„A zugkapitány” változatai közötti eltérés

A Rádiójáték wikiből
1. sor: 1. sor:
Kossuth, 1982.11.01. hétfő, 19:15 – 21:13 (118 perc)
+
Juhan Smuul színművének rádióváltozata (1982)
 
 
 
 
Juhan Smuul színművének rádióváltozata.
 
  
 
Fordította: Bereczki Gábor
 
Fordította: Bereczki Gábor
8. sor: 5. sor:
 
Rádióra alkalmazta: Fehérvári Győző
 
Rádióra alkalmazta: Fehérvári Győző
  
Zenéjét szerezte: Tamássy Zdenko
+
Zeneszerző: Tamássy Zdenko
 
 
Zenei rendező: Rónai István
 
 
 
Zenei munkatárs: Kutasy Ferenc
 
  
 
Rendező: Török Tamás
 
Rendező: Török Tamás
  
 +
Hangszeren közreműködik: Dám András és Virág Ferenc
  
A szereposztásból:
+
Zenei rendező: Rónay István
  
Kihnui Johnn, a zugkapitány: Kállai Ferenc
+
Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc
  
Linda, szakácsnő: Szemes Mari
+
Technikai munkatárs: Kiss László és Borlai Kinga
  
Mathilde, mosónő: Csongrádi Kata
+
Dramaturg: Maráz László
  
Az admirális: Gera Zoltán
+
Szereplők:
  
Jurnas, fedélzetmester: Őze Lajos
+
Kihnui John, a zugkapitány – Kállai Ferenc
  
Vallin, kocsmáros: Greguss Zoltán
+
Linda, a szakácsnő – Szemes Mari
  
Schneider, kormányos: Szersén Gyula
+
Mathilde, mosónő – Csongrádi Kata
  
Kerttunen kapitány: Turgonyi Pál
+
Az admirális – Gera Zoltán
  
A Fortuna matrózai: Basilides Zoltán, Felvinczy Viktor, Gyabronka József, Gömöri István, Hegedűs D. Géza, Karczag Ferenc, Peczkay Endre
+
Jurnas, fedélzetmester – Őze Lajos
  
Harmónikás: Suka Sándor
+
Vallin, kocsmáros – Greguss Zoltán
  
Klarinétos: Bánhidi László
+
Schneider, kormányos – Szersén Gyula
 
 
 
 
A hangfelvételt Kiss László és Borlai Kinga készítette
 
 
 
Dramaturg: Maráz László
 
  
 +
Kerttunen kapitány – Turgonyi Pál
  
Kapcsolódó cikk:
+
A Fortuna matrózai – Basilides Zoltán, Felvinczy Viktor, Szabronka József, Gömöri István, Hegedűs D. Géza, Karczag Ferenc és Peczkay Endre
  
Bereczki Gábor: Juhan Smuul
+
Harmonikás – Suka Sándor
  
Valamikor a 30-as évek elejének egyik viharos őszi estéjén a kis Muhu szigetén egy észt halászember azzal ütötte el a tétlenség unalmát, hogy díjat tűzött ki legérdekesebben mesélő csemetéje számára. A díj két korona volt, hatalmas összeg egy gyereknek. A mesélőnek megengedett, hogy elszakadjon a realitás talajától, sőt erre biztatást is kapott. A nyertes a kis Juhan lett, aki Juhan Smuul néven vált ismertté messze a kis Muhu-sziget, sőt Észtország határain túl is, költőként és mesélőként egyaránt.
+
Klarinétos – Bánhidi László
  
