Az elveszett levél (1967)

A vígjáték a 19. század végi politikai korrupciót és karrierizmust figurázza ki, a dolgokat működtető alapvető eszköze a zsarolás. Minden hőse csaló: pozitív (?) főhőse házasságtörő, antihőse meg váltóhamisító. A szocializmus kedvelt darabja Romániában és innen Magyarországon is, hiszen arról szól, hogy a többpártrendszeri választások valójában csak a korrupcióról és csalásról, a gazdagok érdekeiről szóltak. Nevetségessé teszi a kortesbeszédet mondó jelölteket, akik vagy teljesen hülyék, szenilisek, vagy csak érdekből dolgoznak. De kifigurázza az itallal lefizetett választópolgárt is, aki örökké részeg a darabban (Raksányi Gellért fantasztikus tehetséggel hozza a részeg figuráját). Hasonló okok miatt volt kedvelt a Rokonok, a Mukányi, a Dollárpapa vagy jugoszláv változatban a Díszvacsora a temetkezési vállalatnál.  A bűnözők-uralják-a-politikát toposz azonban nem megy ki a divatból.

A darab kiváló játékkal, nagyszerű rendezéssel készült, talán részben azért, mert Romániában ikonikus műnek számított. Cserés 1949-ben, majd más szereposztásban 1952-ben már megrendezte ezt a darabot, ezért lehetséges, hogy kicsit ezekből feldolgozásból is maradt a hangulatban; a jó rendezés talán ennek a hosszú ideig finomított darabnak is köszönhető.

Érdekes részlet, hogy egy jelenetben azt mondja a szereplő, hogy ilyesmi (a zsebkendőbe csomagolt levél elvesztése) nem eshet meg még könyvben, sőt, színpadon sem. A rendező meghagyta ezt a mondatot, holott a színpadon, ahova íródott még önmagára reflektált: itt a „hangjátékban sem” keltett volna azonos hatást. Ez azt mutatja, hogy a hangjátékot mindvégig a színdarab megjelenítésének tekinti a rendező, és nem hangjátékként való megjelenésnek, ami tekintve, hogy 19. századi témáról van szó, megfelelőnek megközelítésnek is tűnik, mégis, megtorpan a hallgató ezen a részleten.

CSELEKMÉNY

A darab azzal indul, hogy kiderül, a városházán lopják a közpénzt. Politikai választás készül és megjelenik a helyi lap szerkesztője azzal, hogy egy levél van a birtokában, ami szerelmes levél a helyi bizottság feleségéhez. A levelet az írta, aki a következő képviselő jelölésében kulcsszerepet játszik. A lap megzsarolja azzal, hogy közzéteszi a levelet, hacsak nem az ő jelöltjüket (vagyis őt magát) ajánlják. A férfi nem nagyon hajlandó erre, elvei miatt. A barátja ugyan nem hiszi, hogy a levél igazi volna (pedig az; de ő is hülye), de a nyilvánosság elhinné. A levelet, mint kiderül, a szerető vesztette el, tehát ő is hülye. Aztán viszont a zsaroló is elveszti a levelet. A központból utasítás jön, hogy egy harmadik jelöltet kell támogatni. Ő meg is érkezik és kiderül hogy totál szenilis vén hülye, és bár megválasztják, annyira mégsem hülye, hogy a részeges választótól, aki megtalálta a levelet, megszerezze és megtartsa magának, hátha szükség lesz még rá. A jelölő és a szerkesztő végül megegyeznek, mert kiderül, hogy a szerkesztő váltót hamisított, így sakkban tartható.