Tetemre hívás
Összefoglalás
A Pesti emberekhez nagyon hasonló szerkezetű és tematikájú darab. Egy iskolából egymást ismerő baráti társaság a temetőben megkeresi egy korábbi osztyálytárs sírját. Az illető építész lett, mindegyikük között a legtehetségesebb, de sosem alkotott semmi jelentőset. Nem épületeket, hanem várost akart tervezni, de nem volt rá lehetősége. A darabban a háború előtti időktől elkezdve emlékeznek vissza a társaság egyes tagjainak történeteire. Történelmi áttekintés személyes sorsokon keresztül.
Színlap
Tetemrehívás (címváltozat)
Írta: Mesterházi Lajos
Szereposztás:
Ottó – Darvas Iván
Magda – Káldi Nóra
Szalárdi – Inke László
Kontra – Bessenyei Ferenc
Juliard – Ajtay Andor
Pöhönye – Pécsi Sándor
Kocsmáros – Lázár Tihamér
I. hang – Buday István
II. hang – Joó László
III. hang – Verebes Károly
Közreműködik: a Földényi-kórus
Rendező: Török Tamás
Dramaturg: Kopányi György
1970. március 29., K 20.40 Pályadíjnyertes hangjátékok bemutatója
1970. ápr. 6.
1971. február 9., 20:28, Petőfi rádió (55 perc)
1980. aug. 17.
1983. 02. 26. 10.05, Kossuth
A felszabadulás 25. évfordulójára pályázat = A Magyar Rádió és Televizió felszabadulási pályázata
„Olyan emberről szól, aki évtizedeken át kerülte az egyértelmű állásfoglalát, hogytehetségét egy majdani – különben nemes, nagy – feladatnak szentelhesse. Csakhogy a taktikázás, a képességek tartalékolása semmire sem vezet, elmúlik az élet és nyomtalan marad. A hangjáték központi szereplőjének még a sírját sem találják meg az emlékeket idéző barátok. A történelem adta pillanatban és helyzetben kell a tőlünk telhető legtöbbet megtennünk, mert nem tudható, tartogat-e még lehetőséget az élet – ezt mondja a hangjáték” (Lékay Ottó, Pályadíjnyertes hangjátékok, Rádióújság 1970. év, 12. szám)
„(A rendezőre és a színészekre bízom a figuráimat, hiszen a szövegből minden kiderült. Mégis előljáróban a neáni olvasónak: idősebb férfiak, tekinthetjük akár egykorúaknak is ma már. Igaz, Juliard (ejtsd: zsüliár) talán hetven is elmúlt, de tizet letagadhat, Pöhönye hatvan, de tizet rátehet, amiúta úgy elhízott: Kontra ötvennyolc, de nem fog soká élni, mert mindig nagyfeszültséget gerjeszt maga körül: Szalárdi a legfiatalabb: ötven, ő kívéáncsi és így hamar megöregszik. )”
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Díjak és jelölések |
A felszabadulás 25. évfordulójára pályázat |
| Dramaturgok | |
| Zenei közreműködők |
Török Tamás
Bessenyei Ferenc (51)
Joó László
Pécsi Sándor| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték |
|---|---|
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1970. március 29. |
| Játékidő | 55 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Köztér |
| Releváns földrajzi régió | Város |
| Időszinkronitás | Múlt, Szinkron |
| Megidézett kor (magyar) | 1925-1943 Konszolidált Horthy-korszak, 1944-1945 Vészkorszak, 1945-1948 Koalíciós korszak, 1949-1953 Rákosi-korszak, 1953-1956 Sztálin halála, politikai enyhülés, hat, 1956-1959 Forradalom, megtorlás, 1959-1989 Kádár-korszak |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Dráma Moralizáló-filozófikus |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Egyhősös történet |
| Narratíva/konfliktustípus | Élettörténet |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Rádiószerű, Keretjáték |
| Történet időtartama | Több évtized |
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus, Flashback, Keretes |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Nyelvezet | Köznyelv |
| Főbb szereplőviszonyok | Munkakapcsolat |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Nem felsővezető mérnök/műszaki szakember |
| Párbeszédek jellege | Férfi-férfi, Férfi-nő |