A vak könnyei
René de Obaldia hangjátéka
Összefoglalás
A vak „zűrzsivalyos” hangorkánlátomásos utcai átkelése a kaotikus város mesterséges zajai és átláthatatlan emberzajai között.
Színlap
René de Obaldia hangjátéka
Dramaturg: Mesterházi Márton
Rendező: Varga Géza
Zenei szerkesztő/munkatárs: Hegedűs Emmi
Szereplők:
A vak – Tordy Géza,
Az asszonyság – Mezei Mária
A derék úriember – Ráday Imre
A fiatal nő – Esztergályos Cecília
Az utcalány – Soós Edit
A vak látomásai: Tanár – Ungváry László, Fiatal
katona – Benkő Péter, Prédikátor – Horváth Tivadar, Férj – Csonka Endre, Nej – Pécsi Ildikó, Bolond nő – Nagy Anna
A többi szerepben: Ágh Éva, Czigány Judit, Csornai
Irén, Károlyi Irén, Kéry Edit, Mednyánszky Ági,
Nárai Teri, Petényi Ilona, Gál János, Horváth Gyula, Karikás Sándor, Pethes Sándor, Raksányi
Gellért, Seress János, S.Tóth József, Szathmári
István, Zentai Ferenc
Km. a Nemzeti Színház Stúdiójának tagjai
A felvételt Hámor János és Varga Károly készítette
Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi
””Obaldia a francia hangjátékírás egyik kiemelkedő egyénisége; e hangjátéknak 1964-ben volt az ősbemutatója. A szerző nehezen sorolható be kora irodalmának áramlataiba. Imádja a szót, játszik vele, bukfencezteti; sokféleképpen akarja tettenérni az élet abszurditását, anélkül, hogy ebből filozófiát gyártana. Tobzódó fantáziájú, egymásba gomolygó képeit e hangjátékban egy vak ember látomásaiként élhetjük újra. A vak voltaképpen csak a párizsi Opera-téren szeretne átjutni – de ebből olyan botrány lesz, hogy értejön a rabmobil…””
Bemutató: 1974. április 8. 18:50, 36 perc 3. műsor
Ismétlések:
1976 május 11. 22:09, 3. Műsor
1982 január 24. 17:28, 3. Műsor
1986. március 29. 15:37 Petőfi
1999. aug. 21. P 22.00
Korabeli ajánlószöveg
Obaldia a francia hangjátékírás egyik kiemelkedő egyénisége; e hangjátéknak 1964-ben volt az ősbemutatója. A szerző nehezen sorolható be kora irodalmának áramlataiba. Imádja a szót, játszik vele, bukfencezteti; sokféleképpen akarja tettenérni az élet abszurditását, anélkül, hogy ebből filozófiát gyártana. Tobzódó fantáziájú, egymásba gomolygó képeit e hangjátékban egy vak ember látomásaiként élhetjük újra. A vak voltaképpen csak a párizsi Opera-téren szeretne átjutni – de ebből olyan botrány lesz, hogy értejön a rabmobil…
*
A vak könnyei
René de Obaldia, a nálunk is ismertté váló francia író hangjátékának 1964-ben volt az ősbemutatója.
A hangjátékról igen kevés az elmesélhető; szinte inkább az alaphelyzet, mint a történet: egy hétköznap délután, csúcsforgalom idején, Párizsban egy vak szeretne átjutni az Opera téren, és addig várja, hogy átvezessék, míg ki nem száll érte a rabomobil.
A játéknak a Vak a központja. Vagy őt látjuk (s kicsinyes, önző környezetét), vagy az ő szemével a látomásait (s bennük a világot, mely ellen fellázad). Tudnunk kell azonban, hogy Obaldiánál a legföldhözragadtabb valóság is egyaránt az arasszal a föld fölött lebeg: látomás pedig végteles merészséggel rúgja el magát a valóság immár egyengé eléget megtelepedett talajától, olyannyira, hogy — kicsi, de rosszmájú túlzással — együtt gomolyog benne tűzcsók és hózápor, hő és hó.
