Angot asszony lánya (1950)

Vesszen a király! Éljen a köztársaság!

A Bastille ostroma a rádióban

Reggel 8 óra. A rádió XI. stúdiójában készen állnak a szereplők és a műszakiak a hangfelvételre.Pár perc s bezárják a stúdió ajtóik ,nt ülünk a rendezői fülkében.Nagy ablakon keresztül látjuka teremben a mikrofon köré gyülekező színészeket. A fülkéből a rendező, ez alkalommal Rácz György irányítja a szereplőket. Mintegy nagy csatahajó kapitánya, úgy foglalja el a helyét a rendezői asztalnál, telefonok, mikrofonok és titokzatos lámpácskák körül. Toscanini karmesteri lendületével emeli magasra kezeit, így dirigál. Jobbkezével a zene indulását jelzi, balkezével a szereplőket irányítja a mikrofon elé.

EZÜSTHAJÚ ILUSKA Régi francia operettből készült játékot vesznek fel hanglemezre, hogy azután néhányszor leforgassák a rádióhallgatóknak. A címe: „Angot asszony lánya“. A zenéjét Charles Lecocq szerezte. Egy darab Párizst varázsolnak elénk az éter hullámain keresztül. Szerepelnek az operettben a párizsi piacok harcrakész árusai, a szerelmes borbély, az árva kislány, a forradalmi dalköltő és itt van Mária Antoinette és férje, XVI. Lajos. A darab Medgyaszay Vilma szavaival kezdődik. Szól a zene, aztán elhalkul, Rács György rendező keze magasba lendül s Medgyaszay Vilma, mint az egyik piaci árus megszóld: — No, ez az esküvő is jól kezdődik … Nézzük nézzük a mikrofon előtt álló egykori szőke, kékszemű lluskát, a sanzonok nagy művésznőjét. Arca még most is csupa báj — de haja már ezüst… A hangja azonban most is csillog.

SZÍNÉSZ és mikrofon

Aztán jönnek egymás után a szereplők a mikrofonhoz. Az üvegablakon keresztül látjuk a játékot s a rendezői fükébe beszerelt hangszórón halljuk a hangot A színész hangja csak úgy tud igazán kifejező lenni, ha a szerepét a mikrofon előtt is megjátssza és átérzi. A hangjának színezésével és skálájával — legyen a hallgató bárhol, meg kel hogy lássáka játékot, ha a hangskála megfelelő atmoszféráttud teremteni. A színpadi és rádiójáték között a színész munkájában tulajdonképpen annyi a különbség, hogy a kezében tartja szerepét, amelyet felolvas.

BLAHA LUJZA EGYKORI SZEREPE

Angot asszony lánya: Petress Zsuzsi. Árva kis francia lány, a párisi zöldségárusok neveltje, akinek kezéért ketten versengnek, a borbély, aki királyokat beretvál és királynők frizuráját készíti és a nép költője, a bátor forradalmár. Kit szerethet más a nép gyermeke, mint a nép költőjét?
Petress Zsuzsi szárnyaló hangján halljuk újra a szép Lecocq-dallamokat. Ezt a szerepet annak idején Blaha Lujza énekelte a Népszínházban. A mostani kis „Blaha Lujza“ azonban náthával küszködik a mikrofon elött s pillanatra meg is szakad a játék. Zsebkendőjét tartja az orra elé és hatalmasat tüsszent. A hangmérnökök ezt az „intermezzót“ kikeverik a lemezből.

ÓH. LAJOS — XVI. LAJOS…

Halljuk — miután hangjátékról van szó — a királyi udvart, XVI. Lajost és Mária Antoinette tis, illetve csak Sennyey Verát halljuk, mint Mária Antoinett, mert a ferje rekedt, csak krákog, ami a mikrofonon keresztül legalábbis pincsikutya nyőgdécseléséhez hasonlít. Mária Antoinette intézkedik, ő buktatja meg a kormányt és ő nevez ki új pénzügyminisztert, aki mindjárt hozza az aranyakat, az üres udvari kasszába. Mária Antoinette csak azt mondja: Óh Lajos, óh XVI. Lajos, aki aztán mindent aláír — majd így fordul a személyzethez: — Kamarás, adjon új borogatást a király felséges torkára…

