A Jézusfaragó ember
Havasi színjáték 3 felvonásban.
Írta: Nyirő József
Rádiószínpadra alkalmazta és rendezi: Csanády György.
Személyek: Ajnádi Ferenc — Földényi László; Anikó — Somogyi Erzsi; Plébános — Sz. Kowách Ernő; Éltes Dávid — Petheő Attila; Üdő Márton – Hosszu Zoltán; Ülü János — Bodnár Jenő; Ártó Mihály — Köpeczi-Boócz Lajos; Káruj — Apáthy Imre; Nőrinc — Kédly Gyula; Álózi — Varga Imre; Andorás — Dávid Mihály; Inczéné — Berky Lili; Amáli — Gobbi Hilda; Régina — Eőry Kató; Ferencke — Dévényi Laci: Kicsiandrás — Dévényi Gyuri; Kicsijóska — Ungvár Gyuszi; Incze — Pataky József; Véri — Ignácz Rózsa.
1938. május 19. 20:00
1942. december 20. Bp II 20:00-21:30 Előadás a stúdióban
Korabeli ajánlószöveg
A városból az Isten háta mögötti faluba hullott s nyomorban él a szobrász, Ajnádi Ferenc és családja. Most végre mintha rájuk mosolyogna a szerencse: a község megvenné a templom számára Ajnádi legújabb művét, a faragott Krisztus-feszületet. Ajnádi rőzsét szedni jár az erdőn s ahogy hazaér, Ártó Mihályt találja, aki régi szerelmére, Vérire gyújtotta a házat, amiért Éltes Dávidnak lett a felesége. Baj azért nem lett, mert Ajnádi kimentette Éltesnét, gyermekével együtt a tűzhalálból. A plébánossal élén jön a bizottság megtekinteni a feszületet, de mindnyájan megborzadnak, amikor Ajnádi lerántja szobráról a leplet. Ez a Krisztus a szenvedéstől eltorzult ember kínhalálát, nem pedig az isteni kegyelmet és megváltást ábrázolja. Ezt a feszületet nem lehet templomba elhelyezni, a meghasonlott művész utolsó reménysége is oda. De jön valaki, aki a művészi álmok megvalósulása helyett az élet kenyerét hozza neki kérges tenyerén. Éltes Dávid, aki hálából, hogy családját megmentette, beveszi őt az erdőirtók társaságába. Fenn a havasban folyik a nehéz fadöntő munka. Olyan nehéz, hogy Ajnádi nem is bírja, a kötél kicsúszik markából s a zuhanó fa Éltes Dávidot sújtja le, aki megosztotta vele kenyerét. Az erdővágók elbúcsúztatják Dávidot, üzennek vele a másvilágra s a kiáltó megkiáltja a havasnak a halált, kicsi fia pedig mennyei játékokat kér apja által. Hajnalra felhompolva szépen a Dávid sírja s a hanton a mennyei játékok, miket az erdőirtók faragtak Dávid fiának. Csak még a kopjafának van valami híjja: a mesterfaragó, Ártó Mihály nem tudja sehogysem kivésni rajta a kicsi Jézus szívét. Ajnádi, akit a Dávid halála úgy megviselt, hogy szinte magával vitt, alig mier újból véső után nyúlni. De ahogy hozzányúl, keze alatt egyszeriben kiformálódik a szív, s a művész magára talál, megtisztult zokogásba tör ki: – Magányos voltam. Nem tartoztam sehova. Itt fenn, a havason megtaláltam az én népemet és ezzel saját magamat. Ti engem megtanítottatok az áldozatra és a szeretetre, a Krisztusra, aki az áldozat és a szeretet.
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek |
Berky Lili
Gobbi Hilda| Játékidő | 90 perc |
|---|---|
| Bemutató dátuma | 1942. december 19. |
| Rádiós műfaji besorolás |
Hangjáték |
| Bemutató médium | Budapest II. |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |