„Menekülők (Újvidék)” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
(Új oldal, tartalma: „Mocsár Gábor hangjátéka Szereplők: Gáspár – Ferenczi Jenő Eta – Romhányi Judit A férj – Horváth József Öregember – Sánta Sándor Fúrómes…”)
 
5. sor: 5. sor:
 
Gáspár – Ferenczi Jenő
 
Gáspár – Ferenczi Jenő
  
Eta – Romhányi Judit
+
Eta – Romhányi Ibi
  
 
A férj – Horváth József
 
A férj – Horváth József
26. sor: 26. sor:
  
  
 +
Rádiósiapíó
 +
Menekülők
 +
1977. JANUÄR 1—7.
 +
AZ ÜJ ESZTENDŐ első hetében Mocsár Gábor magyarországi író Menekülők című hangjátékát mutatta be az Újvidéki Rádió. A Ferenci Jenő (Gáspár), Romhá- nyi Ibi (Eta), Horváth József (A férj), Sántha Sándor (öregember) és Lőrincz Lajos (Fúrómester) alakításában sugárzott egyórás darab az otthonuktól távol élő vagy a különféle okokból otthonukat elvesztett emberek hányódását, vergődését ábrázolta; eközben is legerőteljesebben, legmegrázóbban a társtalanság és a magány szorításában őrlődő Gáspár és Eta sorsát. Az ő elrontott, megfeneklett életükről és mások sorsáról is szólva mendja Eta — nyilván az íróval együtt — a legfontosabbat, amikor így vall: „Egyiket az a rossz vére hajtja el a háztól, bele a világba, a másik meg a kenyere után megy; az egyiik menekülne a börtönéből, mert az otthon a börtön, a másik meg attól szenved, hogy nincs neki otthona, hanem mint a kivert kutya... Azt mondja, hogyha a torony tetején bajba kerülne, csak beleül a menekülő szánkóba, elrepül; hát aki a torony alatt meg a fák tövében él, megkötözve, az hogyan repülhetne onnan el, fel, valahova, akárhova? ...”
 +
Nos, ezt az elrepülést és felrepülést kísérli meg több hetes ismeretség után a tanyavilág csendjében szépen összemelegedett Gáspár és Eta, ámde kitömi, életükön változtatni mégsem tudnak, az utolsó — döntő — pillanatra már nem futja erejükből, bátorságukból, úgyhogy végül is mindkettőjük számára marad a vigasz, hogy talán még egyszer — ha nagyon rosz- szul alakul a sorsuk — találkoznak.
 +
A HALLGATÓ — a feliizzó tiszta szerelemre való tekintettel — ezt talán szívesen is vette volna, de érezte: elfogódottságra nincs joga, mivel időközben Eta férje is hazatért, s mint valami tékozló fiú, éppen élete rendezésén, jobbra fordításán fáradozik.
 +
 +
A tragédia így hát nesm oldódott lel az
 +
oly gyakran szokásos boldog végkifejlettel, hanem még inkább elmélyült, hiszen ily módon a két egymás felé sodródott ember is összeütközött, megütközéssel pedig — tudvalévőén — nem lehet új életet kezdeni.
 +
A KISSÉ HOSSZÚRA NYÚLT — bár
 +
mindvégig érdekfeszítő - — hang játékot dr. Cseres Miklós, a Magyar Rádió rendezője élvezetesen, hangulatosan, s harsány érzelmi kitörések nélkül rendezte meg, a férfi és női főszereplő Ferenci Jenő és Romnányi Ibi pedig szép, visszafogott, belülről izzó alakítást nyújtott. Já-» tékukból érződött, hogy ők — akiket a darab szerint egy-egy elrontott házasság már megviselt — még balsorsukban is reménykedni akarnak, lámpát akarnak gyújtani, noha mellettük — akár a fúrótoronyból drótkötélen menekülők mellett — baljósán süvít a szél.
 +
Szűcs Imre
 +
 +
Magyar Szó, 1977. jan. 8
 +
KÉP: Romhányi Ibi
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]

