Egmont
Összefoglalás
Az Egmont az 1953-ban bemutatott Tell Vilmoshoz hasonlóan egy nép szabadságharcát beszéli el: jön egy idegen urakodó, terrorhálózatot épít ki, koncepciós perekkel tartja fogva az ártatlanokat, elveszi a nép szabadságát; a nép által kedvelt Egmont herceget csellel elfogja, és kivégezteti; szerelme közben már öngyilkos lesz.
Hogy jutott eszébe a rádiónak épp 1956 februárjában műsorra tűzni ezt a darabot? Az apropó az új fordítás elkészülte lehetett, hiszen Keresztury Dezső fordítása 1957-ben meg is jelent nyomtatásban. A szocialista forradalmi eszme, a nép harca az elnyomás ellen toposzok jelen vannak. Azonban a mű tragédiával végződik: a hős szerelme öngyilkos, a hős maga indul a vesztőhelyre. A történelemből ismert csak, hogy a kivégzés az egyik szikrája volt az ezt követő 80 éves németalföldi szabadságharcnak.
A nép harca a zsarnok ellen a világháború utáni szocializmusban nyilvánvaló kontextust jelentett volna, de 1956 elejére ez már nem volt annyira egyértelmű. A műben a zsarnokság leírása tökéletesen ráillett a Rákosi-rendszer gyakorlatára, akár II. Fülöp Spanyolországa és Alba herceg behelyettesíthető is lehetett a Sztálin Szovjetuniójával és annak helytartójával, Rákosival, akit a mű bemutatásakorra már leváltottak.
Az 56-os forradalom visszaemlékezések szerinti legtöbbet elhangzott zeneműve Beethoven Egmont-nyitánya volt, állítólag épp ezt kapták fel és vitték a még át nem állt rádió parlamenti stúdiójába, a Bánk bán mellett. Ez is utal erre a furcsa kettősségre, hogy az elnyomó rendszer egy elnyomó rendszer elleni darabot népszerűsít. Vagy a már minden rendben, Rákosi már nincs hatalmon volt az olvasata? Mai füllel még izgalmasabb, hogy a gonosz Alba hercege Brüsszelben székel és ott csapja le a hazafi Egmont fejét. A kapitalista nyugat elleni harcot érteni alatta? Vagy mindez belemagyarázás, és csak a szokásos szocialista forradalmi eredetmítoszt találták meg Goethe munkájában?
Hangjátékként bár steril, cserési rendezés, Beethoven darabjának részletei igen hosszú részletekben tagolják a darabot (ami a helyén is van). Közben elhangzanak eredeti dalbetétel (áriák) is a szerelmestől, ami operetti/daljátéki elem. Talán annó az élő adások idejében ezekre a jelenetváltások miatt volt szükség? Cserés rendezése az új fordítás ellenére kissé nehézkes nyelvezetű, amit talán az okoz, hogy a színészek rendkívül teátrálisan játszanak, és egy-egy jelenetet rendkívül hosszan nyújtanak, ami így együtt inkább csökkenti a drámai hatást. Elképzelhető, hogy a rögzítés előtti rendezés jellegzetességeibe kapunk itt bepillantást. (HH)
Színlap
A Rádió Világszínháza
”EGMONT”
Geothe drámája Beethoven zenéjével
Fordította és a bevezetőt mond: Keresztury Dezső
Rendező: Cserés Miklós
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Szereposztás:
Egmont – Tímár József
Klára – Bara Margit
Klára anyja – Ladomerszky M.
Egmont titkára- Lázár Gida
Brackenburg – Somogyvári Pál
Orániai Vilmos- Ungvári László
Alba herceg – Kovács Károly
Ferdinánd – Kárpáti Zoltán
Buyck – Mádi Szabó G.
Soest – Csákányi László
Jetter – Tassy András
Ruysum – Pázmán Ferenc
Acs – Deák Sándor
Szappanfőző- Baló Elemér
Vansen – Kálmán György
Silva – Kesmárky Z.
Gomez – Bazilidesz Z.
Közreműködik: Szecsődy Irén (ének)
Hossz: 99 perc (1971-ben 89 percre vágott)
Ismertető: MR, XII. évf., 7. szám, pp. 2.
1956. február 19., 20:20-21.59 Kossuth Rádió
1971.12.23. 15:15 Kossuth
1989. 08. 20. Remekírók hangszalagon
1999. 08. 04. B 10.05
Korabeli ajánlószöveg
Goethe Egmont-ja a Rádió Világszínházában
A németek legnagyobb költőjének híres szabadságdrámáját, az Egmont-ot, bemutatója után csaknem száz évvel ismerhette csak meg a magyar közönség. Nálunk 1870-ben és 1908-ban történt felújítása óta „feledésbe merült”. Érthető, hogy a múltban nem szívesen népszerűsítették annak a szabadsághősnek eszméit, aki a németalföldi szabadságmozgalmakat eltipró Alba hercegnek bátran vágja szemébe elfogatása előtt:
„A király szavai, sajnos, a nép félelmét igazolják, az általános félelmet… Meg akarja gyengíteni, el akarja nyomni, szét akarja rombolni a nép erejét, kedélyét és önbecsülését, hogy könnyen uralkodhassék rajta.”