Észtországnak sajátos tájegysége a szigetvilág. Az ottani nép híres jó humoráról, a szájhagyomány pedig sok régi históriát őriz. Az egyik Jókait is megihlette, a vidék utolsó kalózáról írta Dagői torony című elbeszélését. A szülőföld nyelvéből, történeteiből, humorából Smuul mindig szívesen merített. A tenger, melynek a partján nevelkedett, a halászat, a hajózás holtáig elkísérte. Röviddel 1971-ben bekövetkezett korai – csak 51 éves volt – halála előtt így kezdi egyik versét: „Meghalok – és megkapom hajómat / melynek már nem látom fényeit…” (Tandori Dezső fordítása).
+
A kalandos, fordulatokban gazdag történetben egy önjelölt hajóskapitány rátermettsége, helytállása, hűsége példázza egy kis nép hazaszeretetét.
Legjelentősebb írói sikereit is tengeri útleírásaival érte el. Déli jégmezőkön című könyvéért Lenin-díjat kapott, s a Japán tengeren című művét is számos nyelvre lefordították. Mindkét írása magyarul is olvasható.
 
  
Öt világtengert járt be, verseket írt az Antarktiszon, szenvedélyes vágy hajtotta, hogy megismerje ezt az egész kerek világot; nem is annyira tájait, mint at embereket.
 
  
Hét kötet verse jelent meg oroszul, nálunk inkább drámái találtak tolmácsolókra. 1970 táján sikerrel mutatta be Az ezredes özvegye című szatirikus darabját a győri Kisfaludy Színház, s az 1972-ben Magyarországon szereplő tartui Vanemuine Színház Madách Tragédiája mellett Smuul Kihnui Jõnn, a zugkapitány című darabját hozta (magyarul a Vacsora öt személyre című, mai észt drámákat közlő kötetben jelent meg, a Modern Könyvtár sorozatban). Jõnn alakját Smuul a szigetek szájhagyományából ismerte meg.
+
1986. november 26, 19:15 Kossuth
  
Smuul az észt „fényes szelek” nemzedékéhez tartozott. Szenvedélyesen vetette bele magát a negyvenes években hazájában végbement nagy társadalmi átalakulás küzdelmeibe: újságot szerkesztett, volt központi bizottsági tag, képviselő, s élete utolsó tizennyolc évében ő volt az Észt Írószövetség elnöke.
 
  
  
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Magyar rendezésű hangjátékok]]
 
[[Category:Észt szerzőjű hangjátékok]]
 
[[Category:Észt szerzőjű hangjátékok]]
[[Category:1982-ben bemutatott hangjátékok]]
+
[[Category:1986-ban bemutatott hangjátékok]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:A Magyar Rádió hangjátékai]]
 
[[Category:Juhan Smuul művei]]
 
[[Category:Juhan Smuul művei]]
 
[[Category:Török Tamás rendezései]]
 
[[Category:Török Tamás rendezései]]
 +
[[Category:Maráz László dramaturgi munkái]]
 
[[Category:Színpadra írt művek]]
 
[[Category:Színpadra írt művek]]

A lap 2011. június 18., 21:36-kori változata

Juhan Smuul színművének rádióváltozata (1982)

Fordította: Bereczki Gábor

Rádióra alkalmazta: Fehérvári Győző

Zeneszerző: Tamássy Zdenko

Rendező: Török Tamás

Hangszeren közreműködik: Dám András és Virág Ferenc

Zenei rendező: Rónay István

Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc

Technikai munkatárs: Kiss László és Borlai Kinga

Dramaturg: Maráz László

Szereplők:

Kihnui John, a zugkapitány – Kállai Ferenc

Linda, a szakácsnő – Szemes Mari

Mathilde, mosónő – Csongrádi Kata

Az admirális – Gera Zoltán

Jurnas, fedélzetmester – Őze Lajos

Vallin, kocsmáros – Greguss Zoltán

Schneider, kormányos – Szersén Gyula

Kerttunen kapitány – Turgonyi Pál

A Fortuna matrózai – Basilides Zoltán, Felvinczy Viktor, Szabronka József, Gömöri István, Hegedűs D. Géza, Karczag Ferenc és Peczkay Endre

Harmonikás – Suka Sándor

Klarinétos – Bánhidi László

A kalandos, fordulatokban gazdag történetben egy önjelölt hajóskapitány rátermettsége, helytállása, hűsége példázza egy kis nép hazaszeretetét.


1986. november 26, 19:15 Kossuth