chevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upquotesearch

Kaspar

Peter Handke hangjátéka

Kísérleti Stúdió

Összefoglalás

Peter Handke saját színdarabjából írta ezt a hangjátékot, mely egy 19. sz. eleji rejtélyen keresztül a civilizáció mibenlétét firtatja. Kaspar Hausert, a szinte beszélni sem tudó kamaszfiút 1828-ban találták Nürnberg városában, és megpróbálták megtanítani a kor civilizációs normáira. Handke groteszk, filozofikus hangjátéka magát a (be)tanítási folyamatot jeleníti meg, a fiatal Kaspart három sugalmazó bombázza inkoherens instrukciókkal, igazságokkal, melyekre a fiú egyre hosszabban reagál. A hangjáték magyar változata a magyar hangjátékkészítés elmozdulását jelzi a jól bevált klasszikusok feldolgozásától a kísérletezőbb, filozofikusabb kortárs szövegek és az ezekre rezonáló dramaturgiai, rádiós eszközök felé.

Korabeli ajánlószöveg

Handke: Kaspar

A Kaspar: nevelési dráma, és mint minden igazi színpadi alkotás, az élet kritikáját tartalmazza. Történelmi alapjai közismertek. 1828. május 26-án, pünkösd hétfőjén délután öt órakor egy tizenhat éves fiú tűnt fel Nürnbergben, az Új Kapu közelében. Beszélni is alig tudott, nyilvánvalóan hosszú fogságból szabadult. Caspar Hausernek hívták. Emlékezetében csak egyetlen épkézláb mondatot őrzött: „Szeretnék olyan lovas lenni, mint az apám.” Ezt a fiatalembert öt éven át próbálták a társadalom hasznos polgárává nevelni: belésulykolták az emberi együttélés megszentelt szokásait, a magasztos erkölcsi és vallási elveket, a nélkülözhetetlen alapismereteket és szakmára is tanították; a fiú azonban csak vonakodva idomult az élet visszataszítóan kisszerű normáihoz. Amikor 1833. december 17-én belehalt egy három nappal korábban kapott tőrdöfésbe (ismeretlen férfi volt a tettes), hírek kaptak lábra arról, hogy Caspar Hauser valamiféle dinasztikus intrika áldozata.

Peter Handke, amikor 1967-ben, vagyis huszonöt éves korában színpadi művé, majd rádiójátékká dolgozta fel – ki tudja, hányadiknak – ezt a talányos történetet, a végletes absztrakció eszközéhez folyamodott. Mindenekelőtt főhősének indító mondatát általánosította: „Olyan szeretnék lenni, amilyen volt már valaki más.” Ebben az óhajban nincs szó apáról meg vadászról, pusztán az egyéniség önfeladása fogalmazódik meg benne. Handke itt a modern korszak legnagyobb pedagógiai ellentmondásának ad hangot: a jelszó a személyiség szabad kifejlesztése, de ezt a követelményt úgy ültetik át a gyakorlatba, hogy az embereket a példaképek és megszentelt alapelvek közös kaptafájára próbálják felhúzni. Handke ezt a nevelési műveletet nem konkrét személyekkel hajtja végre, hanem – absztrakciós módszerének megfelelően – arcnélküli, jellegtelen sugalmazókkal. Így akarja érzékeltetni, hogy a felelősség nem személyeket terhel, hanem a társadalom személytelen erőit. Ezek a sugalmazók Handke szavaival élve a „beszéd-kínvallatás” eszközével, tehát nyelvi terrorral kiverik Kasparból egyetlen mondatát, majd ugyanilyen módszerrel beléverik a társadalom közhelyeit és magatartási normáit, míg a végén a szerencsétlen, elgyötört figura már versben mondja, dalolja irtózatosan üres és irtózatosan kötelező szólamait.

