Eevamaija Poijarvi

Mint a tücsök a sötétben

60 perc

1976. december 12.

Tragédia |

Eredeti hangjáték
Fordítás

Megközelítés:
Tragikus |

Magyar Rádió

Összefoglalás

A nő a rák utolsó stádiumában a kórházban gondolkodik a világból, szeretteitől való végleges távozásról. Közben néha felkeresik családtagjai, orvosai, reális párbeszédekkel. A lelki és testi fájdalomból kibomló gondolatok monológja uralja a finn rendezésű hangjátékot.

Színlap

Eevamaija Poijarvi hangjátéka

Fordította: Gombár Endre

Szereplők: Beteg – Ronyecz Mária, A beteg férje – Kállai Ferenc, Ápolónő – Máthé Erzsi, Éjszakás nővér – Várady Hajnalka, Vigasztalók – Gurnik Ilona, Győry Franciska és Szekeres Ilona, Orvosok – Dégi István és Láng József, Kórházi lelkész – Lukács Sándor, A beteg fia – Csapek Zsolt, Matti – Nyikos Ernő, Idegen kisfiú – Orosz Gergely

Technikai munkatárs: Fehér Zoltán és Szaladnya Győző

Zenei munkatárs: Kelemen László

Dramaturg: Magos György

Rendező: Ilkka Toiviainen, a Finn Rádió rendezője (1976)

 

1976. december 12. 20:45 – 21:45 Kossuth Rádió

1977. október 30. 22:00 3.műsor

1977. október 30. 22:00 3.műsor

1979. jún. 24. 21:06-22:06 3. műsor (60 perc)

1981. szept. 30. 18:00 60 perc 3. műsor

1982. október 22., 14.59 60 perc 3. műsor

1985. 09. 27.

2000. augusztus 25., Petőfi

 

Eevamaija Poijarvi első hangjátéka egy kórház különszobájába viszi a hallgatót, ahol egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony utolsó napjaiban felidézi életének eseményeit értékeit, emlékeit, mindent, amit szeretett, s amitől most visszavonhatatlanul búcsúznia kell. Nemcsak saját sorsát látja kegyetlenül józanul, de átlát minden emberen, hozzátartozóin, ismerősein, betegségében fokozottan üresnek, közhelyszerűnek érzi a vigasztaló szavakat.
Bármilyen nyomasztó is a halál közelsége, mégis mélységesem fájdalmasan emberi ez a mű. Különös értékét az adja, hogy tragikumával nem lesújt, hanem éppen az élet szépségeire hívja fel figyelmünket. Az élet csak akkor kiismerhetetlen, rideg és magányos, ha nem próbáljuk meg őszintén leélni, ha nem figyelünk egymiásra, ha a körülöttünk zajló eseményeket nem ismerjük, nem akarjuk megismerni, ha elzárkózunk előlük, kedvességet adunk csak szeretet helyett, ködbe vezető szavakat a világ valóságos tényei helyett. (1976)

Korabeli ajánlószöveg

Eevamaija Poijarvi első hangjátéka egy kórház különszobájába viszi a hallgatót, ahol egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszony utolsó napjaiban felidézi életének eseményeit értékeit, emlékeit, mindent, amit szeretett, s amitől most visszavonhatatlanul búcsúznia kell. Nemcsak saját sorsát látja kegyetlenül józanul, de átlát minden emberen, hozzátartozóin, ismerősein, betegségében fokozottan üresnek, közhelyszerűnek érzi a vigasztaló szavakat.
Bármilyen nyomasztó is a halál közelsége, mégis mélységesem fájdalmasan emberi ez a mű. Különös értékét az adja, hogy tragikumával nem lesújt, hanem éppen az élet szépségeire hívja fel figyelmünket. Az élet csak akkor kiismerhetetlen, rideg és magányos, ha nem próbáljuk meg őszintén leélni, ha nem figyelünk egymiásra, ha a körülöttünk zajló eseményeket nem ismerjük, nem akarjuk megismerni, ha elzárkózunk előlük, kedvességet adunk csak szeretet helyett, ködbe vezető szavakat a világ valóságos tényei helyett. (1976)

Szerző
Rendező
Színészek
Fordítók
Dramaturgok
Korhatár - Ifjúságvédelmi skálaSzülői felügyelettel
Korhatár rövid indoklása

Egy haldokló testi-lelki fájdalmának realista bemutatása

Státusz Önálló mű
Rádiós műfaji besorolás Eredeti hangjáték
Fordítás
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió
Bemutató dátuma 1976. december 12.
Játékidő 60 perc
Előforduló releváns játékterek Kórház/szanatórium
Releváns földrajzi régió Nincs információ
Időszinkronitás Szinkron
Szemléletmód, alműfaj, tematika Tragikus
Szövegforma DIalógus
Történetszál Egyhősös történet
Narratíva/konfliktustípus Szenvedéstörténet, Látogatás egy másik világban, Átváltozás
Dramaturgiai egyéb adatok Rádiószerű
Történet időtartama Több nap
Cselekmény kronológiája Kronologikus
Felvétel helye Stúdió
Nyelvezet Köznyelv
Főbb szereplőviszonyok Magánéleti (nem szerelmi), Szolgálati-hierarchikus
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Orvos/gyógyító/ápoló
Releváns státuszváltozás és életesemény Lélektani felemelkedés
Főszereplők releváns kora Idős
Narráció helye Nincs narrátor
Párbeszédek jellege Női belső monológ
Zenei jellemzők Érzelmi, Háttérzene
Zenei tipológia Klasszikus zene
Technikai adatok Monó
Megidézett kor (nemzetközi) 20. század
Címkék

Fjdalom, betegség, halál, egyedüllét, rák

Kódolás kész? Kész
Nyomtatott megjelenés Lékay Ottó – Maráz László – Mesterházi Márton (szerk.): Csataszimfónia. Európa, Budapest, 1979.

Vélemény, hozzászólás?