Labdarúgó világbajnokságok közvetítése a Petőfi Rádióban

A Rádiójáték wikiből

Ballók Csilla Eszter


Labdarúgó világbajnokságok közvetítése a Petőfi Rádióban

A sport történetének kétségkívül legmeghatározóbb sportága, a labdarúgás mindig is nagy érdeklődésre tartott számot. Ezt a médiumok fejlődésével hazánk is szem előtt tartotta, főleg azokban az időszakokban, amikor a magyar nemzeti tizenegy is képviseltette magát a sportágon belüli legrangosabb eseményen, a világbajnokságon (azon sportágak között, amelyek olimpiai és világbajnoki számok is, a labdarúgás az egyetlen, ahol a világbajnokság népszerűbb és rangosabb az olimpiánál). A televízió korszaka előtt a rádió egyeduralkodó volt a közvetítések terén, ma már azonban nehezen veszi fel a versenyt, hiszen gondoljunk csak saját példánkra: ha egy labdarúgó eseményt a TV és a rádió is közvetít, melyiket választjuk? Ám ez a kérdés csak akkor merül fel, ha a TV-s közvetítés hallatán egyáltalán vesszük a fáradságot, hogy megnézzük, van-e ugyanebből rádiós adás. Más a helyzet, amikor olyan televíziós csatorna közvetít, ami sokak számára nem elérhető, ilyenkor a rádió „létfontosságú” lehet.

A dolgozat alapjául szolgáló interjúm alanya Lantos Gábor, a Petőfi Rádió szerkesztője és műsorvezetője volt, akit egy közbejött betegség és holmi Bajnokok Ligája döntő miatt három hét alatt végül sikerült elérnem. Maga az épület is nehezen megközelíthető egyébként mostanság, mert a Nemzeti Múzeum és a Magyar Rádió székháza között építkezési munkálatok folynak. Ám ha ennyi akadály még mindig nem lenne elegendő, a Rádión belül bejutni valakihez komoly várostrom-stratégiát igényel, de egy név elejtése a portán bőven elég, csak tanulja meg a szegény földi halandó az ügyintézés menetét. Szerencsémre interjúalanyom lejött elém a földszintre, máskülönben nagy valószínűség szerint eltévedtem volna a liftek és lépcsők labirintusában. Mikor végre megérkeztünk az irodába, Lantos Gábor, mint egy kétlábon járó lexikon, kinyílt, benne a labdarúgó világbajnokságok rádiós közvetítésének történetével.

Az első, 1930-as uruguayi VB-ről még nem volt adás; először 1938-ban Franciaországból tudósított a Magyar Rádió Pluhár István révén. Talán ez nem is annyira meglepő annak ismeretében, hogy az első rádiós közvetítés nagyobb nemzetközi sporteseményről az 1936-os berlini olimpia volt, és hogy a francia világbajnokságon Magyarország csapata a döntőben 4-2-es vereséget szenvedett a címvédő olaszoktól. A nemzetközi sajtó itt (is) előttünk jár, hiszen akadtak olyan országok, ahol már az uruguayi eseményeket is közvetítették.

Az 1942-es és ’46-os VB elmaradt a második világháború miatt, a magyar válogatott pedig ’50-ben sem vett részt a Brazíliában rendezett viadalon, így közvetítés sem volt ekkor.

1954-ben, Svájcban azonban szerepelt a Puskás Ferenc nevével fémjelzett aranycsapat; az ott történtek, az elvesztett döntő mindannyiunk számára ismert és fájdalmas emlékek. Ezen az eseményen Szepesi György képviselte a Rádiót, aki a mostani Kossuth Rádió elődjének, a Budapest 1-nek közvetítette az összes mérkőzést.

Az 1954-től ’66-ig tartó időszakban Szepesi György végig egyedül közvetített, ezek közül technikai szempontból különösen a ’62-es chilei VB-n volt nehéz dolga, ugyanis a nagy távolságok miatt nem egyszer veszélybe került az adás, ám végül mindig sikerült megoldani a problémákat.

1970-ben és ’74-ben Magyarország válogatottja nem jutott ki a világbajnokságra, így nem is volt közvetítés ezekről a mérkőzésekről.

1978-ban Argentínába már egy nagyobb küldöttség utazott el, hogy az eseményeket közvetítse. A mai napig a Rádiónál dolgozó Novotny Zoltán, valamint Vass István Zoltán, és Szepesi György alkotta a csapatot. Amikor azonban a magyar válogatott kiesett, a stáb Novotny Zoltán kivételével hazautazott.