A nálunk oly szokatlan, sokak szemében nyilván értelmetlennek tetsző forma tehát nagyon is valóságos problémát rejt magában. Az író tiltakozik az élet egyformásító erőinek hatalma ellen. A fejlett technika, a nagy befolyású tömegkommunikáció korában ez a hatalom elnyomó erők szolgálatába állítva – ellenőrizhetetlenné válhat. Handke tiltakozása groteszk formában nyilatkozik meg. A „groteszk” szó jelentése: torz. A szépen csengő elvek és a kicsinyes érdekek közti ellentét torzító hatása mindenkin érezteti hatását, hiszen mindenki átmegy valamiféle nevelési folyamaton; Handke e torzságot tovább torzítja, hogy égbekiáltó legyen. Jó volna, ha a figyelmes hallgató a furcsaságok és különcségek mögött meghallaná az igazságot, mely maga is torz egy kicsit, hiszen ő sem vonhatja ki magát az élet törvényei alól.

Eörsi István

(RTV Rádió- és Televízió-újság XXIII. Évf. 21. szám (1978. május 22-28.) 2. o.)

Szerző
Rendező
Színészek
Dramaturg
Zeneszerző
Technikai munkatársak
Korhatár - edukációs skála Fiataloknak
Klasszikus
Korhatár - Ifjúságvédelmi skála 16 - téma
Korhatár rövid indoklása

Dramaturgiai és intellektuális szempontból is igényel némi rádiójáték-hallgatási rutint.

Státusz Önálló mű
Rádiós műfaji besorolás Hangjáték, Adaptáció
Hangfelvétel gyártási dátuma 1978. december 06.
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió Kísérleti Stúdió
Bemutató dátuma 1978. május 25. 21:04
Játékidő 56 perc
Eredeti korhatári besorolás Nem ismert
Egyéb dokumentum kaspar
Szereposztás
Karakter Színész A karakter gyerek?
Kaspar Molnár István
Sugalmazó Bajcsay Mária
Sugalmazó Orbán Tibor
Sugalmazó Ronyecz Mária
Előforduló releváns játékterek Absztrakt tér vagy varázstér
Releváns földrajzi régió Absztrakt tér
Időszinkronitás Szinkron
Megidézett kor (magyar) Nem értelmezhető vagy nem magyar téma
Szemléletmód, alműfaj, tematika Moralizáló-filozófikus, Groteszk
Szövegforma DIalógus
Történetszál Egyhősös történet
Narratíva/konfliktustípus Küzdelem, Élettörténet
Dramaturgiai egyéb adatok Rádiószerű
Történet időtartama Absztrakt idő
Cselekmény kronológiája Kronologikus
Felvétel helye Stúdió
Effektek és technika Speciális effektek, Kórus
Nyelvezet Emelkedett stílus
Főbb szereplőviszonyok Tradícióalapú-/hierarchikus, Ontológiai-hierarchikus, Képességbeli
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Eltartott gyerek, Pedagógus
Releváns státuszváltozás és életesemény Folyamatos (bármelyik), Társadalmi felemelkedés, Erkölcsi felemelkedés (jellemfejlődés - pozitiv)
Főszereplők releváns kora Fiatal, Középkorú
Narrátor Nincs
Narráció helye Nincs narrátor
Párbeszédek jellege Gyerek-felnőtt
Zenei jellemzők Háttérzene
Zenei tipológia Egzotikus/nak tűnő hangszerek, Egyedi énekhang, Kórus énekhang
Technikai adatok Sztereó
Forrásmű első megjelenésének éve 1966
Forrásmű típusa Színmű
Megidézett kor (nemzetközi) 19. század
Címkék

filozófia, nevelés, indoktrináció, civilizáció

Társadalmi címkék

Oktatás, nevelés

Kapcsolódó rádiójátékok
Filter by
radioplay Post Page
Sort by

Kasparek

Kertész Ákos elbeszélése 1998. február 12. CS Bartók14:05-15:07 Előadja: Sinkovits Imre A felvét

2

Kauls, az ördög

Egons Livs rádiójátéka Fordította: Bojtár Endre Dramaturg: Maráz László Rendezte: Baksa Soós Lá

1

Bocskorosok

A Magyar Rádiószínház bemutatója Történelmi rádiódráma Szereplők: Krónikás – Kőmíves Sándor

1

Vélemény, hozzászólás?

hu_HUHUN