Az új Európa

A Rádiójáték wikiből

944. IX. 1. Összetartás Kemény Gábor


Az új Európa

A nemzetiszocialista világnézet európai vetületében tíz év alatt történelmi ténnyé és valósággá érlelte a nemzetiszocialista Új Európát. Ennek az ősi és mindig újjászülető földrésznek azt az új erkölcsi, szellemi és anyagi rendjét és rendszerét, amely az eddigi materialista földrajzi szempont kereteinek kitágításával élő és ható egységgé: közösséggé nemesíti Európa történelmi, népi és geopolitikai adottságait. Az idő, az erő és a tér hatalmas összhangja kovácsolódott ki szemünk láttára ezen a földön, amely évezredek óta az európai kultúrát és civilizációt, benne az európai ember értékvalóságát, értékállandóságát és erő-értékét hordozta. Ezek a tényezők a nemzetiszocialista világnézet érintésére hatalmas renddé és ebben a rendben rendszerré érlelődtek. Nagy kínnal, erőfeszítéssel, áldozattal, vérben és vassal születik meg Európa nemzetiszocialista új világa, benne az igazán európai ember. Aki európaiasságában az örök nemes emberi adottságot: a szocializmust, mint kollektív közösségtudatot hordozza, nép-faji adottságában pedig az örök emberi adottságot: a nacionalizmust, mint individualista egyéniségtudatot fejezi ki. A két nagy emberi-természeti tulajdonság szintézise, életösszhangja a nemzetiszocializmus, a XX. század és az utána következő korok hatalmas életeszménye és élménye. Az európai ember a nemzetiszocializmust európai- és világviszonylatban a konnacionalizmus életképében látja, befelé, állami, népi és nemzeti valóságában pedig különleges adottságainak megfelelően alakította ki a nemzetiszocialista világnézetnek reá vonatkozó egyedül érvényes és hatásos életformáját: a német volkisch nemzetiszocializmust, a római-latin fasizmust, vagy a Délkelet-Európában a hungarizmust. Ezek a hatalmas, népeket formáló és nemzeteket éltető mozgalmak töltik azután be az európai közösség nagy nemzetiszocialista valóságát: a ma történelmét. Amelyben élet-halálharc folyik az új életnek elkötelezett nemzetek politikai, társadalmi, gazdasági és katonai rendszereik és a régi élethez, a haldoklónak az élethez való görcsös ragaszkodásával kapaszkodó kiélt nemzetek és elaggott rendszereik között. Sőt újjászületett nemzeteken belül is áll még a belső politikai, társadalmi és gazdasági harc.
Az Új Európáért 5 éve elindított nagy világmérkőzés döntés felé érkezett. Mindkét oldal a győzelmet magának könyveli el. Sőt, döntés szempontjából nem két, hanem három fél verseng a pálmáért: mert az egyik oldal a célkitűzéseiben máris meghasonlik, bármilyen látszatszövetségi rendszerben is vívják katonai mérkőzésüket. Végkifejlődésben úgyis két rendszer vívja élet-halál harcát: az idealizmus a materializmussal, a pozitív emberi élet a nagy negatívummal, a nemzetiszocializmus a bolsevizmussal. Az angolszász plutokrácia azonban közbenső kiutat keres a maga uralmi törekvéseinek, ha csak átmeneti biztosítására is. Ha tehát az egyik oldalon hatalmas közösségben áll a háromhatalmi egyezmény, az antikomintern paktum nagy nacionalista alapjain, akkor a másik oldalon a teheráni közösség célkitűzéseiben kettéválik egy elsődleges plutokrata és egy másodlagos kommunista-bolseviki kifejlődési irányban. Természetesen mind a két utóbbi irány közös nevezője a világzsidóság, amelyik e rendszer belső kettéhasadását saját érdekében igyekezne kihasználni és összehangolni.
Döntés előtt áll a világ. Nem azért, mintha még ezer módja ne volna a háborús erőfeszítések fokozásának és kiterjesztésének. Igaz, hogy materialista alapon megszervezett túloldal tömegrohama elsöpörni látszik a mi oldalunkon lévő minőséget, de gyerekesség volna azt hinni, mintha a minőség forradalma ne volna fokozható még belső dinamikájában. Sőt talán sokkal inkább, kétségtelenül földi adottságok közé szorult mennyiség. De döntést követel a történelem, amely tisztázni akarja: méltó-e az emberiség a Gondviselés további kegyelmére? És döntést követel a természet az ember lelki, szellemi és fizikai adottságainak korlátainál fogva.
Ismeretes, hogy sem a szovjet, sem az angolszász-amerikai erőcsoport nem titkolja, hogy az utolsó rohamra indult. Tömegerejénél fogva mindent feltett erre az egy kártyára. Mert azt senki sem hiheti, hogy itt erkölcsi és szellemi tényezők is döntően esnének a latba. A nemzetközi túloldal át akar egyszerűen gázolni minden akadályon, minden ellenkezésen, hogy saját önző célkitűzéseit végre-valahára biztosítva lássa. Mert, tudja, a mennyiséggel nem ér sokat akkor, mikor a forradalmasított minőség indul rohamra ellene. Nem tudjuk, hogy mennyi idő van még hátra. Csak azt tudjuk, hogy az elkövetkezendő idő a csodák ideje lesz. Csak az a kérdés: elszabadult pokol szörnyű csodái, vagy a Gondviselés harmóniájában magára talált emberi élet csodái követik-e ezt a titokzatos időt. Amelyikről nagyon kevesen sejtik, hogy mit hoz vagy mit hozhat, annál többen károgják azonban a vészt, vagy ajnároznak érthetetlen és meg nem értett győzelmi elgondolásoknak.