1982-ben Spanyolországból Novotny és Vass, a ’86-os mexikói VB-ről pedig Novotny, Vass, és a három évvel ezelőtt elhunyt Molnár Dániel tudósítottak. Ez utóbbi torna csapatunk számára súlyos kudarccal zárult, annak ellenére, hogy statisztikai felmérések Détáriékat várták az első helyre. A magyar nemzeti tizenegy azóta sem tudott kijutni sem VB-re, sem EB-re. Úgy tűnik, ekkortól számítható a magyar labdarúgás zuhanórepülése, melynek egyik következménye, hogy 1994 óta nincsenek teljes mérkőzést felölelő VB-közvetítések, csupán összefoglalókat, interjúkat, értékeléseket küldenek haza a kiküldött riporterek. A ’90-es tornáról is csak a két elődöntőt és a döntőt közvetítette a Török László-Molnár Dániel duó, azokat is csak azért, mert akkoriban még nem voltak olyan magasak a jogdíjak, hogy ne érte volna meg egy ilyen műsor a Rádióban.

1994-től, az egyesült államokbeli világbajnokságtól kezdődően tehát nincsenek teljes meccsközvetítések. Molnár Dániel készített ezalkalommal interjúkat és tudósításokat. Martin Kovács Miklós, a Rádió New Yorki tudósítója, valamint Pálfalvy Gábor, külső munkatárs voltak ebben segítségére.

1998-ban, a francia rendezésű tornán Deák Horváth Péter és Novotny Zoltán adtak le tudósításokat és interjúkat, a 2002-es Japán és Dél-Korea rendezte VB-ről pedig interjúalanyom, Lantos Gábor.

A ’60-as, ’70-es évek eseményeiről a kommentátorok a lelátókról közvetítették a mérkőzéseket, vagy a pályák széléről. A kommentátorállások csak később jelentek meg. Az első televíziós közvetítés a ’66-os angliai VB-ről került adásba, s innentől kezdve a Rádió egyre nehezebb helyzetbe került. Külföldön ez nem teljesen így van, Lantos Gábor elmondása szerint „a 2002-es vébén a brazilok nyolc rádióval közvetítettek, és ezek között akadt olyan, amelyben éjjel-nappal mentek az adások”. Ha Magyarország is ott lenne, akkor legalább azokat a meccseket, melyeken pályára lépne, teljes egészében leadná a Petőfi Rádió. Ám ez akkor is csak egy rádió lenne a brazil viszonyok adta nyolccal szemben. S a különbség még akkor is nagy, ha a két ország jelenlegi labdarúgását nem lehet egy lapon emlegetni.

A régebbi, 1990 előtti közvetítéseknek sokkal szegényesebb technikai hátterük volt, mint a maiaknak. Az alapvető kérdés akkoriban mindig az volt, hogy van vonal vagy nincs. S ha nem volt, nem lehetett közvetíteni. Sőt, a postavonalat meg is kellett rendelni előre, és általában az egész vállalkozás óriási kockázatot rejtett magában. Bár a világbajnokságokon általában nem volt ezzel probléma, mert ekkor a helyiek is sokkal jobban odafigyeltek az összeköttetésekre. A veszély különösen a távközlésileg rosszabbul álló országok esetében állt fenn. Ugyan nem világbajnokságon történt, de érdekesség, hogy például az 1989-es Málta-Magyarország VB-selejtező teljes egészében elmaradt, ugyanis egyáltalán nem volt vonal.

Ma már a fejlett technikának köszönhetően jóval egyszerűbb dolguk van a riportereknek. Az internetes telefon (skype), és a mobiltelefon megjelenése nagyban segítette a rádiózást, bár Magyarországon még mindig nem kiforrott az új gyakorlat. Az interjúk és összefoglalók során minidiszkre rögzítik az anyagot a bemondók, amit aztán leadnak a rádiónak.

Mivel az ezévi németországi világbajnokság még nem kezdődött el, és a vizsgák miatt valószínűleg ha lenne rá lehetőség, akkor sem tudnék kimenni megnézni egy közvetítést, egy olyan mérkőzésen vettem részt, ahol ugyanolyan eljárás szerint készültek a leadandó anyagok, mint ahogyan a mostani VB-n is készülni fognak.