Előadásunkat Beethoven 1818-ban írt halhatatlan zenéjével gazdagítjuk. Felhangzanak benne Egmont szerelmének, Klárának gyönyörű dalai is.
(Vasárnap, K. 20.20) (1956. február)
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Fordítók | |
| Zenei rendezők | |
| Korhatár - Ifjúságvédelmi skála | Szülői felügyelettel |
| Korhatár rövid indoklása |
Gyerekeknek nem érthető |
Cserés Miklós dr.
Csákányi László
Kálmán György (31)
Kovács Károly
Somogyvári Pál| Kritika 1 | Goethe EGMONT-ja a Rádió Világszínházában Hogy rideg, sőt szikkadtszívű ember volt, és értelmének fölényes ragyogása inkább a kristály csillogására emlékeztet, mint a szem eleven fényére? Aki Egmont és Klára szerelmét s Egmont mártírhalálát megírta: meleg, rajongó, szenvedélyeslelkű férfi volt, s csak a formálásban olyan megfontolt és aggályosan pontos. A lomposságot nem szerette, igaz; természetében volt a rend. Szilárd gondolatrendszere, rendszerzett kifejezésmódja azonban igaz és nagy indulatából, teljes emberségéből nőtt: még éretlenebb, vagy erőtlenebb munkáiban is rettentő erő feszült. Az Egmont-ot 1775-ben kezdte írni, s ez az év azért döntő esztendő az életében, mert ekkor költözik Weimarba. Éppen az Egmont-ban írja: „Az Idő nap-paripái mintegy láthatatlan szellemek ostorcsapásai alatt ragadják el sorsunk könnyű kocsiját… Hogy hová vezet az út, ki tudja. Hisz alig-alig tudja, honnan jött.” Nagy korszaka ez, kamaszkori viharzások ideje, esztendő, amelyben megjelenik már benne — mint maga vallja — „az ifjúság teljessége, mely érzi magát, s nem tudja, mit kezdjen erejével, tehetségével.” A szabadságért lángoló, nemeslelkű Egmond a Weimarba induló Goethe személyét testesíti meg, s a drámában megírt forró szerelem a fiatal író feloldást kereső nyugtalanságát szólaltatja meg. Szép, s mindenképpen fontos vállalkozás volt, hogy a Rádió Világszínházában megszólalt a régen hallott színjáték, igen jó gondozásban, szép játékban. Keresztúry Dezső fordítása hajlékonyan, érzékletesen s ugyanakkor természetes magyar beszéd vaskosabb bájával tolmácsolta Goethét. Cserés Miklós rendezésében világosan tagolódott a cselekmény, s a tömegjelenetek és meghittebb részek kellő ritmussal váltakoztak, s az egészet Beethoven Egmont-jának zenéje fogta egybe; kiváló rendezői érzékkel határozta meg Cserés Miklós a dráma és a zene arányait: a muzsika kiteljesített Goethe hőseinek indulatait s a jelenetek feszült légkörét. A szereplők közül mindenekelőtt Klára alakítójáról, a magyar közönség előtt még kevéssé ismert Bara Margitról kell szólani. Eredeti, sokatígérő művészegyéniség, akinek játékában hatalmas asszonyi indulatok lobogtak, s még a csendesebb percekben is éreztük a nagy eszményekért lelkesülő, szerelmében felemelkedő lélek erejét és szenvedélyességét. S hogy beszél magyarul! Sajátos ízzel és ízléssel formálja a szavakat: olyan irodalmi magyarsággal szól, amely egyszerre pallérozott és népi. Tímár József Egmont megformálásában magabiztosságát éreztette remekül, hősi szenvedélyességet, fiatalos lendületét kevésbé hangsúlyozta. Klára reménytelen imádóját, Brackenburgot Somogyvári Pál játszotta szinte eszményien halk s nagyon őszinte és igaz színészi eszközökkel. Ungvári László Orániai Vilmosa feltétlenül szenvedélyes, elragadó alakítás volt; Kovács Károly, a gonosz Alba szerepében minden hatásvadászattól tartózkodott s helyesen találta meg a sötét árnyalás és a valóságszerűség arányait. Sokszorosan is kiváló az Egmont rádióváltozatában, ezek alakítói közül főként Ladomerszky Margitot s mellette Mádi Szabó Gábort, Csákányi Lászlót és Deák Sándort illeti elismerés. Teljessé tette az előadást Szecsődy Irén magas kultúrájú ének-művészete, noha a prózai és az énekelt rész közötti átmenet – bizonnyal a rendezés hibájából — nem volt kifogástalan. Az Egmont nagyszerű dráma, de alkotójának nem a legjobb színjátéka. Rádióbemutatója ismét figyelmeztet rá, hogy színházainknak Goethe több drámáját kellene előadniok. Sebestyén György (Magyar Rádió, 1956/9) |
