Tóbiás mester

A Rádiójáték wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen 193.225.249.145 (vitalap) 2010. június 26., 16:33-kor történt szerkesztése után volt.

Történetek Mátyás királyról

Móra Ferenc és Szép Ernő elbeszéléseiből írta: Zala Zsuzsa

Zenei munkatárs: Szigeti István

Dramaturg: Asperján György

Rendező: Éless Béla

Mátyás király – Sinkó László, Mesélő – Perlaki István.

Az Ifjúsági Rádió műsora

Petőfi Rádió, 1983. július 7. 14.35–15.03

Megjelent kritika: Asperján György: A legendák Mátyás királya. In: Rádió és Televízió Újság. XXVIII. évf. 1983. VII. 4–10. 6. oldal

A rövid életű magyar reneszánsz életrehívója egy különleges személyiségű ember, Mátyás király volt. Uralkodása idején még egyszer felfénylett a középkori Magyarország, nyugalmat és biztonságot nyújtva főnemesnek és jobbágyoknak egyaránt. Mátyás halála után hanyatlani kezdett az ország, ismét elszabadultak a főúri önzésből, hatalomvágyból táplálkozó indulatok, majd jött a Dózsa-féle parasztháború, s 1526-ban a mohácsi vész. Ennyi tragédia közepette a különben is fényes múlt még fénylőbbé vált. A békét és biztonságot teremtő Mátyás személye köré legendák gyülekeztek, egyre ideálisabbá alakítva, emelve a fiatalon trónra került igazságos király alakját. A mondák természetesen mindig őriznek valamennyit az igazságból, s fényt vethetnek arra a korszakra is, amelyben egyes legendák ismét előtűnnek vagy élettelibbé válnak. Egyébként nemcsak a nép fantáziájában öltött újabb és újabb alakot Mátyás. Sokat foglalkoztak vele íróink is. Ők természetesen még inkább igyekeztek úgy formálni az igazságos, a nemzeti király alakját, hogy koruk elé példának idézhessék. Ennek egyik legizgalmasabb dokumentuma a Bajcsy-Zsilinszky Endre könyvhéten megjelent munkája, amelyben Mátyást úgy mutatja be, mint aki mindig is szemben állt a német nagyhatalmi törekvésekkel. Bajcsy-Zsilinszky munkája 1940.ben jelent meg először, olyan korban, amikor a nagy király idézése egyben a jelen józanul mérlegelő politikusai számára – sajnos, kevesen voltak – példa és intés egyaránt lehetett. A műsor, Móra Ferenc és Szép Ernő munkáinak felhasználásával, nem a történelmi Mátyás képét rajzolja meg, hanem a legendákban élőét. Ez a garabonciás, álruhában öltöző, igazságosztó, jókedvű és jó humorú Mátyás állt leginkább közel a nép, a mesemondók szívéhez, különösen századok múltán, immár végképp elfeledve a kemény adókat, csak a jót, az igazságra törekvő, a népet kedvelő uralkodót látva. Nem történelmi műsor ez, hanem irodalmi. Kaland és játék találkozik össze a legkülönbözőbb epizódokban. A figyelmes hallgató azt is észreveheti természetesen, hogy több epizódban is feleselnek egymással a Mátyásról szóló állítások. De hát különböző korszakokban keletkezett legendákat emeltek fel az írók, és alakították szándékukhoz, mondandójukhoz. Kihez szól ez a műsor? Gyerekekhez? Hozzájuk is, hiszen olvasmányukban először ezzel a legendabéli Mátyással találkoznak. De szól bárkihez, aki szívesen időzik el a történelemi múltunk nagy alakja, helyesebben annak tanulságos legendabéli, íróilag pontosan és izgalmasan formált változata „társaságában”.