A Magyarország-Új-Zéland barátságos találkozót a közvetítőállásból izgulhattam végig, bár annak ellenére, hogy a vendégek mindjárt a 2. percben akár a vezetést is megszerezhették volna, és Sebők Vilmos a második félidőben kihagyott egy tizenegyest, nem volt túlságosan idegtépő az összecsapás. A Petőfi Rádió szakkommentátoraként Lantos Gáborral tartott Tornyi Barnabás is. A Szusza Ferenc Stadionban, ahol a találkozót rendezték, színes karszalagokat kaptunk, melynek segítségével szabadon mozoghattunk az épületben. A Rádiótól fél órával a mérkőzés kezdete előtt kérés érkezett egy jelentésre, amiben Lantos Gábor elmondta, hogy egyelőre nincsenek túl sokan a nézők, esik az eső, és a várható összeállításról is szó esett.

Innentől kezdve teljes egészében közvetítette a mérkőzést, és ebből a szempontból ez az adás eltérő volt a VB-beszámolóktól. A műsor alatt többször is kikérte Tornyi Barnabás véleményét egyes szituációk vagy játékosok kapcsán.

Mikor véget ért a mérkőzés, következtek a riportok: az ex-csapatkapitány Gera Zoltán, Bozsik Péter szövetségi kapitány és a kapus Király Gábor válaszolt Lantos Gábor kérdéseire, melyeket a már említett eljárás szerint először minidiszken rögzített, majd a felvételeket bejátszotta a Rádiónak. Ez a világbajnokságon is így lesz majd, és a tudósítások egy része is ilyen formában jut majd el a rádióhoz.

Amikor még a Magyar Rádió épületében ültünk az első beszélgetésünk során, Lantos Gábor megmutatta a BL-döntőről készült riportjait, és ezeknek három fajtáját különítette el: a mérkőzés előtti, közbeni és utáni összefoglalókat. Előbbiben magán az eseményen van a hangsúly, azon, hogy milyen a hangulat, hányan lehetnek a stadionban, valamint esélylatolgatásokról is szó esik, illetve ha az adott találkozó sporttörténeti érdekességgel szolgál, az itt még elhangzik. A mérkőzés közbeni tudósításokban mindig szerepel az aktuális állás, ha gól született, akkor a gólszerző(k) nevével együtt. Ezen kívül az iramot, a csapatok erősségét elemzik röviden; melyik csapat a jobb, milyen a játék, vannak-e izgalmak, stb. A mérkőzés végén a végeredményen és az esetleges gólszerzőkön kívül összegzésképpen elmondják, ki volt a jobb, milyen volt a mérkőzés, és hogy ezzel az eredménnyel hogy áll a csapat az adott tornán, mit kell tennie a továbbjutásért, vagy tehet-e egyáltalán valamit stb.

A magyar-új-zélandi találkozón mérkőzés közbeni és utáni tudósítás nem volt, hiszen Lantos Gábor végig közvetítette a meccset, illetve a lefújás előtt értékelték a látottakat Tornyi Barnabással. Ezután készült a három interjú, majd egy rövid sajtótájékoztató hangzott el, melynek végén ismét Bozsik Péter nyilatkozott a Rádiónak – nem csak erről a mérkőzésről; hanem ez már egy előhangja is volt az egy héttel később megrendezésre kerülő Anglia-Magyarország barátságos találkozónak, melyről a helyszínen Deák Horváth Péter tudósított.

Az esemény legvégén egy kisebb bankettet rendeztek, ahol testközelből is láthattam a játékosokat, az edzőket és olyan alakjait a magyar labdarúgásnak, akik ugyan jelenleg nincsenek közvetlen kapcsolatban a válogatottal, de egyéb vonatkozásokban jelentős személyiségek.

A mostani németországi labdarúgó világbajnokságon Lantos Gábor fogja képviselni a Petőfi Rádiót, és ő küldi majd haza a tudósításokat a már ismertetett minidiszk-módszerrel. Talán könnyebb dolga lesz ezúttal, mint az előző VB-n, hiszen, miként azt 30 nap alatt Japán körül (Lantos, 2002) című tanulmányában is írta, az alkalmazkodás nehéz, főleg egy hónapon keresztül, ám talán Németország kultúrája közelebb áll Magyarországhoz, mint Japáné.


Függelék

A Petőfi Rádiós közvetítések jelentősebb eseményeinek kronológiája

1938. Franciaország: az első rádiós közvetítés, Pluhár István

1954. Svájc: a Szepesi-éra kezdete

1978. Argentína: az első nagyobb stáb (Novotny, Vass, Szepesi)

1994. USA: az első olyan esemény, amiről nincs élő közvetítés

2002. Japán-Dél-Korea: megint egyedüli riporterként (Lantos Gábor)


Bibliográfia

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=167092&rid=PWN6Tg

http://www.radio.hu/index.php?rovat_id=137

http://index.hu/sport/vb2002/vbtortenelem/

LANTOS GÁBOR 2002. 30 nap alatt Japán körül (nem jelent meg)