A lap 2021. május 21., 16:41-kori változata

Mocsár Gábor hangjátéka

Szereplők:

Gáspár – Ferenczi Jenő

Eta – Romhányi Ibi

A férj – Horváth József

Öregember – Sánta Sándor

Fúrómester – Lőrinc Lajos

Szerk-Dramaturg Deák Ferenc

Zenei mt Varga Éva

Technikai mt Morislav Stajity

Hangfelveveő Fece Iván

A rendező mts Tóth Nándor

Rendezte dr. Cserés Miklós, a Magyar Rádió rendezője


Rádiósiapíó Menekülők 1977. JANUÄR 1—7. AZ ÜJ ESZTENDŐ első hetében Mocsár Gábor magyarországi író Menekülők című hangjátékát mutatta be az Újvidéki Rádió. A Ferenci Jenő (Gáspár), Romhá- nyi Ibi (Eta), Horváth József (A férj), Sántha Sándor (öregember) és Lőrincz Lajos (Fúrómester) alakításában sugárzott egyórás darab az otthonuktól távol élő vagy a különféle okokból otthonukat elvesztett emberek hányódását, vergődését ábrázolta; eközben is legerőteljesebben, legmegrázóbban a társtalanság és a magány szorításában őrlődő Gáspár és Eta sorsát. Az ő elrontott, megfeneklett életükről és mások sorsáról is szólva mendja Eta — nyilván az íróval együtt — a legfontosabbat, amikor így vall: „Egyiket az a rossz vére hajtja el a háztól, bele a világba, a másik meg a kenyere után megy; az egyiik menekülne a börtönéből, mert az otthon a börtön, a másik meg attól szenved, hogy nincs neki otthona, hanem mint a kivert kutya... Azt mondja, hogyha a torony tetején bajba kerülne, csak beleül a menekülő szánkóba, elrepül; hát aki a torony alatt meg a fák tövében él, megkötözve, az hogyan repülhetne onnan el, fel, valahova, akárhova? ...” Nos, ezt az elrepülést és felrepülést kísérli meg több hetes ismeretség után a tanyavilág csendjében szépen összemelegedett Gáspár és Eta, ámde kitömi, életükön változtatni mégsem tudnak, az utolsó — döntő — pillanatra már nem futja erejükből, bátorságukból, úgyhogy végül is mindkettőjük számára marad a vigasz, hogy talán még egyszer — ha nagyon rosz- szul alakul a sorsuk — találkoznak. A HALLGATÓ — a feliizzó tiszta szerelemre való tekintettel — ezt talán szívesen is vette volna, de érezte: elfogódottságra nincs joga, mivel időközben Eta férje is hazatért, s mint valami tékozló fiú, éppen élete rendezésén, jobbra fordításán fáradozik.

A tragédia így hát nesm oldódott lel az oly gyakran szokásos boldog végkifejlettel, hanem még inkább elmélyült, hiszen ily módon a két egymás felé sodródott ember is összeütközött, megütközéssel pedig — tudvalévőén — nem lehet új életet kezdeni. A KISSÉ HOSSZÚRA NYÚLT — bár mindvégig érdekfeszítő - — hang játékot dr. Cseres Miklós, a Magyar Rádió rendezője élvezetesen, hangulatosan, s harsány érzelmi kitörések nélkül rendezte meg, a férfi és női főszereplő Ferenci Jenő és Romnányi Ibi pedig szép, visszafogott, belülről izzó alakítást nyújtott. Já-» tékukból érződött, hogy ők — akiket a darab szerint egy-egy elrontott házasság már megviselt — még balsorsukban is reménykedni akarnak, lámpát akarnak gyújtani, noha mellettük — akár a fúrótoronyból drótkötélen menekülők mellett — baljósán süvít a szél. Szűcs Imre

Magyar Szó, 1977. jan. 8 KÉP: Romhányi Ibi