Makbegy

Barbara Garson szatírájának rádióváltozata.
Fordította: Orbán Ottó
Zenéjét szerezte Vujicsics Tihamér
Zenei rendező: Matz László
Rendező: Marton Frigyes
A szereposztásból
A prológot elmondja: Pálos György
Makbegy – Sinkovits Imre
Lady Makbegy – Mezei Mária
John Dunken Eddy – Darvas Iván
Róbert – Gábor Miklós
Ted – Kovács István
Melós boszorkány – Rajz János
Néger boszorkány – Somogyváry Rudolf
Beatnik boszorkány – Lőte Attila
Makbegy haverja – Agárdi Gábor
Toyash Fey-e – Balázs Samu
Warren Earl-je – Kemény László
Morse Wayn-je – Kovács Károly
Közreműködik az MRT szimfonikus zenekarának kamaraegyüttese
Dramaturg: Mesterházi Márton
A rádióváltozat zenéjét Vujicsics Tihamér szerezte
Rendező: Marton Frigyes.

1967. október 13. K 19.35-20.59 (tervezett, nem került adásba)

1968. június 10. K „A rádiószínház bemutatója” (Részletek) (tényleges)

”Barbara Garson, a fiatal amerikai írónő színpadi pamfletjét 1967. január 19-én mutatta be egy New York-i színház. A Makbegy azóta vilgáhírűvé vált. (Az eredeti címe: Macbird, a Shakespeare-hős és a jelenlegi amerikai „első lady” nevéből; a magyar cím a „bird” – „madár” jelentésben rejlő humort használja ki.)
A cselekmény bravúrosan keveri a Macbeth elemeit és a közelmúlt amerikai eseményeit – de a cselekménynél végső soron érdekesebbek a gondolatok, melyeket Barbara Garson, a világosan látó, gondolkodó és ízig-vérig amerikai fiatal el akar mondani.
A Makbegy leleplező szatíra; egy szikrányi optimizmus sincs benne. Makbegy mániákus akarnok, gyilkos maffiavezér, koncepciója kimerül a leggiccsesebb amerikai kispolgári szólaok szajkózásában; Robert Dunken Eddy elvtelen, mindenkivel paktáló machiavellista, és a meggyilkolt John Dunken Eddy sem nemzeti hős, csak éppen több intelligenciával és ravaszsággal képviseli elődeinek és utódainak katasztrofális Amerika-mániáját.
És a három boszorkány, aki ezzel a vezetéssel szembeszegül? Az erőtlen beatnik hiába próbál bármi ellen tiltakozni; a jobboldali néger muzulmán legföljebb polgárháborúba sodorhatja az országot; az idejüket múlt szólamokat ismételgető szakszervezeti-munkásmozgalmi káder pedig már minden kapcsolatát elvesztette a tömegekkel, tehát ugyanolyan tehetetlen, mint boszorkány-társai. Az írónő nem lát olyan erőt a mai amerikai társadalomban, mely pozitív megoldását adhatná az amerikai problémáknak. De az új amerikai baloldal hitvallását világosan kimondja: a vietnami háború mocskos háború, az amerikai uralkodó osztály – függetlenül attól, milyen párt, milyen személyiség „fémjelzi” a vezetést – kül- és belpolitikában egyaránt csődöt jelent, és katasztrófába sodorja az országot.
A virtuóz verselésű Shakespeare-persziflázzsal és amerikai utalásokkal teli, különleges humorú szöveget Orbán Ottó fordította és – ha ez egyáltalán lehetséges – kitűnő fordítása egyenértékű az eredetivel. /Mesterházi Márton/

„A „Makbegy” bemutatója

1967. október 13-án este Barbara Garson Makbegy c. szatírájának konferálása helyett rövid közleményt olvasott fel a bemondó. A közlemény idézte a szerző jogi képviselőjének hivatalos levelét: „Tisztelt Uram! Sajnáltatól közlöm, hogy a Makbegy szerzőjének, Mrs. Garsonnak félelmei és utólagos megfontolásai támadtak azzal kapcsolatban, hogy darabját félremagyarázák Európában. Ezért a szerző letiltja a darabot.” A közlemény ezután kijelentette, hogy „a Rádiószínház nem mond le véglegesen a darab műsorra tűzéséről, és minden szükséges lépést megtesz, hogy bemutathassa”.

Kis híján nyolc hónap telt el azóta. A jogi kérdések tisztázódtak, a szerző engedélyezte darabja bemutatását. És a darab változatlanul aktuális, talán még nagyobb szükségünk van rá, mint annak idején: az amerikai politikai életben még jobban összekuszálódtak a frontok. Megölték Martin Luther Kinget, az erőszakmentes polgárjogi mozgalom vezetőjét… Johnson bejelentette, hogy korlátozza a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, kész a béketárgyalásokra, és nem jelölteti magát… Robert Kennedy viszont bejelentette, hogy részt vesz az elnökségért folyó választási küzdelemben.

Barbara Garson zsenialisan keserű szatírája tehát aktuális maradt, talán aktuálisabb, mint valaha. Főszereplői, Makbegy és Bobby Dunken Eddy változatlanul a porondon vannak. És a személyi mozzanatoknál sokkal fontosabb: változtatnak az amerikai társadalom alapvető értékelein, melyekre a shakeapeare-i Bolond módján oly biztos kézzel mutat rá Barbara Garson féktelenül mulatságos szatírája.

M. M.” (1968. június)