A sufni 🏆

Nyári szaki, megbecsült gyárimunkás, alig várja, hogy nyugdíjba mehessen, pedig maradhatna, és munkatársai sem igazán értik lelelkesedését. Neki azonban nagy tervei vannak: műhellyé alakítaná a villany nélküli, baromfiólnak használt sufnit, hogy kiteljesíthesse benne ezermester-szenvedélyét, ami már eddig is hajtotta, amikor szabadidejében ügyes kis játékszereket, látványos szerkezeteket épített, a maga gyönyörűségére, vagy – úgymond – jelképes, árért, megrendelésre. Ilyen „megrendelője” a festő Eszter, környékbeli úriasszony, családanya, aki úgymond, megérti őt, sajátos művészet-, munka, és világfelfogását, és aki iránt valószínűleg titkos plátói vonzalmat érez. Felesége már kevésbé érti őt, bár szereti, és csendben tűri hogy egyetlen extra bevételi forrásuk, a tyúktenyészet is elvesszen, merthogy helyében elkészül a csillogó sufni-műhely. Neki csak egy a fontos, gyakorlatiasabb, de az életben ugyancsak sikertelen fia és ábrándos férje között enyhüljön a feszültség. Azonban ez a kívánsága sem teljesül, ahogy a Nyári reményei sem teljesülnek: kudarc, megszégyenülés, keserű kiábrándulás vár rá…

*

A rádiójáték tartalmi mélységei, a színészi játék kiválósága annak ellenére figyelemreméltóvá teszi, hogy nincsenek benne rendezői, dramaturgiai érdekességek, figyelmet érdemlő kísérleti megoldások.

Vészi Endre hangjátéka
Szereposztás:
Nyári ……………. Őze Lajos
Nyáriné ………….. Törôcsik Mari
Eszter …………… Béres Ilona
A többi szerepben: Csurka László, György László, Horváth Gyula, Jászai László, Sinkó László, Sörös Sándor, Suka Sándor, Szilágyi Tibor, Szilvássy Annamária, Zenthe Ferenc
A felvételt Kiss László és Borlai Kinga készítette
Zenei munkatárs: Török Etel
Dramaturg: Bárdos Pál
Rendező: Varga Géza (1982)
1982. szept. 27. (56 perc)

1982. okt. 9. Kossuth 10:05

1983. 02. 01. Petőfi 22:04

1984. szeptember 17., 19.15-20.11

1991. 05. 03 Kossuth 21.05

1992. máj. 3. Kossuth 21:05

Prix Italia nevezés