A csönd a Civilben

A Rádiójáték wikiből

Sipőcz Katalin

Csönd a rádióban

1) Mi a csönd?

Tölgyesi János szerint a csöndnek két fajtáját különböztetjük meg. Megesik, hogy az adóállomás nem sugároz ki semmilyen jelet, jelhordozót, nem működik. Műsorkezdés előtt és műsorzárás után fordul elő, vagy adáskimaradás, technikai szünet, viharszünet idején. A másik eset, ha az adóállomás csak modulálatlan, nagyfrekvenciás jelet, jelhordozót sugároz ki. A műsorfolyamban előforduló csönd túlnyomó része ilyen, ezt azonban már a vevőkészülkkel érzékelni lehet. A vevőkészülék hangolásjelzője egyértelműen jelzi, hogy az adás még, vagy már tart. Érzékenyebb készülékeken, és különösen URH-sávon pedig halk, surrogó hang is kíséri a nagyfrekvenciás jel vételét, ez is egyértelművé teszi, hogy az adás nem ért véget.

Az ilyen jellegű csönd a rádióműsorban igen rövid időtartamokban fordul elő. Ennek elsődleges oka talán az, hogy maguk a rádiósok ezeket az időket kihasználatlan időnek, a műsorlebonyolítás "döccenőinek" tekintik, amikor nem folyik adás. Ezért igyekszenek elkerülni, minél kisebb időtartamra korlátozni.

A fent említettektől eltér az az eset, mikor a csönd pl. egy drámai műsoron belül sajátos jelentést kap, esztétikai funkciót tölt be. (a beszédes csönd)

(Tölgyesi János: Tagolóelemek a rádióműsorban c. munka alapján)

2) Kutatás előtt...

Információt közölni sokféleképpen lehet egy másik emberrel. Jelentést hordoz egy mosoly, egy ölelés, egy szó, de sokszor a csend is. Igaz ez az érzelmi vagy a munkakapcsolatokra, de a tömegkommunikációra is. Az írott sajtóban a leírt betűk tájékoztatnak, a televízióban látjuk és halljuk is, amiről beszélni kell, a rádió esetében azonban csak és kizárólag a hallásunkra hagyatkozhatunk. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy miképp viszonyulnak napjaink rádiós műsorvezetői a csendhez. Tartanak-e tőle, vagy épp ellenkezőleg, műsoruk szerves részének tekintik és minél gyakrabban építik be a szünetet, mint elemet. Azt próbáltam kideríteni, hogy szüksége van-e szerintük a 21. századi hallgatóknak a csendre. Ehhez a Civil Rádió hat műsorvezetőjét hívtam segítségül, akik saját tapasztalataikat, véleményüket osztották meg velem. Név szerint: Sz. Lázár Anna, Gosztonyi Géza, Péterfi Ferenc, Görög Mária, Sebő Judit és Géczi Gábor.

Az alábbi kérdőívet töltötték ki mindannyian:

1) Korábban a rádióban akár fél perces szünetet is tartottak a műsorvezetők a zeneszám elhangzása után vagy két műsor határán. Tart Ön hatásszünetet vagy rögtön beszélni kezd, mikor felvillan a piros fény?

2) Ha igen, mennyit?

Ha nem, miért nem?

3) Ön szerint van különbség a rádiósok között abban, hogy mennyi szünetet tartanak aszerint, hogy kereskedelmi avagy közszolgálati adónak dolgoznak?

4) Véleménye szerint a mai hallgatók igénylik a csendet vagy szinte "ciki", ha valaki nem beszél egyfolytában?

5) Ha régebb óta dolgozik a szakmában, bizonyára megélte a változásokat is. Azáltal, hogy felgyorsult a világ, felgyorultak az emberek, felgyorsult-e vajon a rádió is? Elvárás manapság, hogy szinte mindig szóljon valami vagy megszólaljon valaki az éterben? Szabad-e szünetet tartani?

6) Mennyi szünetet engedélyez Ön saját magának?

7) Előfordult-e már, hogy leblokkolt és egy szó sem jött ki a torkán?

8) Mennyi ideig tartott ez? Hogyan sikerült kezelni a szituációt?

9) Hogyan "edzi" magát, hogy felkészüljön az előre nem látható kínos csöndre?

