond, Vajdafi – Kőmíves Sándor, Konrád – Raksányi Gellért, Rózsa – Kohut Magda Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, Görgei György vezényletével A bevezetőt írta: Ardó Mária |
|||||||||
| Előforduló releváns játékterek | Politikai hatalmi központ (várkastély, minisztérium, pártiroda) | |||||||||
| Releváns földrajzi régió | Vidék | |||||||||
| Időszinkronitás | Múlt | |||||||||
| Megidézett kor (magyar) | 1387-1456 Zsigmond kora, Vegyes-házi uralkodók | |||||||||
| Szemléletmód, alműfaj, tematika | Történelmi eseményjáték | |||||||||
| Szövegforma | DIalógus | |||||||||
| Történetszál | Kapcsolattörténet | |||||||||
| Narratíva/konfliktustípus | Küzdelem | |||||||||
| Dramaturgiai egyéb adatok | Filmszerű | |||||||||
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus, Párhuzamos | |||||||||
| Felvétel helye | Stúdió | |||||||||
| Nyelvezet | Emelkedett stílus, Régies stílus | |||||||||
| Főbb szereplőviszonyok | Munkakapcsolat, Tradícióalapú-/hierarchikus | |||||||||
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Feudális rang/arisztokrata | |||||||||
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Halál | |||||||||
| Főszereplők releváns kora | Középkorú | |||||||||
| Narrátor | Nincs | |||||||||
| Narráció helye | Nincs narrátor | |||||||||
| Párbeszédek jellege | Férfi-férfi, Férfi-nő, Férfi belső monológ, Női belső monológ | |||||||||
| Zenei jellemzők | Átvezetőzene | |||||||||
| Zenei tipológia | Korszakra utaló zene, Klasszikus zene | |||||||||
| Technikai adatok | Monó | |||||||||
| Bemutató médium | Kossuth | |||||||||
| Forrásmű első megjelenésének éve | 1829 | |||||||||
| Forrásmű típusa | Színmű | |||||||||
| Forrásmű címe | A bujdosók | |||||||||
| Címkék |
magyar, történelmi, feudalizmus, felkelés, |
|||||||||
| Társadalmi címkék |
felkelés |
|||||||||
| Említések |
Zsigmond király, I. Lajos magyar király, I. László magyar király, Kont István, Kont és társainak kivégzése |
HUN 
ENG