Vatzlav
Összefoglalás
A szabadságról, jogról és elérhetetlen igazságról szóló példázat. A főhős – egy volt rab – egy új partra érkezik, ahol szakítani akar múltjával és új életet kezdeni. Azonban kalandjai során bármennyire is próbál szabaddá válni, a történelem nem hagyja. Az Igazság színtiszta hazugság, a történelem cinikus, a nép szív, a művelt arisztokraták hibbantak, a hadvezérek szadista őrültek. Hiteles lenyomata a közép-európai szabadságba vetett hitnek és az azt megakadályozó történelemnek.
A darabot Mrozek 1968-ban írta, Lengyelországban 1982-ben mutatták be, a magyar rádiós bemutató már a rendszerváltás utánra maradt.
Színlap
Slawomir Mrozek színműve
Írta: Slawomir Mrozek
Fordította: Józsa Péter
Rádióra alkalmazta: Bárdos Pál
Szereposztás:
Vatzlav – Rudolf Péter
Szipoly – Miklósy György
Szipolyné – Barta Mária
Jozsó, a fiuk – Gönczy László
Géniusz – Végvári Tamás
Jusztina, a lánya – Nagy-Kálózy Eszter
Oidipusz – Gáti József
Barbár – Újlaky Dénes
Maciej – Nemcsák Károly
Pitypalatty – Kaszás Gergő
Idegenvezető – Tóth Tamás
Fuldokló- Kassai Károly
A felvételt Kiss László és Borlai Kinga
készítette
Zenei munkatárs.: Horkai Rózsa
Dramaturg: Sződy Szilárd
Rendező: Zoltán Gábor
1991. jan. 9. Kossuth 21:05 (55 perc)
1993. máj. 18. Kossuth 21:05
1997. dec. 10.
2005. júli. 12. Bartók 14.05
Korabeli ajánlószöveg
A tengeri vihar partra vet egy rabot. Akárkit. Jedermannt. A rab üzletet ajánl a gondviselésnek. Aztán — a moralitástól eltérően — nem erkölcsi tulajdonságok (kegyesség, gonoszság stb.) környezetébe kerül — hanem a történelembe. Denevér formájú vérszívó lények, kizsigerelt parasztok, úgynevezett felszabadítók forgatagába keveredik, forradalmat él át, szörnyűségeket tapasztal, hogy végül ugyanoda kerüljön, ahonnan elindult, a tengerpartra. Csakhogy addigra megtanult valamit: megpróbál a vízen járni…
Az előadásban szerencsére megjelenik az a tündéri játékosság, az a felszabadító humor, amely a darab sajátja. Azt hiszem, minden merőben esztétikai értéken túl ez az ötven perc roppant kellemes szórakozást is nyújhat hallgatóinak. – Bárdos Pál (1991)
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Fordító | |
| Dramaturg | |
| Rádióra alkalmazó | |
| Technikai munkatársak | |
| Korhatár - Ifjúságvédelmi skála |
16 - téma 16 - nyugalmat megzavaró hang 16 - explicit |
| Korhatár rövid indoklása |
A mű azzal kezdődik, hogy a főhős halni hagyja fuldokló társát. A megszálló hatalom Ödipuszt megerőszakolja. |
Miklósy György (66)
| Státusz | Önálló mű |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás | Adaptáció, Hangjáték |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve | Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1991. január 09. : |
| Játékidő | 53 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Természeti objektum/karakteres tájforma (pl. barlang, sivatag), Köztér |
| Releváns földrajzi régió | Vidék, Természet |
| Időszinkronitás | Absztrakt |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika | Tragikus, Groteszk |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Egyhősös történet |
| Narratíva/konfliktustípus | Szenvedéstörténet, Látogatás egy másik világban |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Rádiószerű, Erőszak |
| Történet időtartama | Több hónap |
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Nyelvezet | Köznyelv, Emelkedett stílus, Tájszólás |
| Főbb szereplőviszonyok | Munkakapcsolat, Politikai |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Bűnöző |
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Erkölcsi lelepleződés (negatív) |
| Főszereplők releváns kora | Fiatal |
| Narrátor | Nincs |
| Narráció helye | Nincs narrátor |
| Párbeszédek jellege | Férfi-férfi, Gyerek-felnőtt |
| Zenei jellemzők | Háttérzene |
| Zenei tipológia | Klasszikus zene |
| Technikai adatok | Sztereó |
| Megidézett kor (nemzetközi) | Korra utalás nélküli cselekmény |
| Forrásmű típusa | Színmű |
| Kódolás kész? | Kész |
HUN 
ENG