Bajomi Lázár Endre kezdettől és fenntartás nélkül magáénak érezte Obaldia minden gondolatvillanását, a kegváratlanabbtól a leginkább kiszámíthatóig. Fordítói teljesítménye . illetve fogalmazzunk pontosabban: ez több, mint fordítás, ez átköltés! – kitűnő: végig bírja szójátékkal, szófintorral, szóbukfenccel, szószaltóval az egész remek parádét.
Ebben a remek parádé-hangulatban zajlottak a felvételek is. De mikor a többutcat hangképet sorrendbe vágva meghallgattuk, kifutott belőlünk nemcsak a lendület, a vér is. „Nem állt össze.” Nem volt egység. Következésképpen nem lehetett hozzá hangzást, effektusokat és zenét komponálni (ami egy sztereofonikus hangjátéknál a haláltusa első tünete). Próbáltuk — rész-ötletekkel — kerülgetni az igazságot, halogatni a döntést. Aztán bevallottuk csődünket, és kezdtük a munkát elölről.
Minden színdarab — épület, minden épületnek van szerkezeti váza. Megkerestük, megtaláltuk. Ezután újra összevágtuk a felvételt. Kivettük a statikailag önveszélyes jeleneteket, mondatokat, szavakat. Varga Géza rendező javaslatára párhuzamosan futtattuk le eredetileg egymás után elképzelt jeleneteket (erre a sztereofónia módot ad; és teljesen érthető marad mindkét szöveg).
Ezután — bármilyen furcsa is — könnyű dolgunk volt már. Aki hallja majd a produkciót, tanúsíthatja: ilyet manuálisan sem könnyű csinálni. 15 óra alatt készen voltunk. Előtte a kínlódás viszont 60 órán át tartott.
Reméljük, megérte.
Mesterházi Márton
HETFŐ, 3. MŰSOR 18.50
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Dramaturgok | |
| Szerkesztők |
Hegedűs Emmi |
| Technikai munkatársak |
Hámor János |
| Korhatár - Ifjúságvédelmi skála | 16 - explicit |
| Korhatár rövid indoklása |
Pornóról esik szó |
Varga Géza
Horváth Tivadar
Pécsi Ildikó (34)
Ráday Imre (69)
Tordy Géza (36)
Ungváry László| Státusz | Önálló mű |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás |
Hangjáték Eredeti hangjáték |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1974. április 08. |
| Ismétlések adatai |
1976 május 11. 22:09, 3. Műsor 1982 január 24. 17:28, 3. Műsor 1986. március 29. 15:37 Petőfi |
| Játékidő | 33 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Köztér |
| Releváns földrajzi régió | Város |
| Időszinkronitás | Szinkron |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Moralizáló-filozófikus Groteszk Abszurd |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Egyhősös történet |
| Narratíva/konfliktustípus | Szenvedéstörténet |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Rádiószerű, Sötét/vakok |
| Történet időtartama | Egyidejű az előadással |
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Effektek és technika | Mikrofonplánok, Párhuzamos szövegmondás, Tömeghang |
| Nyelvezet | Köznyelv |
| Főbb szereplőviszonyok | Képességbeli |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Nincs rá utalás |
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Lélektani összeroppanás |
| Főszereplők releváns kora | Fiatal |
| Narrátor | Nincs |
| Narráció helye | Nincs narrátor |
| Párbeszédek jellege | Férfi belső monológ, Női belső monológ |
| Zenei jellemzők | Érzelmi |
| Zenei tipológia | Elektronikus, szintetizátor, elektroakusztikus, Montázs |
| Technikai adatok | Sztereó |
| Bemutató médium | 3. műsor |
| Forrásmű típusa | Rádiójáték |
| Megidézett kor (nemzetközi) | 1960-1969 Hatvanas évek |
| Társadalmi címkék |
Hátrányos helyzetűek helyzete |