Makbegy

Barbara Garson szatírájának rádióváltozata.
Fordította: Orbán Ottó
Zenéjét szerezte Vujicsics Tihamér
Zenei rendező: Matz László
Rendező: Marton Frigyes
A szereposztásból
A prológot elmondja: Pálos György
Makbegy – Sinkovits Imre
Lady Makbegy – Mezei Mária
John Dunken Eddy – Darvas Iván
Róbert – Gábor Miklós
Ted – Kovács István
Melós boszorkány – Rajz János
Néger boszorkány – Somogyváry Rudolf
Beatnik boszorkány – Lőte Attila
Makbegy haverja – Agárdi Gábor
Toyash Fey-e – Balázs Samu
Warren Earl-je – Kemény László
Morse Wayn-je – Kovács Károly
Közreműködik az MRT szimfonikus zenekarának kamaraegyüttese
Dramaturg: Mesterházi Márton
A rádióváltozat zenéjét Vujicsics Tihamér szerezte
Rendező: Marton Frigyes.

1967. október 13. K 19.35-20.59

”Barbara Garson, a fiatal amerikai írónő színpadi pamfletjét 1967. január 19-én mutatta be egy New York-i színház. A Makbegy azóta vilgáhírűvé vált. (Az eredeti címe: Macbird, a Shakespeare-hős és a jelenlegi amerikai „első lady” nevéből; a magyar cím a „bird” – „madár” jelentésben rejlő humort használja ki.)
A cselekmény bravúrosan keveri a Macbeth elemeit és a közelmúlt amerikai eseményeit – de a cselekménynél végső soron érdekesebbek a gondolatok, melyeket Barbara Garson, a világosan látó, gondolkodó és ízig-vérig amerikai fiatal el akar mondani.
A Makbegy leleplező szatíra; egy szikrányi optimizmus sincs benne. Makbegy mániákus akarnok, gyilkos maffiavezér, koncepciója kimerül a leggiccsesebb amerikai kispolgári szólaok szajkózásában; Robert Dunken Eddy elvtelen, mindenkivel paktáló machiavellista, és a meggyilkolt John Dunken Eddy sem nemzeti hős, csak éppen több intelligenciával és ravaszsággal képviseli elődeinek és utódainak katasztrofális Amerika-mániáját.
És a három boszorkány, aki ezzel a vezetéssel szembeszegül? Az erőtlen beatnik hiába próbál bármi ellen tiltakozni; a jobboldali néger muzulmán legföljebb polgárháborúba sodorhatja az országot; az idejüket múlt szólamokat ismételgető szakszervezeti-munkásmozgalmi káder pedig már minden kapcsolatát elvesztette a tömegekkel, tehát ugyanolyan tehetetlen, mint boszorkány-társai. Az írónő nem lát olyan erőt a mai amerikai társadalomban, mely pozitív megoldását adhatná az amerikai problémáknak. De az új amerikai baloldal hitvallását világosan kimondja: a vietnami háború mocskos háború, az amerikai uralkodó osztály – függetlenül attól, milyen párt, milyen személyiség „fémjelzi” a vezetést – kül- és belpolitikában egyaránt csődöt jelent, és katasztrófába sodorja az országot.
A virtuóz verselésű Shakespeare-persziflázzsal és amerikai utalásokkal teli, különleges humorú szöveget Orbán Ottó fordította és – ha ez egyáltalán lehetséges – kitűnő fordítása egyenértékű az eredetivel. /Mesterházi Márton/