A tavasz ébredése
Frank Wedekind színmuve
Összefoglalás
Kamaszfiúk és -lányok első találkozásai a nemiséggel, a másik nemmel, a gyötrő érzésekkel, amiben a felnőttek nem hogy nem segítenek, de fokozzák a gyötrelmeket, akár a lányanyaként halálba is kergetve fiút és lányt. A társadalom 1891 óta nem sokat változott: a darab ma is zavarba ejti a hallgatót, de talán hasznosan „forgathatja” az a fiatal, aki ma sem kap felnőtt választ a kamaszkor kérdéseire.
Színlap
Frank Wedekind színművének rádióváltozata (1983)
Bányay Géza fordítását felhasználva rádióra alkalmazta: Forgács András
Rendező: Csizmadia Tibor
Technikai munkatárs: Takács Péter és Szalay József
Zenei munkatárs: Takáts György
Dramaturg: Solténszky Tibor
Szereplők:
Menyhért – Fazekas István
Moritz – Tóth József
Wendla – Csonka Ibolya
Thea – Pregitzer Fruzsina
Hans – Sípos András
Ernst – Kaszás Gergő
Meyer – Bardóczi Attila
Robert – Méhes László
Ilse – Eszenyi Enikő
Bermanné, Wendla anyja – Bodnár Erika
Gáborné, Menyhért anyja – Császár Angela
Gábor úr, Menyhért apja – Kertész Péter
Igazgató – Kovács János
Hittan tanár – Baranyi László
Görögtanár – Tarsoly Elemér
Matematikatanár – Versényi László
Pedellus – Vándor József
Stiefel papa – Zenthe Ferenc
Probst bácsi – Képessy József
Ismeretlen férfi – Sinkó László
1983.04.28. 19.15, 85 perc
1986. október 17, 13:05 3. Műsor
2002. nov. 9.
2011. április. 11. 21:36 Bartók Rádió- HangJátékTér
Cikk: Solténszky Tibor: Wedekind: A tavasz ébredése, Rádió és Televízió Újság, XXVIII. évf. 1983. IV.25-V. 1., 7. o.
A NAVA oldalán közölt adatok a hangjátékról:
Frank Wedekind színmuvét – Bányay Geyza fordításának
felhasználásával – rádióra alkalmazta: Forgács András
Szereplok:
Menyhért – Fazekas István, Moritz – Tóth József, Wendla – Csonka
Ibolya, Thea – Pregitzer Fruzsina, Hans – Sipos András, Ernst –
Kaszás Gergo, Meyer – Bardóczi Attila, Robert – Méhes László, Ilse –
Eszenyi Eniko, Bermanné – Wendla anyja – Bodnár Erika, Gáborné,
Menyhért anyja – Császár Angela, Gábor úr, Menyhért apja – Kertész
Péter, Igazgató – Kovács János, Hittantanár – Baranyi László,
Görögtanár – Tarsoly Elemér, Matematika tanár – Versényi László,
Pedellus – Vándor József, Stiefel papa – Zenthe Ferenc, Probat bácsi
– Képessy József, Ismeretlen férfi – Sinkó László
A felvételt Takács Péter és Szalay József készítette
Zenei szerkeszto: Takáts György
Dramaturg: Solténszky Tibor
Rendezo: Csizmadia Tibor (1983)
(az 1983. április 28-i adás ism.)
(További ismétlése: 1988.márc.13., 2002. 11. 09. K 20.34)
(Wedekind 90 éve halt meg)
Ismétlések dátumai: 1986-10-17|2002-11-09|2008-03-09|2010-06-21|2011-04-11
NAVA ID-k: 3421901
Korabeli ajánlószöveg
Serdülőkorában az ember még gyerekként él, de egyre gyakrabban kívülről látja magát — ezért aztán a legszívesebben tudomást sem venne sem a nála kisebbekről, sem a tőle idősebbekről. Világa korosabb hányadával azonban kénytelen állandó csatát vívni. A benne zajló furcsa változások feléjük közelítik, az ő kész, merev, felnőtt világuk irányába taszigálják szerencsétlent, ahol minden pillanatban éreznie kell furcsaságát, kívülről érkezettségét. Ez a kész, felnőtt világ azonban nem siet segítségére, sőt, nehezíti helyzetét. Csökönyösen ismételgetett gólyamesékkel, iskolai fegyelmivel, időnként korbácsütésekkel, időnként , csupán” egy-egy értetlen kérdéssel, gesztussal, pillantással.
Frank Wedekind 1891-ben, az elsők között leírta, pontosabban, megírta mindezeket. Nem is talált rá színházat, hogy A tavasz ébredése című színdarabját bemutassa; főleg a cenzúra miatt. A cenzúrán kívül talán az is szerepet játszott ebben, hogy a felnőtt társadalom sosem szeretett igazán szembenézni ezekkel a problémákkal, kerülte magát a kérdést is, hogy ne kelljen szemlesütve a választ elkerülni. Így-úgy túlbotorkálván a nehéz éveken, generációk sora igyekezett törölni emlékezetéből a pubertás küzdelmes, gyötrő; szép és megalázó pillanatait. Beálltak a fenyítők, korbácsolók, értetlenül pislogók hadrendjeibe.
Teherbe esett kislányok, öngyilkos szűzfiúk, a doktorok angyalcsináló szereitől elpusztuló leányanyák, kamasz kurtizánok, vagy csak homo-erotika, önkielégítés, megtört, tompa tekintetű javítóintézeti szökevények — íme az eredmények listája. Frank Wedekind olyan naiv nyiltsággal írta meg véleményét ezekről a dolgokról, amely már-már a cinizmus határán van. Nem csodálom, hogy prűdebb korok nehezen viselik el ezt a fajta nyíltságot.
