Mint a tücsök a sötétben
Összefoglalás
A nő a rák utolsó stádiumában a kórházban gondolkodik a világból, szeretteitől való végleges távozásról. Közben néha felkeresik családtagjai, orvosai, reális párbeszédekkel. A lelki és testi fájdalomból kibomló gondolatok monológja uralja a finn rendezésű hangjátékot.
Színlap
Eevamaija Poijarvi hangjátéka
Fordította: Gombár Endre
Szereplők: Beteg – Ronyecz Mária, A beteg férje – Kállai Ferenc, Ápolónő – Máthé Erzsi, Éjszakás nővér – Várady Hajnalka, Vigasztalók – Gurnik Ilona, Győry Franciska és Szekeres Ilona, Orvosok – Dégi István és Láng József, Kórházi lelkész – Lukács Sándor, A beteg fia – Csapek Zsolt, Matti – Nyikos Ernő, Idegen kisfiú – Orosz Gergely
Technikai munkatárs: Fehér Zoltán és Szaladnya Győző
Zenei munkatárs: Kelemen László
Dramaturg: Magos György
Rendező: Ilkka Toiviainen, a Finn Rádió rendezője (1976)
1976. december 12. 20:45 – 21:45 Kossuth Rádió
1977. október 30. 22:00 3.műsor
1977. október 30. 22:00 3.műsor
1979. jún. 24. 21:06-22:06 3. műsor (60 perc)
1981. szept. 30. 18:00 60 perc 3. műsor
1982. október 22., 14.59 60 perc 3. műsor
1985. 09. 27.
2000. augusztus 25., Petőfi
Eevamaija Poijarvi első hangjátéka egy kórház különszobájába viszi a hallgatót, ahol egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony utolsó napjaiban felidézi életének eseményeit értékeit, emlékeit, mindent, amit szeretett, s amitől most visszavonhatatlanul búcsúznia kell. Nemcsak saját sorsát látja kegyetlenül józanul, de átlát minden emberen, hozzátartozóin, ismerősein, betegségében fokozottan üresnek, közhelyszerűnek érzi a vigasztaló szavakat.
Bármilyen nyomasztó is a halál közelsége, mégis mélységesem fájdalmasan emberi ez a mű. Különös értékét az adja, hogy tragikumával nem lesújt, hanem éppen az élet szépségeire hívja fel figyelmünket. Az élet csak akkor kiismerhetetlen, rideg és magányos, ha nem próbáljuk meg őszintén leélni, ha nem figyelünk egymiásra, ha a körülöttünk zajló eseményeket nem ismerjük, nem akarjuk megismerni, ha elzárkózunk előlük, kedvességet adunk csak szeretet helyett, ködbe vezető szavakat a világ valóságos tényei helyett. (1976)
Korabeli ajánlószöveg
Eevamaija Poijarvi első hangjátéka egy kórház különszobájába viszi a hallgatót, ahol egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony utolsó napjaiban felidézi életének eseményeit értékeit, emlékeit, mindent, amit szeretett, s amitől most visszavonhatatlanul búcsúznia kell. Nemcsak saját sorsát látja kegyetlenül józanul, de átlát minden emberen, hozzátartozóin, ismerősein, betegségében fokozottan üresnek, közhelyszerűnek érzi a vigasztaló szavakat.
Bármilyen nyomasztó is a halál közelsége, mégis mélységesem fájdalmasan emberi ez a mű. Különös értékét az adja, hogy tragikumával nem lesújt, hanem éppen az élet szépségeire hívja fel figyelmünket. Az élet csak akkor kiismerhetetlen, rideg és magányos, ha nem próbáljuk meg őszintén leélni, ha nem figyelünk egymiásra, ha a körülöttünk zajló eseményeket nem ismerjük, nem akarjuk megismerni, ha elzárkózunk előlük, kedvességet adunk csak szeretet helyett, ködbe vezető szavakat a világ valóságos tényei helyett. (1976)
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Fordítók | |
| Dramaturgok | |
| Korhatár - Ifjúságvédelmi skála | Szülői felügyelettel |
| Korhatár rövid indoklása |
Egy haldokló testi-lelki fájdalmának realista bemutatása |
Máthé Erzsi (49)
Ronyecz Mária (32)| Státusz | Önálló mű |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték Fordítás |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1976. december 12. |
| Játékidő | 60 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Kórház/szanatórium |
| Releváns földrajzi régió | Nincs információ |
| Időszinkronitás | Szinkron |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Tragikus |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Egyhősös történet |
| Narratíva/konfliktustípus | Szenvedéstörténet, Látogatás egy másik világban, Átváltozás |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Rádiószerű |
| Történet időtartama | Több nap |
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Nyelvezet | Köznyelv |
| Főbb szereplőviszonyok | Magánéleti (nem szerelmi), Szolgálati-hierarchikus |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Orvos/gyógyító/ápoló |
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Lélektani felemelkedés |
| Főszereplők releváns kora | Idős |
| Narráció helye | Nincs narrátor |
| Párbeszédek jellege | Női belső monológ |
| Zenei jellemzők | Érzelmi, Háttérzene |
| Zenei tipológia | Klasszikus zene |
| Technikai adatok | Monó |
| Megidézett kor (nemzetközi) | 20. század |
| Címkék |
Fjdalom, betegség, halál, egyedüllét, rák |
| Kódolás kész? | Kész |
| Nyomtatott megjelenés | Lékay Ottó – Maráz László – Mesterházi Márton (szerk.): Csataszimfónia. Európa, Budapest, 1979. |