|||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Kritika 2 | Goethe Egmontja a Rádió Világszínházában f”oethe a német forradalmi fejlődést sürgetőn, fordult az „Egmont“ témájához és egy haladottabb világ eseményein keresztül akart harcra serkenteni. örülni kell, hogy a rádió műsorára tűzte ezt a nagyszerű darabot. Reméljük, hogy a kezdeményezés nyomán színházaink is felfigyelnek rá. A darabot Cseres Miklós rendezésében hallottuk. A színes előadás gondosan ügyelt az egyes jelenetegységek kidolgozására s abban is újat hozott, hogy kitűnően tudta a tömegjeleneteket és a külső hanghatásokat az előadás szolgálatába állítani. Abban is eredeti volt Cserés rendezése, hogy érdekesen, jól használta fel Beethoven zenéjét s a tragédia egy-egy pontján ezzel is fokozta a beszéd érzelmi hatását. Kifogásunk csak az, hogy ebben a törekvésében nem volt elég merész, többet kellett volná tennie hanghatásokkal és esetleg Beethoven más műveiből kölcsönvett zenei betétekkel az egyes jelenetek elválasztására. Az előadás nem sejtette mindig a színtereket, néha csak a jelenet közepén kezdtük érezni, hol is játszódik az esemény. S még egy szót a befejezésről. A rendezést elsősorban az indításban, a darab expozíciójának kibontásánál éreztük tökéletesnek, a befejezés kevésbé elégített ki bennünket. Egmont és Klára nagy lírai monológjának teljes elmaradása lehetetlenné tette, hogy a befejezés nagy tragikus pátosza, felívelése bekövetkezhessék. A színészek közül elsősorban Tímár József és Kovács Károly alakítása tetszett. Tímár nagyon jól érzékeltette Egmont fiatalos szabadságszeretetét, szenvedélyességét; a befejezés neki sem sikerült, több tűz, nagyobb szárnyalás van Goethe mondataiban. Kovács Károly csupán hanghordozással ki tudja fejezni a kíméletlen, kérlelhetetlen Alba herceget. Bara Margit, Klára alakítója, líraiságával, szép szövegmondásával tűnt ki. Az ő alakításából viszont a nagyobb szenvedélyt hiányoljuk. Érdekes, jellegzetes szereplői voltak az előadásnak rajtuk kívül Ladomerszky Margit, Somogyvári Pál, Mádi Szabó Gábor, Csákányi László és Kálmán György.I. J. (Esti Budapest 1956. február 22). |
| Rádiós műfaji besorolás |
Adaptáció |
|---|---|
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1956. február 19. |
| Játékidő | 99 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Otthon, Politikai hatalmi központ (várkastély, minisztérium, pártiroda), Büntető létesítmény /börtön |
| Releváns földrajzi régió | Külföld |
| Időszinkronitás | Múlt |
| Megidézett kor (magyar) | Nem értelmezhető vagy nem magyar téma |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Tragikus Dráma |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Egyhősös történet |
| Narratíva/konfliktustípus | Küzdelem, Élettörténet |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Filmszerű, Double plot |
| Történet időtartama | Több nap |
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Nyelvezet | Köznyelv, Emelkedett stílus |
| Főbb szereplőviszonyok | Politikai, Szerelmi/szexuális, Tradícióalapú-/hierarchikus |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Feudális rang/arisztokrata, Regionális vezető, hatalombirtokos, Udvarló/szerető |
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Lélektani felemelkedés, Erkölcsi lelepleződés (negatív) |
| Főszereplők releváns kora | Középkorú |
| Narrátor | Nincs |
| Narráció helye | Nincs narrátor |
| Párbeszédek jellege | Férfi-férfi, Férfi-nő |
| Zenei jellemzők | Átvezetőzene, Dalbetét |
| Zenei tipológia | Klasszikus zene, Egyedi énekhang |
| Bemutató médium | Kossuth |
| Forrásmű első megjelenésének éve | 1778 |
| Forrásmű típusa | Színmű |
| Megidézett kor (nemzetközi) | 16. század |
| Társadalmi címkék |
Forradalom, felkelés, lázadás |
| Említések |
Brüsszel |
| Kódolás kész? | Kész |