A bizalom vonala
Lengyel hangjáték magyar változata
Korabeli ajánló
Az egyre népszerűsödő csehszlovák hangjátékirodalom joggal került a műfaj élvonalába. Akárcsak a filmművészetben, itt is babérokat arat, feltűnést kelt, ontja a tehetségeket. Jaroslav Stehliket Magyarországon még nemigen ismerik. Az az érzésünk: ezzel a hangjátékával (mely az 1966-os Prix Itália nagy díját nyerte) nálunk is a népszerű szerzők sorába emelkedik.
A „bizalom vonala.” a humanista ember vívmánya. Prágában, egy telefonkészülék mellett, orvosok, lélekbúvárok inspekcióznak, hogy segítséget adhassanak az arra rászorulóknak. Vigasztalást nyújtanak a kétségbeesetteknek, tanácsot adnak a tanácstalanoknak; néha csupán csak azért jelennek meg a „vonal túlsó végén”, hogy partnerek legyenek egy búcsúzkodásban. Mélységesen emberi, fárasztóan nehéz munka ez. A vékony telefondrót valóság is, szimbólum is: egy elszakadottat újra összeköt a társadalommal, néha magával az élettel; kapcsolatot teremt olyanokkal, akik már-már légüres térben érzik magukat.
A magányban fuldoklók kétségbeesett, néha megválaszolhatatlan kérdéseket tesznek fel, és az „inspekciósok”, az önkéntes „emberségadók”, akik nemegyszer maguk is megoldhatatlannak látszó problémákkal küzdenek, sokszor tehetetlenül vergődnek a vonal másik végén. De ezzel csak nő a morális rangja ennek a csodálatos intézménynek!… Az orvosnő, aki ennek a hangjátéknak a soron következő inspekciósa, fülünk hallatára egy éjszakát tölt a készülék mellett, s ez az éjszaka igazán kimerítő: a legszebb-emberi érzéssel tölti fel a fáradtságtól m…
Az egyre népszerűsödő csehszlovák hangjátékirodalom joggal került a műfaj élvonalába. Akárcsak a filmművészetben, itt is babérokat arat, feltűnést kelt, ontja a tehetségeket. Jaroslav Stehliket Magyarországon még nemigen ismerik. Az az érzésünk: ezzel a hangjátékával (mely az 1966-os Prix Itália nagy díját nyerte) nálunk is a népszerű szerzők sorába emelkedik.
A „bizalom vonala.” a humanista ember vívmánya. Prágában, egy telefonkészülék mellett, orvosok, lélekbúvárok inspekcióznak, hogy segítséget adhassanak az arra rászorulóknak. Vigasztalást nyújtanak a kétségbeesetteknek, tanácsot adnak a tanácstalanoknak; néha csupán csak azért jelennek meg a „vonal túlsó végén”, hogy partnerek legyenek egy búcsúzkodásban. Mélységesen emberi, fárasztóan nehéz munka ez. A vékony telefondrót valóság is, szimbólum is: egy elszakadottat újra összeköt a társadalommal, néha magával az élettel; kapcsolatot teremt olyanokkal, akik már-már légüres térben érzik magukat.
A magányban fuldoklók kétségbeesett, néha megválaszolhatatlan kérdéseket tesznek fel, és az „inspekciósok”, az önkéntes „emberségadók”, akik nemegyszer maguk is megoldhatatlannak látszó problémákkal küzdenek, sokszor tehetetlenül vergődnek a vonal másik végén. De ezzel csak nő a morális rangja ennek a csodálatos intézménynek!… Az orvosnő, aki ennek a hangjátéknak a soron következő inspekciósa, fülünk hallatára egy éjszakát tölt a készülék mellett, s ez az éjszaka igazán kimerítő: a legszebb-emberi érzéssel tölti fel a fáradtságtól már-már összecsukló asszonyt.
Az az érzésünk, hogy efféle művekre különösen nagy szükség van napjainkban. Az ilyen alkotás arra figyelmeztet, hogy az emberi energia nemcsak félelmetes rombolásokra képes. A bizalom vonala az emberbe vetett hit létesítménye, és ez a hangjáték magas művészi fokon állít emléket az emberiség „önzetlenjeinek”. És — úgy érezzük — ehhez méltó színvonalú a magyar bemutató is. (Kopányi György)
Színlap
Miroslav Stehlik rádiójátéka
Átdolgozta: Jaroslav Strejcková és Jiri Horcicka
Fordította: Pándy Lajos
Rendező: Barlay Gusztáv
Szereposztás:
Marie – Kohut Magda
Jana, a leánya – Pap Éva
Velichová – Somogyi Erzsi
Zenéjét összeállította: Kelemen László
1968. május 6. 19:36, Kossuth (66 perc)
Forrás: Rádió- és Televízió Újság; Kiegészítésként Magyar Rádió műsorboríték vagy a hangjáték konferálása
| Szerző: | ||
|---|---|---|
| Rendező: | ||
| Színészek: (4 fő, átl. 44 év) | ||
| Díjak, jelölések: | ||
|
Prix Italia Prix Italia 1968 |
||
| Fordító: | ||
| Zenei szerkesztő: | ||
| Kézi besorolás | AI kategorizálás | |
|---|---|---|
| Játékidő | 66 perc | |
| Bemutató dátuma | 1968. május 06. | |
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték Fordítás |
|
| Régió | Magyarország (közrádió) | |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
|
| Nyomtatott megjelenés | Gábor Viktor (szerk.): A sötét torony. 25 hangjáték. Európa, Budapest, 1969 |
Létrehozva: 2021. 09. 28.; Revíziók: 2023. 01. 03.; 2023. 10. 01.; 2026. 05. 23.
A bemutató idején az intézmény neve: Magyar Rádió és Televízió (MRT)
Ekkor a rádió és osztályainak irányítói:
- Elnök: Tömpe István (1962-1974);
- Dramaturgia főrendező: Cserés Miklós (1958-1981);
- Falurádió: Simon Ferenc (1967-1988);
- Ifjúsági Osztály: Faggyas Sándor (1968-1979); Forrás
- Irodalmi Főosztály: Zentai János (1963-1973);
- Szórakoztató Osztály: Bozó László (1967-1968);
Az adatokban ellentmondások előfordulhatnak a források bizonytalansága miatt.