A helyzet megérett a csodavárásra mind a két oldalon. Tovább már nem lehet feszíteni az emberiség húrját. A csodát mi magyarok is várjuk. A csodaváróknak nem tartozhatunk azonban a passzív oldalához. Történelmünk, földrajzi helyzetünk, népi adottságaink ebben a roppant pillanatban az aktív csodavárást követelik meg tőlünk. Az emberiség egy része a jó, szép és az igaz, a másik része a rossz, a rút és a hazugság csodáját várja. E két csoporton belül is van, aki csak várja, és van, aki akarja. A legteljesebb véglet a csodát akarók táborában van. Az egyik a jót akarja, a másik a rosszat. Gyenge, pusztulásra ítélt nép, amelyik nem akarja, csak várja a csodákat. Mert akkor az történik vele, ami a történelem folyamán a gyenge, gyáva és tamáskodó népekkel mindig is történt.
Ezért van az, hogy hazánkban is a csodát akaróknak két tábora van. Az egyik a nemzetiszocialista Új Európát akaróké, a másik a bolseviki világforradalmat akaróké. Az angol-amerikai győzelemben reménykedők a csak csodavárók tábora. Akik védekeznek, passzívok és ölbetett kezekkel várják a sors beteljesülését. Fatalisták belső hittartalom nélkül. Mert fogalmuk sincs arról, hogy amit várnak, mire jó. Mi, hungaristák tudjuk, mit akarunk és mit várunk. Miért áldoztunk és miért küzdünk tovább most a hatalom átvétele után is és hisszük, hogy ennek a sziklaszilárd akaratnak és ennek a minden feláldozni képes harcnak csodája be fog következni a Gondviselés, a történelem és a természet törvényszerűségeinél fogva. Ez pedig nem más, mint az Új Európa és benne a délkelet-európai élettér új rendje s összhangja. Mi magyarok ezen az úton látjuk Magyarország boldogulását, a jövőt, az életet és az igazságot. Az Új Európa hite ad akaratot ahhoz, hogy erős kézzel ragadjuk meg a kard markolatát, tartsunk ki rendületlenül az új magyar élet munkapadjánál és tegyük teljessé nemzeti erőnk totális szervezettségét.
Ezért nézünk fel a gigászi küzdelmet olyan pártatlan hősiességgel és áldozatkészséggel vívó németségre, annak halhatatlan vezetőire, akiknek példaadása, bátorsága és kitartása minden európai nép számára az erkölcs, a szellem és az anyag olyan új nemzetiszocialista rendjének csodás eljövetelére, amely egyedül lesz képes önzéstől mentesen a nagyközösség minden szerves részének igazságot, szabadságot és boldogságot nyújtani. És ezeknél a ragyogó tulajdonságoknál fogva egy percig sem lehetünk már kétségben afelől, hogy a Gondviselés most a döntés szakában ne a mi javunkra avatkoznék be.
A magyarság számára ennek az útnak parancsa az élet parancsa. Igaz, a hit hegyeket mozdít, de csak úgy, ha a hitből erő is fakad. Ez az erő a becsület ereje. Hit, erő és becsület hármassága pedig meghozza a maga győzelmi gyümölcsét.
A hungarista győzelem még valószerűbbé teszi a csodát váró, vagy inkább a csodát hittel, erővel kiverekedők számára az Új Európát. A Hungarizmus nem tagadja meg önmagát. A háborút ott folytatjuk, ahol elkezdtük a nagy német szövetséges és hű bajtárs oldalán. És csak most folytatjuk igazán. Ez a háború számunkra most hogy vérünkkel százszor megszentelt Hazánk területén folyik, bizonyos mértékig ugyan öncélunk, de legalább olyan mértékben a becsület háborúja. A becsület emberi értékfogalmának a magyar becsület különös értéktartalmat és állandóságot és különös jellegzetességet ad. A magyar becsület a sírig kötelez. A magyar becsületnek nincs fény és árnyoldala. A magyar becsület a magyar élet, a magyar ember természetének, a magyar történelemnek a totalitását jelenti. Ezzel a magyar becsületességgel kell az új európai célban feladatunkul kapott célkitűzéseinket betölteni: határainkat megvédeni. Mi lenne belőlünk, mi lenne Délkelet-Európából, mi lenne Európából, ha a magyar határok külső erőszak, vagy belső kifáradás nyomán megnyílnának. S mi lett volna, ha sikerült volna a klikknek elárulnia a Nemzetet, a népet és a harcokban az utolsó harcot harcoló Európát. A magyarság Kárpáthatára szent és sérthetetlen. A Kárpátok a magyarság természetadta és történelem szentesítette végvárai. Ha ezek leomlanak, megszűnik az élet és nincs több feltámadás. A magyar népi akarat, a Hungarizmus így látja, és így akarja a célt betölteni és ebben a nagyszerű célban találja meg a magyar Nemzet hatalmas közösségének belső erkölcsi, szellemi és anyagi egységét. Hungarista úton a nemzetiszocialista célba: az Új Európába! A nemzettel a nemzetért!