1o) Mit javasolna a kezdőknek, hogyan vágják ki magukat?

11) A műsor részeként kezeli a csöndet avagy inkább küzd ellene, hogy akár egy másodpercnyi szünet is legyen?

12) Szokta-e alkalmazni munkája során a szünetet, mint elemet?

13) Mikor?

14) Igénylik a hallgatók, hogy időnként legyen szünet minden műsorban?

Az eredmények ismertetése előtt fontosnak tartom elmondani, hogy a kutatás egy közszolgálati rádió dolgozóinak véleményét tükrözi. Nagy eltérések vannak ugyanis kereskedelmi és közszolgálati adók között abban a tekintetben, hogy hogyan gazdálkodnak az idővel. Egy kereskedelmi rádiót, mint pl. a Slágert vagy a Danubiust, milliók hallgatják Magyarországon, s csak nagyon ritkán van lehetőség arra, hogy másodpercekre elhalkuljon az éter. Széles közönséghez szólnak, ezért nem engedhetik meg maguknak a szlenges harsány modort, de a "megalszik a tej a számban" stílust sem. Természetesen vannak műsorok a kínálatban, amelyekben megteheti a stúdióban ülő, hogy hosszabb időre csendben maradjon, de annak a csendnek akkor mondanivalója van, és nem főműsoridőben sugározzák, hanem mondjuk az esti órákban. A Slágeren pl. a "Szerelem hullámhosszán" című műsorban Vass Maja elég sokat hallgat, de egy romantikusnak kikiáltott műsortól ezt is várjuk el. A Danubiuson Vincze Kinga évekig vezetett egy beszélgetős műsort a nap utolsó órájában. A témák komolysága és a kései időpont megengedte, hogy akár másodperces szünetek is legyenek két megszólalás között. Ugyanez délelőtt ritkán fordul elő, hiszen a hirdetők között óriási a küzdelem, hogy kinek mennyi felület jut a reklámozásra, nincs felesleges idő a hallgatásra. A közszolgálati adókon, mint pl. a Petőfi rádió, van lehetőség komoly, mély beszélgetésekre, kisebb rétegeknek szóló programok sugárzására, s belefér pár másodpercnyi csend is. A másik véglet a kereskedelmi rádióknak azon típusa, ahol szinte a nap 24 órájában üvöltenek a mikrofonba, s egy lélegzetvételnyi szünet is rögtön feltűnik. Ilyen pl. a Rádió 1, ahol mai slágerek szólnak. Sok ugyanolyan zene, sikamlósabb, könnyű témák, elsősorban fiataloknak, bulizni vágyóknak. Itt meglehetősen furcsa lenne a vontatottabb, szaggatott stílus. A műsorvezetők a kérdőívben a dolgok miértjeire válaszoltak saját szájízük szerint.

3) A Civil Rádió

  • Politikai pártoktól, helyi politikai-hatalmi központoktól, állami szervektől és gazdasági érdekcsoportoktól független, helyi, közösségi rádióadó. Elsődleges célja, hogy lehetőleg a nem szokványos témákat dolgozza fel, vagy ha mégis, akkor más megvilágításban, más módszerrel, más hangsúllyal.
  • 1994 februárjától működik az FM 98 MHz-en. A folyamatos adások 1995. szeptember elsején kezdődtek meg. Adóteljesítménye 42 W, antenna kimenő teljesítménye 138 W.
  • A kuratórium tagjai: Berek Péter, Brüll Edit, Gosztonyi Géza, Hajós Vera, Liling Tamás és Péterfi Ferenc (a kuratórium elnöke).
  • Nonprofit szervezet, a Civil Rádiózásért Alapítvány áll a rádió mögött, annak döntéshozó szerve a Kuratórium. A Civil Rádió műsorával kapcsolatos közvetlen döntéseket - a szerkesztők, a kurátorok bevonásával - a felelős szerkesztő hozza. Zenei arculatuk megőrzésén és fejlesztésén dolgozik Abelovszky György zenei főszerkesztő és Magyar Ádám zenei alszerkesztő. Új csatlakozók és régebbi érdeklődő munkatársak folyamatosan működő szakmai fóruma a Tudósítói Műhely és a Kommunikációs képzés.
  • A rádió működtetésében kb. 130 önkéntes működik közre rendszeresen, akik munkájukért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kapnak. Ugyancsak 100-nál több civil szervezet (egyesület, alapítvány, társaskör) csatlakozott az eltelt időben hozzájuk, akik önkéntesekkel, információkkal, kapcsolatokkal segítik a működésüket.
  • A Civil Rádió tagja a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete nevű egyesületnek, de ezen túl is jó kapcsolatokat tart más hasonló elven működő helyi rádiókkal.

