Fogaskerekek

Emlékzaj

Emékzaj 25. rész

2014. 03. 09. Kossuth 01.03

Akutagava: Fogaskerekek

„Valami üldözött, s ez lépésről lépésre erősítette nyugtalanságom. Látómezőmet egymás után kezdték elborítani a félig áttetsző fogaskerekek. Elfogott a félelem, hogy ütött az utolsó órám, de igyekeztem felemelt fejjel haladni. A fogaskerekek egyre sokasodtak, egyre gyorsabban forogtak. Ugyanakkor jobboldalt a megmeredt, ágaikkal egymásba kapaszkodó fenyők olyan alakot öltöttek, mintha kristályüvegen át nézném őket. Éreztem, hogy egyre erősebben ver a szívem, s többször is próbáltam megállni az út szélén. De mintha valaki taszigált volna előre, sehogy nem tudtam megállni.” (Akutagava Rjúnoszuke, 1927. B.Fazekas László fordítása)

Felolvassa: Zsótér Sándor

A felvételt Kosárszky Péter készítette

Szerkesztő-rendező: Turai Tamás (2005)

A NAVA oldalán közölt adatok a hangjátékról:
„Valami üldözött, s ez lépésről lépésre erősítette nyugtalanságom. Látómezőmet egymás után kezdték elborítani a félig áttetsző fogaskerekek. Elfogott a félelem, hogy ütött az utolsó órám, de igyekeztem felemelt fejjel haladni. A fogaskerekek egyre sokasodtak, egyre gyorsabban forogtak. Ugyanakkor jobboldalt a megmeredt, ágaikkal egymásba kapaszkodó fenyők olyan alakot öltöttek, mintha kristályüvegen át nézném őket. Éreztem, hogy egyre erősebben ver a szívem, s többször is próbáltam megállni az út szélén. De mintha valaki taszigált volna előre, sehogy nem tudtam megállni.” (Akutagava Rjúnoszuke, 1927. B.Fazekas László fordítása) Felolvassa: Zsótér Sándor A felvételt Kosárszky Péter készítette Szerkesztő-rendező: Turai Tamás (2005) (Gyártás dátuma: 2005.06.17 – Első adás: 2005.07.10. Ism.: 2005.12.08.B., 2012.03.04.)
Fogaskerekek
„Valami üldözött, s ez lépésről lépésre erősítette nyugtalanságom.
Látómezőmet egymás után kezdték elborítani a félig áttetsző
fogaskerekek. Elfogott a félelem, hogy ütött az utolsó órám, de
igyekeztem felemelt fejjel haladni. A fogaskerekek egyre sokasodtak,
egyre gyorsabban forogtak. Ugyanakkor jobboldalt a megmeredt,
ágaikkal egymásba kapaszkodó fenyők olyan alakot öltöttek, mintha
kristályüvegen át nézném őket. Éreztem, hogy egyre erősebben ver a
szívem, s többször is próbáltam megállni az út szélén. De mintha
valaki taszigált volna előre, sehogy nem tudtam megállni.”
(Akutagava Rjúnoszuke, 1927. B.Fazekas László fordítása)
Felolvassa: Zsótér Sándor
A felvételt Kosárszky Péter készítette
Szerkesztő: Turay Tamás (2005)

Ismétlések dátumai: 2012-03-04|2014-03-09
NAVA ID-k: 1348314 | 3345677