A NÉP GYŐZELME

Finom kórusok (Forrai-kórus) és szép zene — a Rádiózenekar színesíti az operettet, amelynek hőse a népénekes. Ez Homm Pál, akit már a Gerolsteini nagyhercegnőben szívébe fogadott a közönség, aztán kirobbanó sikere volt a „Szalad szél”-ben és most estéről-estére mint honvéd arat tomboló tapsokat az „Aranycsillagban. Homm hangja reális. Tudja fokozni az izzást, amely végül lávaként ömlik el.Igen jó HorváthTivadar is, a fodrász. MezeiMária, a színésznő. Balázs Samu, az ájtatos miniszter. Rendkívül karakterisztikus a hangja Képesi Józsefnek, a rendőrfőnöknek. Balázs János, Peéry Piri, Kovács János, különösen tetszettek. Érdekes, amikor a színésznő és a forradalmár-költő kerülnek szembe egymással. Színésznő: Szeretni fog? Költő: Nem lángolok könnyen. Színésznő: Az én tüzemtől koronák gyulladnak meg. . Költő: Az én dalomtól pedig el is égnek . . . A végén a nép összefog, a népdal költőjének szavára gyülekeznek. Megszólal a népdal költője: — Polgártársak! Nézzétek . . .Vörös zászló a városháza tornyán. Polgártársak előre! A Bastille felé.
És felhangzik a kiáltás: — Vesszen a király! Éljen a köztársaság! Megkezdődik Bastille ostroma. Aztán megszólal a bemondó kellemes, ismert hangja. Véget ért az operett-előadás. Bemondja újra a szereposztást és a szerzők nevét: Kristóf Károly és Polgár Tibor írták át. Gratulálnak nekik. A kellemes és változatos operettnek sikere lesz… P.K. (1950. december 7., Kis Ujság)

Egy népénekes járja a párizsi utcát, a piacokat, a korcsmákat, dalokat énekel, amelyeknek hegye, mint a tőr, a francia király, XVI. Lajos és udvara s a tékozló arisztokrácia ellen irányul. Együtt éneklik vele a gúnyolódó strófákat a párizsi halaskofák, iparosok, árusok, vele énekel az utca népe s készül valamire, pontosan még maga se tudja, mire. Csak énekel. Dalban forr az elkeseredés, csipkelődés előzi meg az ökölcsapást. Az ütést, amely nemsokára szétzúzza majd a Bastille tömlőcfalait és vele a királyi zsarnokságot, A francia forradalom előestéje ez. Erről adott színes, mozgalmas, lelkesítő daljátékot kedden este a rádió, felújítva Lecocq „Angot asszony lánya“ című, híres nagyoperettjét. A szöveget Kristóf Károly ügyes felfrissítésben vitte közelebb egyrészt a francia forradalom idejéhez, másrészt a mi korunkhoz is; Lecocq zenéjét pedig Polgár Tibor dolgozta át, beleszőve a forradalom dallam-motívumait de megőrizve értékes m ódon veretét, s kibontva áradó melódiagazdagságát. A rendező, Rácz György, az operett forradalmi alapgondolatát hangsúlyozta, rendezését a tömagjelenetekre építette fel és sikerült ezzel a kedves, romantikus, szerelmi cselekmény mögött szélesebb, történelmi hátteret nyitnia, felvázolnia a XVIII. század Párizsának forrongó néphangulatát, megmutatni az utca erejét. A címszerepet, a kis párizsi virágáruslányt, Petress Zsuzsa énekelte és játszotta tisztán szárnyaló, elragadóan kedves hangján, őszintén és átélően, friss színészi készséggel. Ange Pilou-nak, a népénekesnek, Hamm Pál adott erőteljes, férfias arcért prózai szövegben és éneikben egyaránt, bátorságból és gyengéd érzelmekből olvasztva össze avonzó figurát. Mezey Mária humorral, egyénien és ízlésesen rajzolt meg egy tipikus párizsi színésznőt, Maria Antoinette-t pedig mértéktartóan karikírozta Sennyei Vera. Örömmel hallgatta a rádió közönsége Medgyaszay Vilma hangját, amely finoman idézte fel a kor stílusát. Egy-egy jellegzetes alakot teremtett meg a mikrofon előtt Horváth Tivadar, Balázs Samu, Képessy Jó meg Peéry Piri szavaiban és őszinte, emberjátékkal járult hozzá az „Angol asszony lánya“ sikeréhez Soltész Anni, Balogh Erzsi, Sitkey Irén, Balázs János, Harsányi Rezső, Lengyel Vilmos, Zala Karola, Tóth Böske, Szegedi-Szabó István, Bánffy György, Berki József és Gera Zoltán. Ez az adás mintája volt annak, hogyan kell áldolgozók, rendezők, színészek éstechnikai munkatársak együttes munkájával korszerűen felidézni a rádióban az operett -t (Magyar Nemzet 1950. dec. 14.)

forradalom

Bastille, XVI. Lajos

Munkások helyzete

Forradalom, felkelés, lázadás