Süsü, a sárkány (1971) ★ ★ ★ ★ ★

Írta: Miroslav Nastasijevic

Fordította: Fehér Ferenc

Zenéjét szerezte: Vukán György

Dramaturg: Derera Éva

Rendező: Csajági János

Mesélő – Gyurkovics Zsuzsa

Süsü – Bodrogi Gyula

Kunigunda királykisasszony – Dániel Vali

Király – Ráday Imre

Rigóbert – Konrád Antal

Ajtónálló – Somogyvári Pál

Főszakácsnő – Szendrei Ilona

Riporter -Petrik József

Technikus – Somhegyi György

Közreműködött: Tomsits kvartett

1971.12.30.13:03 Petőfi

1972. nov. 12 Petőfi 12:45

1973 aug 8 Kosuth 15:10

1977. március 1. 14:10-14:50 Kossuth Rádió

A hangjáték kezdete:

(esztrádzene)

Mesélő: A sárkány az olyasvalami, ami semmi másra nem hasonlít. A sárkány az olyan dolog, hogy nézheted előről, hátulról jobbról és balról egyes egyedül sárkányra hasonlít. Sárkányra és semmi másra. Egyébként a sárkánynak igencsak hosszú nyaka van, pikkelyfélék fedik az egész testét, több rőfnyi farkán, veszedelmes szúrókák vannak a szárnyának inkább csak a neve az, de mégiscsak szárny.
Na már most, képzeljétek el, hogy létezik egy sárkány, amelyik még csak efféle sárkányhoz sem hasonló.
Hát igen, lángot lövel ez is az orrából, mindenben olyan mint a sárkány, de mégis mintha nem az volna, hanem az ördög tudja hogy mi. Ez ügyetlen, félénk, zavarba jön, nem életre való egyszóval, igazi sűsű a sárkányok között.

Süsü (Bodrogi Gyula) Jaj Istenem, Istenem miért is épp én születtem ilyennek? Annyi sok sárkány között miért épp én vagyok a legkevésbé sárkány? Ahelyett hogy hős lennék, vasgyúró, igazi sárkány, én csak egy ilyen — jaj Istenem Istenem. Kunigunda királykisasszony… Mennyire imádlak, mennyire szeretlek és mennyire nem tudok nélküled se enni, se aludni, se élni. Általában véve, hát pont nekem kellett beleszeretnem Kunigunda királykisasszonyba? Pont nekem, mikor annyi sok más erős és bátor sárkány van a világon, akik hát – mi az nekik… Elrabolnák álmaik királykisasszonyát, és elvinnék a barlangjukba. Nekem meg mit ér ha el is rabolom? Hiszen barlangom sincs. Olyan süsü vagyok hogy egy barlangot se tudok találni.
Mégis elrabolom. Szavamra mondom, és az orromból kilövelt lángra, hogy elrabolom Kunigunda királykirálykisasszonyt, és aztán égszakadás, földindulás azt se bánom… mert látom már: elepedek utána.

(ének, jazz kísérettel:)
Elrabolom még ma a szép Kunigundát.
Veszek neki csizmát, meleg rókabundát.
Jövök már éretted, Kunigunda drágám
Fülig, belédesett egy szerelmes sárkány.

Hahó! Engedjetek be a palotába! Nyissátok ki a kaput és adjátok ki nekem Kunigunda királykisasszony, mert különben olyat teszek, Olyat teszek de olyat teszek hogy…

– Mit teszel Na, hadd hallom, mit teszel? Azt akarod, te süsű sárkány, hogy ismét ellássam a bajod, mint a múltkor?

– Majd lerombolom az egész várost. És az egész palotát is.

– Próbáld csak meg, még hogy te rombolod le te. Na, rajta hát! Próbálj csak hozzányúlni a kapuhoz. Érintd csak meg a falat.

– Hát ha tudni akarod meg is érintem. Azért is megérintem.

– Hát akkor miért nem érinted már meg?

– Hát majd megérintem amikor akarom is nem akkor, amikor te mondod.

– Hölgyem, ne füllents már, te híres sárkány, hiszen félsz.

– Hát majd meglátod, hogy megteszem.

– Ki zörgetett az előbb a kapun? Kivel beszélgetsz, ajtónálló?

– A király kisasszony… Kunigundácskám, virágszállom. Ó, micsoda szép, mintha a nap ragyogna rám. Jaj, szédülök, elájulok, máris zuhanok.

– Ismét az a fülig szerelmes sárkány, felséges király kisasszony, épp most szédült el őkelme?

– Megmondtam hogy kergessék el azt a sárkányt, ha idejön, s most még szóba is elegyedik vele ajtónálló. És különben is. Ki nem állhatom a sárkányokat Semmi megnyerő bennük S olyan modortalan

– Az hírlik, hogy nem kaptak jó nevelést, felséges királykisasszony

– Hát igen, Egészen faragatlanok ezek a mai sárkányok Nagymama meséli, hogy az ő idejében Sokkal rendesebbek voltak. Versikéket mondtak, tudtak írni, olvasni Egyik másik pedig rajzban, meg éneklésben is kitűnt Bizony Igen Ezek meg ma… Fújj!

– Fújj, fújj!

– Mihelyt megpillantanak egy szép királykisasszonyt azonnal elájulnak.

.

Süsü – Jaj a fejem! Jaj a derekam! Fáj mindenem! Hogy is születtem ilyen szerencsétlennek? Épp erre a kőre zuhanok rá, szerelmi ájulatomban, minden más sárkány puha fűbe dőlt volna bele, de én nem, én, lüke, épp ezt a követ célozta meg a fejem, mert… Elrabolom, el én, elrabolom ezt a Kunigunda királykisasszonyt.