( http://www.civilradio.hu alapján)

4) Civil Rádiósok a csöndről

1) Korábban a rádióban akár fél perces szünetet is tartottak a műsorvezetők a zeneszám elhangzása után vagy két műsor határán. Tart Ön hatásszünetet vagy rögtön beszélni kezd, mikor felvillan a piros fény?

Sz. Lázár Anna: 'Fél perc általában sok, de ha szükséges legyen. Mivel az ember nem hadarógép, szünet nélkül agresszív, tolakodó. Ráadásul úgy is néz ki mintha nem lenne értéke a szavainak. A hallgató felé is tapintat, udvariasság.

Gosztonyi Géza: 'Nagyot változott „azóta” a világ, hisz a kereskedelmi rádiók¬ban még egy fél perc reklámidő is túl nagy érték ahhoz, hogy „üresen” maradjon. Ez az anyagi érdek és a „hatás” nyilvánvaló konfliktusa, de hát mi akartuk a vadkapitalizmust, nem? Akkor meg mit rinyálunk?

CR-ben amúgy nincs „piros fény”, csak „beintenek nekem”... A másik ok ennél sokkal fontosabb. A műsor ugyanis NEM hallgató-terápia. Egy pszichoterápia integráns része a csend, akár egyéni, akár csoportos terápiáról van szó.

Ezzel szemben én közösségi szociális munkás vagyok, ahol tudom, hogy bármely célorientált csoport összejövetele azon minutában szétszáll, ha nem avatkozom be egy feszengő, süket csönd előfordulásakor. Ekkor ugyanis azok, akik nagy nehezen mégis csak eljöttek kíváncsiskodni a közös téma iránti, fogják magukat, felállnak és elmennek - mondván -, mi a fenének frusztrálódjanak itt feleslegesen, az üres csendben. Tehát számukra a csend = üresség, és nem pedig a tartalmas gondolkodáshoz, az érzelmek futkározásához szükséges idő.

Ezt a rádióban is figyelembe kell vennem, mert a rádió is ilyen. A műsor NEM terápia, csak nagyon megszentelt pillanatokban. Egy dráma-közvetítés lehet ilyen, vagy egy olyan zeneszám, ami után kifejezetten szükséges a lélegzetvételnél hosszabb „hatásszünet”. Szerintem azonban minden zene más hosszúságú szünetet kíván, és ezt azért többé-kevésbé érzik a műsorkészítők. Beszédben is szoktunk egymás szavába vágni, és abból sincs - az esetek zömében - konfliktus. A zene is csak a egyfajta kommunikációs forma. Nem kiemeltebb a többinél. Épp ezért nem lehet alapesetnek tekinteni a „korábbi” fél perces brékeket. Ma ilyenkor 100-ból 101 hallgató átkapcsol a következő adóra (ha ugyan eddig nem tette meg…) Gondoljunk csak a tévécsatorna-váltóval szlalomozó tévénéző jól ismert helyzetére. Miért is gondolnánk, hogy a rádióhallgató nem ilyen?

A zenére úsztatott szövegnek meg kifejezetten „párhuzamos” egymást erősítő funkciói lehetnek.

Péterfi Ferenc: Igen, fontosnak tartom a szünetet, mert az tagolni tudja a beszédet, mert vannak gondolatok, amelyeknek szüksége van „kicsengésre”, érésre, az észlelés feldolgozására

Sebő Judit: 'Nem vagyok gyakorlott rádiós, azaz tudatosan még nem tudok bánni a csenddel és beszéddel, de a lámpaláz, illetve a témán, a kérdésen való gondolkodás miatt biztosan adódnak szünetek. Ha ez nem rosszkor beékelődő csend, egyáltalán nem bánom. Fél perc azért nem szokott lenni.

