Vénasszonyok nyara (1972)
Eredeti cím: Vénasszonyok nyara
Magyar hangjáték
Maróti Lajos rádiójátéka
Összefoglalás
Három nő él egy toronyházi lakásban, a legfelső emeleten: nagymama, lánya és felnőtt, harmincas évei derekán járó unokája. A két idősebb nő életét kitölti unokájuk kiszolgálása, védelme minden vélt és valós veszedelemtől, de különösen a nem partiképes férfiaktól. Egyszer csak fölbukkan az unoka – Ágnes – életében egy régi udvarló, akit még kamaszkorában tiltott tőle anyja és nagyanyja, mint gyanús és főleg kispénzű egyetemistát, akiből azonban mostanra jólszituált, nemzetközi hírű mérnök lett, igaz, széteső félben lévő családdal. Mindenesetre a viharos találkozás folyamán fölmerül a férfiben is, a nőben is a kapcsolat folytatásának lehetősége. Az idősebb patrónusok azonban most is közbe lépnek: hallani sem akarnak róla, hogy unokájuk házasság reménye nélküli szerelmi viszonyt kezdjen, de főleg arról, hogy külön költözzön. Az anya megjegyzéseiből lassanként kiderül: már őt is erővel tartotta vissza a nagymama az önálló élettől – az unoka életében tehát ez csupán a hagyomány folytatása, amin felmenői most már együtt őrködnek.
Az amúgy közepes hangjátékban talán ez a motívum a legérdekesebb: még jóval a tranzakcióanalista pszichológia divatja előtt fölvillantja a „sorskönyvi átok”, a rossz szülői, nagyszülői gátló parancsok motívumát.
Korabeli ajánló
A leghétköznapibban induló történet Maróti Lajos új rádiójátékának alapja: szürkén morzsolódó munkanapok, egy nőkből álló, egymást éltető (és terrorizáló) családi közösség. Aztán hirtelen kiderül, hogy a hősnő, Ágnes elrontott élete lapul meg az idill alján. Az életre való gyávaság, egy váratlanul felbukkanó diákkori szerelem motívumai kavarognak a darabban, melyet valami múltat idéző, de egyre csípősebb játékosság is átsző. A jelképes cím a közelgő öregségre, az utolsó pillanatban újra megcsillanó esélyekre utal: még meg lehet szabadulni az otthoni nyügöktől, még megteremthető a saját, szuverén élet. (1972)
Színlap
Maróti Lajos hangjátéka
Szereposztás:
Ágnes – Kohut Magda, Kazi – Kállai Ferenc,
Nagymama – Sulyok Mária, Mama – Tolnay Klári,
Kléz János – Képessy József, Pincér – Konter
László
Dramaturg: Mesterházi Márton
Rendező: Varga Géza (1972)
1972. október 9.
Kritikusok díja Szinésznői díj
Petőfi szellemi öröksége hangjátékpályázat különdíj
Forrás: Rádió- és Televízió Újság; Kiegészítésként Magyar Rádió műsorboríték vagy a hangjáték konferálása
| Szerző: | ||
|---|---|---|
| Rendező: | ||
| Dramaturg: | ||
| Színészek: (6 fő, átl. 50 év) | ||
| Díjak, jelölések: | ||
|
Kritikusok díja Kritikusok díja 1972 Nívódíj Nívódíj 1972 Petőfi szellemi öröksége hangjátékpályázat |
||
| Korhatár (ifjúságvédelmi) | 16 - téma | |
| A korhatár indoklása |
Az explicit szex vissza-visszatérő témája a dialógusokban, a felajánlkozás-visszautasítás epizód, de különösen a nagymama meggyilkolásának gondolata, a gyilkosság bűnének relatív volta az adott kontextusban – gyerekhallgatók érzelmi fejlődésére káros hatással lehet, ezért a hangjáték tizenhat éven felüli közönség számára ajánlható. |
|
| Kézi besorolás | AI kategorizálás | |
|---|---|---|
| Játékidő | 64 perc | |
