Idegenek

HALLÓ, ZÖRÖG VALAKI?
— ez a kérdés többször is elhangzik rádiójelenetemben. Leginkább közönyös hangsúllyal teszik fel a szereplők, de ha indulattal is — tulajdonképpen mindegyikük magatartása ugyanaz: nem érdekli őket igazán, hogy ki zörög.
A történet egy óriásépület liftjében és lépcsőházában játszódik. Óriásépületet említettem, de mondhatnék méhkast vagy hangyabolyt, rosszabb hangulatban esetleg falansztert is. Tömegben, összeszűkülve lakik több ezer ember. Egymástól függetleníthetetlenül, bizonyos mértékben egymásra is utalva kell élniük. Vagy inkább kellene. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen körülmények között szinte automatikusan kialakulnak, íratlanul is érvénybe lépnek, megvalósulnak a kötelező közösségi magatartás-normák. Csalódottan tapasztalom napról napra, hogy nem! Éppen ezért úgy hiszem, a mammutházakkal, lakóépületekkel kapcsolatban beszélni kell az elidegenedés veszélyéről, vagy filozófiai, szociológiai meghatározással: a közösségi tudat beszűküléséről is.
A szomszédok gyakran évek múltán sem ismerik egymást. A légkör hűvös, rideg. Az érintkezés sokszor csak zárkózott, száraz bólintás vagy legfeljebb egy „jónapot”. Bántó merevség, tartózkodás, egymás­lenézés, érzéketlenség uralkodik. Hiányzik a figyelmesség, a tapintat, a jó szándék.
Erről akartam beszélni. Ezért „zörögtem”.

Pintér Tamás hangjátéka
Rendező: Solymosi Ottó
Szereplők:
A férfi — Sztankay István
A nő — Timár Éva
Az idegenek — Keresztesy Mária, Pethes Ferenc, Pethes Sándor és Szacsvay László
Dramaturg: Lóránd Lajos
Idegenek

Pintér Tamás
1973. szeptember 3. 3. műsor 18.48 Zsebrádiószínház