Parti Nagy Lajos

** Ibusár megállóhely **

Zenés, táncos huszerett

Összefoglalás

Parti Nagy Lajos Ibusár megállóhely című, sok színházban bemutatott darabja eredetileg hangjátéknak készült. Az 1992-ben készült mű a magyar hangjátéktörténet fontos darabja: egy kortárs szerző kifejezetten rádióra készült, a rádiójáték lehetőségeit merészen kihasználó műve. Parti Nagy visszatérő figurája, a provinciális környezetéből giccses álomvilágba menekülő vasúti jegyeladó, Sárbográdi Jolán dilettáns szöveggé formálja át hercegnőket, huszárokat felvonultató fantáziaképeit. A mű egyszerre jeleníti meg a lassan vénkisasszonnyá savanyodó Sárbogárdi világát és a fejében teremtődő románcot, egyszerrre féktelen stílusparódia és a reménytelenség szívszorító emlékműve. A hangjáték utalásokkal átszőtt zenei anyaga, Darvas Ferenc munkája szinte a szöveggel egyenrangú szerepet visz a történetmesélésben és a figurák jellemzésében.

Színlap

Zenés, táncos huszerett
Írta: Parti Nagy Lajos

Zeneszerző: Darvas Ferenc

Szereposztás:
Sárbogárdi Jolán jegykiadó ……Bodnár Erika
Amália hercegkisasszony ……. Udvaros Dorottya
Vargányai Gusztáv állomásfônök …… Helyey László
Bajkhállóy Richard, huszárkapitány ………….. Máté Gábor
Kleisermann Mihály, jegyvizsgáló …………. Gáspár Sándor
Talpighy gróf, muszka kém ….. Szilágyi Tibor
Anyuska, Jolán anyja ………. Törôcsik Marivarga
Leopold fôherceg, Amália gyámja ………….. Huszár László
Istensegítsy Kálmán, agg közhuszár ………. Csákányi László
Narrátor ……………….. Vándor Éva

Közreműködik a Zsoldos együttes
Zenei munkatárs: Molnár András
A felvételt Kosárszky Péter és Pápai Mónika készítette
Dramaturg: Varga Viktor
Rendező: Magos György

Ibusár, ahol minden bizonnyal az idővonat is megáll

Sorsok és sorstalanságok egy bemondófülkébe sűrítve: üdvözöljük Ibusáron!

Ibusár: csupán képzeljünk el egy, az idő súlya alatt csendesen roskadozó állomásépületet. Egy-egy kósza bakter, büszke MÁV emblémák minden falon. Csak pár kilométer bármely irányba Pestről, pár tized vagy század év vissza, ahogy leszállunk: körül kell nézni, s máris látjuk a főszereplő Jolikánkat a hangosbemondó fülkében, édes magányában. Mert mint egy időutazás: Parti Nagy Lajos rövid színjátéka hallatán visszarepülünk nem csak kis országunk jellegzetes vidéki nihiljébe, de egyúttal a 18. századi hercegi palotába is.

A darabban párhuzamosan futnak a hercegi udvar és a megállóhely történései: a már említett Jolán (Bodnár Erika) kétes sikerességgel ír ún. huszaretteket (huszári operett), amelyekhez minden bizonnyal sokat merít önnön tapasztalataiból: olyannyira nyilvánvalóan, hogy sokszor igen nagy kihívást jelent elválasztani a két hallható idősávot egymástól, ha az ember akár egy pillanatra is elkalandozik. Nevek és sorsok keverednek egymással, ami, noha kiváló színpadi konfliktust produkálhat, hangjáték formájában annál inkább hátrányára van a darabnak. Nem segít az sem, hogy a hercegi palota Amáliájának hangja (Udvaros Dorottya) alig megkülönböztethető Vándor Éva narrátoréval. Utóbbi szerep csupán a hangjátékra átírt változat része, sajnos ez esetben a narrátor nem segíteni hivatott a cselekmény átláthatóságát, épp ellenkezőleg: ha nem lettem volna elég szerencsés ahhoz, hogy itthon is megtaláljam a darabot könyv formájában, attól tartok, bele telt volna pár visszatekerésbe, mire végre átlátom az egész történetet.

Ha színésznők hangszíne egybecsengett is, mellettük kell szóljon, hogy a színészek hangjukkal való játéka húsvér elevenségig valóssá tette az egyes karaktereket. Nem beszélve a darab meglepő, de humoros önnön kifigurázásáról: Jolán sorsát egy visszadobott kritikán át ismerjük meg, miszerint a szép érzelmek mellé járuló „nyelvi kifejezési szempontját” kifogásolták – ezt a kritikát pedig egy műfaját, kifinomultságát s korát meghazudtoló, ám annál kifejezőbb „a mohos kurva életbe” összegzéssel dolgozza fel. Talán azt gondolnánk, ilyesmi nem való egy műbe, de pont megcsillanó kis apróságok ezek a szövegben, amelyek nem csak, hogy kompenzálják a Darvas Ferenc által kiválóan komponált tiszta szívvel hangzó huszárdalokat, de ezek legalább határozottan segítenek a hallgatónak az idősávok megkülönböztetésében.