| Bemutató dátuma | 1972. október 09. 19:54 | |
| Rádiós műfaji besorolás |
Hangjáték Eredeti hangjáték |
|
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Tragikus |
|
| Bemutató médium | Kossuth | |
| Régió | Magyarország (közrádió) | |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
|
| Státusz | Önálló mű | |
| Eredeti korhatári besorolás | Nincs | |
| További szereplők |
Ágnes – Kohut Magda, Kazi – Kállai Ferenc, Nagymama – Sulyok Mária, Mama – Tolnay Klári, Kléz János – Képessy József, Pincér – Konter László |
|
| Ismétlések adatai |
1973. Július 28., 10:05 – 11:08, Kossuth |
|
| Forrásmű címe | Vénasszonyok nyara | |
| Forrásmű típusa | Színmű | |
| Szövegforma | DIalógus | |
| Előforduló releváns játékterek | Otthon, Szórakoztató/vendéglátó létesítmény, Köztér |
|
| Releváns földrajzi régió | Város |
|
| Időszinkronitás | Szinkron |
|
| Megidézett kor (magyar) | 1959-1989 Kádár-korszak |
|
| Megidézett kor (nemzetközi) | 1970-1979 Hetvenes évek |
|
| Történetszál | Kapcsolattörténet, Hálózattörténet |
|
| Narratíva/konfliktustípus | Keresés, Élettörténet, Szenvedéstörténet |
|
| Címkék |
tranzakcióanalízis, hagyomány, nemzedékek, házasságon kívüli kapcsolat, szerelem, érdekházasság |
|
| Társadalmi címkék |
Értékrendek, Lakáshelyzet |
|
| Említések |
Afganisztán |
|
| Történet időtartama | Több nap |
|
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus | |
| Felvétel helye | Stúdió | |
| Effektek és technika | Speciális effektek, Mikrofonplánok | |
| Nyelvezet | Köznyelv | |
| Főbb szereplőviszonyok | Magánéleti (nem szerelmi), Szerelmi/szexuális |
|
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Háztartásbeli, Hivatalnok, Nem felsővezető mérnök/műszaki szakember |
|
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Folyamatos (bármelyik), Fordulatszerű (bármelyik), Erkölcsi leépülés (jellemfejlődés - negatív), Lélektani összeroppanás | |
| Főszereplők releváns kora | Középkorú, Idős | |
| Narrátor | Nincs | |
| Narráció helye | Nincs narrátor | |
| Párbeszédek jellege | Nő-nő, Férfi-nő | |
| Zenei jellemzők | Átvezetőzene, Zenei téma | |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Filmszerű | |
| Zenei tipológia | Tánczene/popzene/esztrád/liftzene, Korszakra utaló zene |
A táblázat adatainak és az Összefoglalás résznek a hivatkozása: Hargitai, H., Gács, A., Hirsch, T., & Szilágyi-Gál, M. (2025). A magyar nyelvű rádiójátékok történetének feltárása adatalapú eszközökkel. Jel-Kép: Kommunikáció, Közvélemény, Média, (4), 48–64. https://doi.org/10.20520/JEL-KEP.2025.4.49
Létrehozva: 2021. 09. 29.; Revíziók: 2022. 07. 26.; 2022. 10. 24.; 2023. 09. 08.; 2025. 10. 10.
A bemutató idején az intézmény neve: Magyar Rádió és Televízió (MRT)
Ekkor a rádió és osztályainak irányítói:
- Elnök: Tömpe István (1962-1974);
- Dramaturgia főrendező: Cserés Miklós (1958-1981) | Bozó László (1971-1979); Forrás
- Falurádió: Simon Ferenc (1967-1988);
- Ifjúsági Osztály: Faggyas Sándor (1968-1979); Forrás
- Irodalmi Főosztály: Zentai János (1963-1973);
- Szórakoztató Osztály: Bozó László (1971-1979); Forrás
Az adatokban ellentmondások előfordulhatnak a források bizonytalansága miatt.






