„Kállai Ferenc” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
 
28. sor: 28. sor:
  
 
„Pelikán elvtárs”  a visszaemlékezések szerint alig volt négyéves, amikor már színházat játszott - egy nagyobbacska terméskőre állva, ágyhuzatba bújva.  
 
„Pelikán elvtárs”  a visszaemlékezések szerint alig volt négyéves, amikor már színházat játszott - egy nagyobbacska terméskőre állva, ágyhuzatba bújva.  
 
Legtöbben A tanú és  a 6:3, avagy játszd újra Tuti című filmekből ismerik, de színházi alakításai  ugyanolyan kiemelkedőek: olyan klasszikus alakokat formálhatott meg, mint Katona József Petur bánja, A kőszívű ember fiainak  Haynauja, vagy éppen különféle Shakespeare- drámák (Machbeth, Hamlet, Lear király) alakjai.
 
 
Kállai Ferenc rengeteget  dolgozott a Magyar Rádióban, szinte naponta hallhattuk őt például a Rádiószínház régi és új felvételein. A rádiójátékok mellett a kabaréban is vállalt szerepet: Mi a humor? című,  Agárdy Gáborral előadott viccmagyarázó jelenetük a kabaré kívánságműsorok népszerű darabja volt.
 
  
 
„Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta.”   
 
„Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta.”   

A lap jelenlegi, 2012. szeptember 16., 01:51-kori változata

Moliére: Scapin furfangjai 1972 [1]


(eredetileg Krampner Ferenc; Gyoma, 1925. október 4. – Budapest, 2010. július 11.)

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színész.

1945-től a Belvárosi Színház, majd pár év múlva a Nemzeti Színház tagja lett, és halálig ennek társulatát erősítette.

Sokat foglalkoztatott művésze volt a Magyar Rádiónak is. A rádiójátékok mellett a kabaréban is vállalt szerepet. (Emlékezetes párost alakítottak Tábori Nórával a Géza és Gizus jelenetekben. És a Mi a humor? című Agárdy Gáborral előadott viccmagyarázó jelenetük, a kabaré kívánságműsorok népszerű darabja volt.)

Érdemes figyelni a hanglejtésére, vagy arra, ahogy megropogtat egy-egy szót, ugyanis különleges beszédstílusa a védjegyévé vált.

Ugyanis hangja, ami jellegzetessé – jól utánozhatóvá – vált, azonnal kiemelte őt mindenki más közül, bárhol is csendült fel.

A klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel Othello Cassiusától kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Megszámlálhatatlan színpadi szerepei közül kiemelkedik: Macduff, a skót nemes lovag (Shakespeare: Macbeth); a feleségét megcsaló Szakhmáry Zoltán, aki őrlődik két élete között,s végül az öngyilkosságot választja (Móricz: Úri muri); Danton, a bukott forradalmár (Büchner: Danton halála); tipikus orosz kisváros polgármestere, a kicsinyes Polgármester (Gogol: A revizor), Luka, a csavargó öregember – vagy titokzatos zarándok (Gorkij: Éjjeli menedékhely). Egyaránt hitelesen alakította az indulatos, szenvedélyes Bánk bán és az ellenszenves, etikátlan Petúr (Katona József: Bánk bán).

Filmszínészként is emlékezetesek alakításai: játszott aljas huszártisztet a Katonazenében (1961), megszállott mérnököt a Megszállottakban (1961), a határozatlankodó Takaró Sándort Németh László Iszony című regényének filmváltozatában (1965), fontoskodó Tanácselnököt A legényanyában (1989), vagy keménykezű, de emberséges nyomozót a Hattyúdalban (1963).

Bacsó Péter Tanú c. filmjében a tudatlan, naiv Pelikán gátőr megformálásával egy korszak jelképévé vált.

Jancsó Miklós Egy óriási torta című filmjét idősödő férfiassága, öblös-cigarettás színpadi hangja is fémjelzi.

A Macskafogó (1986) című animációs filmben Bob Poljakov, az elhízott rendőrfőnök hangját kölcsönözte.

„Pelikán elvtárs” a visszaemlékezések szerint alig volt négyéves, amikor már színházat játszott - egy nagyobbacska terméskőre állva, ágyhuzatba bújva.

„Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta.”


Forrás

(Vincze Erika)