Holott a keszekusza cselekménnyel rendelkező darab egyetlen díszletből megoldható színpadon, közel sem ilyen egyszerű hangjáték formáját feldolgozni. A teljesen hétköznapi karakterekkel pont ezért, földi tulajdonságaik révén tudunk könnyen azonosulni, s így, a jó előadás segítségével befogadhatóvá válik a darab. Mindannyiunknak életében van egy bemondófülke, amiből szabadulni szeretnénk, egy Mihály, akiről tudjuk, hogy nem jön vissza már; de mind lehetünk még Amáliák, akik merészen tesznek és hiszve hisznek.

5/10

Torma Bori

1992. ápr. 6. Bartók 22:50 – 23:59 (69 perc)

1992. július 6. Bartók 14:05

1996. márc. 26. Bartók 14:05

1999. márc. 22. B 14.05

2004. április 23 P 02.51

Főrendezői díj 1992
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Színészi díj Bodnár Erika
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Rendezői
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Színészi díj Máté Gábor
Új Magyar Hangjáték Művészeti produkciók Színészi díj Törőcsik Mari

Szerző
Rendező
Színészek
Díjak és jelölések
Főrendezői díj
Új Magyar Hangjáték díj
Új Magyar Hangjáték díj 1992
Dramaturgok
Zeneszerzők
Zenei szerkesztők
Zenei közreműködők
Technikai munkatársak
Kosárszki Péter
Pápai Mónika
Korhatár - Ifjúságvédelmi skálaMindenkinek
Korhatár rövid indoklása

Bár gyerekeknek talán nehezen érthető, mindenki számára szórakoztató lehet; kortárs klasszikus.

Státusz Önálló mű
Rádiós műfaji besorolás Hangjáték
Hangfelvétel gyártási dátuma 1992
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió
Bemutató dátuma 1992. április 06.
Ismétlések adatai

1996.03.26. 14:05 Bartók

Játékidő 68 perc
Szereposztás
Karakter Színész A karakter gyerek?
Sárbogárdi Jolán jegykiadó Bodnár Erika
Amália hercegkisasszony Udvaros Dorottya
Vargányai Gusztáv állomásfőnök Helyei László
Bajkhállóy Richard, huszárkapitány Máté Gábor
Kleisermann Mihály, jegyvizsgáló Gáspár Sándor
Talpighy gróf, muszka kém Szilágyi Tibor
Anyuska, Jolán anyja Törőcsik Mari
Leopold főherceg, Amália gyámja Huszár László
Istensegítsy Kálmán, agg közhuszár Csákányi László
Narrátor Vándor Éva
További szereplők

Közreműködik a Zsoldos együttes.

Előforduló releváns játékterek Politikai hatalmi központ (várkastély, minisztérium, pártiroda), Közlekedési találkozópont pályaudvar, reptér
Releváns földrajzi régió Vidék
Időszinkronitás Múlt, Szinkron
Megidézett kor (magyar) 1990-2010 Demokrácia kora, Nem értelmezhető vagy nem magyar téma
Szemléletmód, alműfaj, tematika Tragikomikus
Paródia
Groteszk
Romantikus
Szövegforma DIalógus
Történetszál Egyhősös történet
Narratíva/konfliktustípus Keresés, Szenvedéstörténet, Látogatás egy másik világban
Dramaturgiai egyéb adatok Rádiószerű
Történet időtartama Absztrakt idő
Cselekmény kronológiája Párhuzamos
Felvétel helye Stúdió
Effektek és technika Térhatású, Belső monológ hanghatás
Nyelvezet Köznyelv, Emelkedett stílus, Régies stílus
Főbb szereplőviszonyok Magánéleti (nem szerelmi), Munkakapcsolat, Nemzedéki, Szerelmi/szexuális
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Hivatalnok, Erőszakszerv tagja, Regionális vezető, hatalombirtokos, Járműn dolgozó
Releváns státuszváltozás és életesemény Folyamatos (bármelyik), Társadalmi lecsúszás, Lélektani összeroppanás
Főszereplők releváns kora Fiatal, Középkorú
Narrátor Női narrátor
Narráció helye Szakaszos
Párbeszédek jellege Nő-nő, Férfi-nő
Zenei jellemzők Érzelmi, Átvezetőzene, Főcímzene, Háttérzene, Diegetikus élő
Zenei tipológia Tánczene/popzene/esztrád/liftzene, Jazz, Klasszikus zene, Katonazene, Egyedi énekhang, Kórus énekhang
Technikai adatok Sztereó
Bemutató médium Bartók
Megidézett kor (nemzetközi) 20. század
Címkék

magyar vidék, vasútállomás, vénkisasszony, operettparódia, románc

Társadalmi címkék

vidék helyzete, nők helyzete

Kódolás kész? Kész
Nyomtatott megjelenés Színművé átdolgozva: Ibusár - Mauzóleum, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996

Vélemény, hozzászólás?