2) Ön szerint van különbség a rádiósok között abban, hogy mennyi szünetet tartanak aszerint, hogy kereskedelmi avagy közszolgálati adónak dolgoznak?

Sz. Lázár Anna: Aki normális ritmusban él, gondolkozik, dolgozik és úgy gondolja, hogy az élet nem csak sietős üzlet, az tart szünetet. A kereskedelmi adók elviselhetetlenek, a kultúráltság hiánya az a stílus. De a világ e-felé megy. Sajnos! Ez a divat.

Péterfi Ferenc: Jelentős, a kereskedelmi rádió nem gondolkodtatni akar, a hallgató helyett akar véleméynt, döntést, választást elvégezni.

Sebő Judit: 'Igen, biztosan. Úgy érzem, a kereskedelmi rádiókban „tilos” betöltetlenül maradnia akár egy másodpercnek is.

Géczi Gábor: 'De még mennyire. Keresekedelmi rádióban úgy hallik, nem tudják elviselni, ha csönd van. Azt hiszik ha csönd van, a hallgatók eltekernek onnan. Marhaság, inkább kíváncsiak a hallgatók, mi jön, miért van csönd. Ezért a kereskedelmi rádiók többsége zaj, zajos környezetszennyezés. A csönd része a zenének. Csönd nélkül nem lenne zene.

A közszolgálatiban jobb a helyzet, de ott is kezdenek a kevés csönd azaz a kereskedelmi rádiózás felé elmenni. Abban a tévhitben, hogy ezzel növelik a hallgatottságukat. De az ö feladatuk nem a hallgatottság minden áron való növelése, hanem az alapértékek nyújtása, szolgálata.

3) Véleménye szerint a mai hallgatók igénylik a csendet vagy szinte "ciki", ha valaki nem beszél egyfolytában?

Sz. Lázár Anna: 'Megoszlik, kevesebben igénylik a csendet és a gondolkodás szünenetet. Aki azt szereti, hogy mindig szóljon maga körül valami, akkor azzal nagy bajok vannak. Nincs belső csendje, ami nélkül zavaros lesz a gondolkodása. Aztán nem szeret szembenézni, és egyedül maradni önmagával. A világ ebben az irányban is le fog bénulni.

Gosztonyi Géza: Nem ez a lényeg. Nem az a kérdés, hogy a csend „ciki” vagy „nem-ciki”. Egyszerűen gondolj csak arra, hogy az a tévénéző fiatal, aki az eszelősen vibráló tv-klip-generáció tagja, egy CR-beli beszélgetést úgy lát, hogy „na hát ezeknek is megalszik a tej a szájukban”. Tehát nekik más igényeik vannak. A műsorok zöme viszont nekik szól. Minden adón. S egyre inkább, az egyre fiatalabb fogyasztói korosztályoknak.

Ugyanakkor a nem-kereskedelmi adók tempója is relevánsan eltér egymástól, sőt még a CR-en belül is! Mivel a média egyre inkább profil-specifikus lesz, ez a csend-dilemma egyre kevésbé lesz adekvát. Ugyanis, ha a hallgatóság igényli a csend-szünetet, akkor lesz csend-szünet. Egyelőre azonban még nem látom a hosszú tömött sorokban csend-szünetet követelő média-befogadókat…

Péterfi Ferenc: Hogy igénylik-e azt nehéz eldönteni, mert szándékosan felturbózott mesterséges ritmust kapnak kéretlenül is, meggyőződésem, hogy elfogadják az értelmes és termékeny csendet.

Görög Mária: Nem igénylik, mert a túl gyors élettempóhoz szokott hallgatók elszoktak tőle.

Sebő Judit: Attól függ, hogy éppen, illetve hogy rendszerint milyen típusú műsort, műsorokat hallgatnak. Pl. egy portréinterjúban jó, ha vannak csöndek.

Géczi Gábor: Hallgatója válogatja. Van, aki képtelen csöndben létezni, mindig kell, hogy valami zaj legyen körülötte. És van, akinek a csönd élményfürdő. Csöndfürdő.

4) Ha régebb óta dolgozik a szakmában, bizonyára megélte a változásokat is. Azáltal, hogy felgyorsult a világ, felgyorultak az emberek, felgyorsult-e vajon a rádió is? Elvárás manapság, hogy szinte mindig szóljon valami vagy megszólaljon valaki az éterben? Szabad-e szünetet tartani?