A színmű (alcíme szerint gyermektragédia) 15 év fáradhatatlan propagandája után végül
színre került Berlinben, a Max Reinhardt szervezte Kammerspiele színpadán. Kirobbanó, botrányos siker. 1907. május 12-én Kosztolányi Dezső a társulat budapesti vendégjátéka alapján számolhatott be a Pesti Napló olvasóinak a darabról, az előadásról.
„Ez a tragédia mintha csak ontaná magából az izzó, perzselő hőhullámokat, hozzánk ér elernyesztő melege, s a színház levegője tűzzé változik. Az átkos tavasz, a printemps maudits vonul fel infernális dübörgéssel, és kérlelhetetlenül követeli a maga jogait a gyermeken, ártatlan, gyenge fiatal fiúkon és leányokon, akik elfulladt mellel, összeszoruló torokkal küzdenek; ellene, meginganak és elbuknak.” … „Ma különben valóságos forradalom volt a színházban, a nézőtér csatatérré változott, hol az ellentétes művészi irányok viaskodva keltek síkra. A második felvonás egyik jelenete után pedig egy — hír szerint előre felbérelt — klerikális csapat fütyülni kezdett, mire az egész színház tapssal, éljenzéssel zajos ellentüntetést rendezett.”
1923-ban a Belvárosi Színház tűzte műsorára, Hegedűs Tibor rendezésében. Kosztolányi ezt is megnézte: „Nem az a tavasz, nem a régi, semmi esetre. … Azóta Wedekind, ki az Álarcos úr szerepét mondta rekedt és mégis süvöltő hangján, meghalt, és a költő beérkezett a polgári színházba.”
1979-ben a Józsefvárosi Színházban tűnik fel ismét, Ács János rendezésében. A következő évben az Európa Kiadó megjelenteti Wedekind hét színművét egy kötetben, amelyben Almási Miklós így kezdi rövid elemző tanulmányát: „Ne szépítsük: Wedekind elfelejtett drámaíró.” És valóban így van. A tudomásul-nem-vétel csendje veszi körül a modern dráma egyik megalkotóját, Brecht szellemi atyját.. (Hogy Brecht nem csupán az elidegenítő távolságtartás gesztusát vette át Wedekindtől, arra első drámája a bizonyíték: Baal című darabjával a wedekindi életmű legjelentősebb darabjainak, a Lulu drámáknak a tükörképét teremti meg a démoni, animális nő férfiváltozatát, ugyanazokkal a költői, drámatechnikai eszközökkel.)
Nem szándékom tisztán szakmai vizekre evezni, így hát Kosztolányi szavaival ajánlom figyelmükbe a Világszínház új bemutatóját: „Istentelen kacaj, könnyező ártatlan- ság. Regényessége a fiatalságnak. Mindenekelőtt pedig a vágy ősi szembekötősdije, az ifjúság mindig megújuló harca, melyet nem tüntet el semmiféle helyes nevelés vagy nemi felvilágosítás, gyermekek tragikuma, kik diákszobában, padláson, ligetben magukra hagyottan a végtelennel viaskodnak.”
Solténszky Tibor 1983
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Fordító | |
| Dramaturg | |
| Rádióra alkalmazó | |
| Zenei szerkesztő | |
| Technikai munkatársak | |
| Korhatár - edukációs skála |
Fiataloknak Not safe for work (NSFW) |
| Korhatár - Ifjúságvédelmi skála |
Szülői felügyelettel |
| Korhatár rövid indoklása |
Szexuális felvilágosító jellegű, de csupa tragédiába torkolló darab, amitől lehet, hogy még jobban megzavarodik a gyerek |
Csizmadia Tibor | Státusz | Önálló mű |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás | Adaptáció |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve | Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1983. április 28. : |
| Ismétlések adatai |
1986-10-17|2002-11-09|2008-03-09|2010-06-21|2011-04-11 |
| Játékidő | 85 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Oktatási intézmény/kollégium, Otthon |
| Releváns földrajzi régió | Nincs információ |
| Időszinkronitás | Múlt |
| Megidézett kor (magyar) | 1867-1913 Kiegyezés kora, millennium, századforduló |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika | Tragikus |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Hálózattörténet |
| Narratíva/konfliktustípus | Küzdelem, Szenvedéstörténet, Átváltozás |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Filmszerű, Rádiószerű, Szexjelenet |
| Történet időtartama | Több hónap |
| Cselekmény kronológiája | Kronologikus |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Nyelvezet | Köznyelv |
| Főbb szereplőviszonyok | Nemek harca, Magánéleti (nem szerelmi), Nemzedéki, Szerelmi/szexuális |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Diák, Szülő vagy házaspár |
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Lélektani összeroppanás, Halál |
| Főszereplők releváns kora | Fiatal |
| Narrátor | Nincs |
| Narráció helye | Nincs narrátor |
| Párbeszédek jellege | Gyerek-felnőtt, Fiú-lány, Fiú-fiú, Lány-lány |
| Zenei jellemzők | Érzelmi, Háttérzene |
| Zenei tipológia | Klasszikus zene |
| Technikai adatok | Sztereó |
| Forrásmű első megjelenésének éve | 1891 |
| Forrásmű típusa | Színmű |
| Címkék |
szexuális felvilágosítás, öngyilkosság, abortusz, nemiség, sápkór |
| Társadalmi címkék |
Ifjúság helyzete |
| Kódolás kész? | Kész |
HUN 
ENG