„A Költő az életért beszél…”

Gosztonyi János hangjátéka

Rendező: Marton Frigyes

Pacau- Sinkovits Imre, Bibi- Mezei Márta, A drapp- Benkő Gyula, A nyolcas- Kozák András, Dodó- Inke László, A repesőszemű- Körmendi János, A szerző- Garas Dezső, Az úszómester- Szabó Gyula, Az ideggyógyász- Kemény László, Zuzu- Kállai Ilona, A serdülő- Maros Gábor, Az újságíró- Sinkó László, A néni- Orsolya Erzsi, Túszok- Károlyi Irén, Kun Tibor, Temes Gábor

Dramaturg: Mesterházi Márton

A hangjáték főhőse a világot jelentő rotációs papírról lépett át a rádióstúdióba… Ő az a bűnöző, aki közelmúltban tucatnyi túszt terelt be a géppisztolyával egy felkapott fürdőhely egyik panziójába, hogy az ő életükkel védje meg a magáét a rendőrségtől. Az újsághír szereplője röpke egy hét után rendőrkézre került. A hangjáték hőse viszont kényelmesen berendezkedik túszaival a lakályos társalgóban, hiszen „az ajtó vastag, a kert viszont játszva belőhető”… Pacu, a „meghajszolt szelíd” titokban meghajszolt lírai költő – és a titkos én a fontosabb; a túszok többsége kényelmes, néhányuk egyenesen előkelő helyet foglalnak el a társadalmi ranglétrán, de sajnos vannak köztük úszómesterek, fogtechnikusok és hasonló destruktív elemek is…

1 óra 3 perc

Bemutató: 1970. május 12, 22:57 Kossuth