Gosztonyi Géza: 'NEM elégeltem meg a változásokat, mert baromi szar lenne, ha nem lennének „változások” az életben (és a rádióban). A változatlanság maga a halál…Miért ne lenne szabad szünetet tartani?Még a legvadabb klipekben is van szünet. Ezek a legelemibb ritmusigényekhez igazodnak.

Péterfi Ferenc: 'A csend is esztétikai kategória és része az életünknek. Ahogy a rút is esztétikai kategória, nem csak a szép.

Géczi Gábor: 'Szabad-e? KELL szünetet tartani! Nem érdekel, hogy mi az elvárás, akkor, ha az elvárás beteggé teszi az embereket. „Az élet többről szól, mint hogy állandóan fokozzuk a sebességét” (Ghandi) Másrészt kinek az elvárása? A hallgatóé vagy a rádió vezetöjéé? A hallgató elvárása esetén meg kell tanítani újra arra az alapértékre, hogy a csönd érték. A rádió vezetése ilyen utasítását csak az kénytelen figyelembe venni, aki kereskedelmi rádiónál dolgozik, és félti az állását. A közösségi vagy közszolgálati rádiónál ez még érték maradt.

5) Mennyi szünetet engedélyez Ön saját magának?

Sz. Lázár Anna: 'Változó, amennyire szükség van, de tartok.

Gosztonyi Géza: Amennyit a műsor, a téma, a zene, én magam, a saját aktuális hangulatom, a hallgatói beszólások, a többi műsorkészítő konszenzusa, stb. stb. megkíván.

Görög Mária: 'Kb. 10 - 15 mp

Géczi Gábor: Amennyi csak szükséges.

6) Előfordult-e már, hogy leblokkolt és egy szó sem jött ki a torkán?

Gosztonyi Géza: Persze. Ez legalább egyszer az életben mindenkivel előfordul.

Péterfi Ferenc: Természetesen. Ez egy beszélgetésben is előfordul, a rádió, ha ezt nem nagy dózisban hozza, a életbeli tévedéseinket, útkereséseinket is be kell fogadja.

Sebő Judit: Igen, egyszer műsorkezdéskor. De aztán kijött.

Géczi Gábor: Hajjaj. Bár nem túl sokszor.

7) Mennyi ideig tartott ez? Hogyan sikerült kezelni a szituációt?

Sz. Lázár Anna: 'Rövid ideig, nem okoz problémát a meglepetés, mindig megoldom, szabadon könnyedén, a helyzet hozza.

Gosztonyi Géza: Szerencsére nem „sokáig”, de nekem az egy örökkévalóságnak tűnt.

Görög Mária: Zenét kértem.

Géczi Gábor: Nem olyan sokáig, 3-5 mp. Eleinte ő-zéssel. Késöbb, azzal, hogy meleg van, ma hideg van, ma nyomott az időjárás, és minthogy élő müsort adunk, a hallgató ebből is láthatja, hogy ilyesmi előfordul.

11) A műsor részeként kezeli a csöndet, vagy inkább küzd ellene, hogy akár egy másodpercnyi szünet is legyen?

Sz. Lázár Anna: A műsor részeként!

Gosztonyi Géza: 'Remélem, a fentiekből nyilvánvaló, hogy számomra ez nem kardinális kérdés.

Péterfi Ferenc: Természetes és esetenként szükséges része.

Görög Mária: Átvezető elemnek tartom a zene és a beszélgetés folytatása között, vagy abban az esetben, mikor témát szeretnék váltani, vagy ha fontos dolog hangzott hagyom, hogy hasson.

Sebő Judit: Nem kezeltem még szándékosan műsoralkotó elemként, de nem is menekültem előle.

Géczi Gábor: Abszolút a műsor részeként kezelem. Van, amikor egy szöveg után az a jó, ha rögtön kezdődik a kiválasztott zene, és van, amikor kell néhány másodperc szünet, hogy a hallgató megeméssze a hallott szöveget, vagy annak a szövegnek a hatása tovább tartson, mintegy folytatódjon a csöndben. Főleg irodalmi, de más müsoroknál is fontosnak tartom ezt.

