🔈 🔈 Zsákos ember terhe, avagy: Muswell Hilli rögtönzés 🏆

KRITIKA A DARABRÓL

Egy zsák, melyben egy egész város elfér Maga a szerző, az 1930-ban született John Arden drámaíró, a dühöngő ifjúság irodalmi, színházi irányzat jeles képviselője a főszereplője annak a brit hangjátéknak, melyet a BBC-től vett át és készített el a Kossuth Rádió 1977-ben. A zsákos ember terhe, avagy a Muswell Hill-i rögtönzés kétfelvonásos, kb. 100-110 perces, meglehetősen hosszú hangjáték, melynek elején John Arden (Haumann Péter) E/3-ban beszél magáról és élete értelmetlenségéről, útban a Highgate-parkba, ahol miközben mókusokat etet, elalszik, álmában pedig egy öregasszony elad neki 10 schillingért egy zsákot, mint zsákbamacskát, amiben egy szép nő lapul. John szexuális igényeinek kielégítése érdekében megveszi a zsákot, de kibontani nem tudja, a park csősze pedig hamarosan megjelenik és elzavarja, mert a zsákban lévő bármi – ahogy ettől fogva hivatkozik rá: “a gonosz” – felzaklatja az embereket. Azt követően, hogy John Arden elhagyja a Highgate parkot a hangjáték meglepő fordulatokat vesz. Megváltozik a helyszín, eltűnik az a London, ahonnan reggel még elindult otthonról, megváltozik a társadalom, az emberek, az élet rendje, de maga a főszereplő is. Az őt alakító Haumann Péter tökéletesen hozza szerepének minden formáját és tulajdonságát, tehát mind az új, ismeretlen társadalomból kilógó jövevényt, mind a hitleri tulajdonságokba átcsapó “tanár urat”. Hozzá hasonlóan a többi színész is rendkívül minőségien hozza a karakterét, kiemelendő a boszorkányos vonásokat hordozó öregasszonyt alakító Bakó Márta, valamint a John elcsábítására és a zsák ellopására hivatott Almási Éva, aki a főszereplő oldalán többször is megjelenik – ezúttal már szövetségesként – főként a második felvonásban. A hangjátékot a korábban magyar rádióban hallottaktól kissé idegen hangeffektek tarkítják, mely a korabeli brit hangjáték-kultúrában is idegennek és egyedinek számított. Ezek segítenek a misztikus, néha rémisztő hangulat megteremtésében, az érzelmek kifejezésében, hogy kép nélkül is élesen magunk előtt láthassuk a történéseket. Bár a műfaja nem tisztán meghatározható, hiszen ez nem igazán, vagy nem “csak” dráma, de horrornak vagy thrillernek sem nevezhető tisztán, inkább eme három műfajnak a keveréke, és bár a címe meglehetősen találó, angolul főként (The Bagman), magyarul “a zsákos ember” kifejezés kissé megtévesztő lehet, hiszen ugyanezt használjuk arra a lényre – a mumusra – akivel a szófogadatlan gyerekeket riogatják, így talán célszerűbb a Muswell Hill-i rögtönzés alcímet használni, még akkor is, ha a mi zsákos emberünk szintén egy valamelyest félt figura azon társadalom számára, ahová került. John Arden hangjátéka görbe tükröt mutat a társadalom elé egy meglehetősen groteszk módon, megemlítve benne Hitlert és a köztársaság hiányát, emiatt pedig rendkívül meglepő, hogy ez valamelyest mégis beillett a korabeli Magyarország 3 T-inek egyikébe, bár valószínűleg nem támogatott, hanem csak tűrt formában. 7/10 Székács Linda