12) Szokta-e alkalmazni munkája során a szünetet, mint elemet?

Sz. Lázár Anna: 'Igen, amikor a szituáció megkívánja, pld. Idézetek után, vagy meglepő fordulatoknál.

Gosztonyi Géza: Tudatosan nem, csak ösztönösen. De a civil rádiózásban az ösztönösség a legfontosabb erény, mivel mi nem kaptunk professzionális képzést, tehát nekünk ebben van az „erőnk”.

Péterfi Ferenc: 'Igen. Az elhallgatásnak dramaturgiai szerepe van. A figyelmet is felkeltheti, nem csak az üvöltés.

Sebő Judit: Most azt gondolom, olyankor alkalmaznám, amikor pl. egy beszélgetésben egy fontos kérdést körbejártunk vagy boncolgattunk, ami még visszhangzik a fejekben, és ezért a csönd szükséges a következő kérdéshez, „fejezethez” való átvezetéshez.

Géczi Gábor: 'Mindig. Sőt, amikor már készen vagyok egy elöre rögzített műsorral, akkor újra meg kell hallgatnom csak a szünetek miatt, hogy mindenhol a megfelelő nagyságú szünet, csönd legyen. Legtöbbször előre rögzített műsorokban. De élő műsorban is, ott ritkábban, s kevésbé a szünetekre koncentrálva, mert minden müsorvezető élő adásának van egy - az egyéniségének megfelelő - ritmusa, s az önként, automatikus adja a szüneteket. Ez gondot is szokot okozni olykor, amikor nem egyedül vezetek müsort, hanem egy szerkesztö-műsorvezető társsal, mert az ő ritmusa más, és ahhoz igazodni kell. Ilyenkor kialakul egy kompromisszum.

14) Igénylik a hallgatók, hogy időnként legyen szünet minden műsorban?

Sz. Lázár Anna: Ha nem igénylik az az ő bajuk, Sokan nem igénylik, lehet, hogy majd fogják. Remélem.

Gosztonyi Géza: Soha egyetlen hallgató még ilyen irányú felvetésére nem emlékszem.

Péterfi Ferenc: Minden műsorban nem, de ha szükséges elfogadják.

Görög Mária: Szerintem igen, ha nem túl hosszú, mert van idejük megemészteni a hallottakat.

Sebő Judit: 'Szerintem kell, igen, azért, hogy tagolja valami a hömpölygő folyamot.

Géczi Gábor: 'Szerintem, igen. De ez egyénenként, korosztályonként változik.

5) Összegzés

A zenei szerkesztők válaszaiból kiderült, hogy a Civil Rádióban a csönd a műsorok szerves része. Számomra roppant szimpatikus feleletek születtek, amelyből azt szűrtem le, hogy náluk a rádiózás nem ostoba zajkeltés, hanem értelmes, mondanivalóval rendelkező, kulturált kompozíció. Sokkal inkább alkalmazzák a szünetet, mint az értelmetlen locsogást. Reményre ad okot, hogy van még Magyarországon olyan rádió, ahol nem kell harsányan, üvöltve műsort vezetni. Kevesebben hallgatják ugyan, mint a kereskedelmieket, de akinek erre van igénye, mindenképp érdemes fülelni.

Utolsó kérdésem az volt, hogy szerintük fontos-e a rádiós csönddel foglalkozni nekünk, médiásoknak. Zárásként megosztanám Sz. Lázár Anna gondolatait: "Fontos kérdéssor volt, mert aki nem tud hallgatni, az nem tud mást sem meghallgatni. Aki gondolkodás nélkül beszél, abból nem sok jó jön ki. Nem lehet mindig csípőből nyomni, nagy koponyák is néha gondolkoznak közben. A gyorsulási divat bejött a rádióba is. Ettől elviselhetetlen a kereskedelmi ritmus. Nem sebességgel kell a mondanivaló hiányát kompenzálni. De nem kell mindenkinek a mondanivaló, sőt az nehézséget is okozhat. Annak jó, akit zavar gondolat. A kultúrált beszéd, a rádiós beszéd egyik alapja a szükséges csönd!"


IRODALOM

FORGÁCH ANDRÁS Kemény dió LIV. évfolyam 8. szám, 2010. február 26. 9 csöndnyi másodperc