„A bőrönd” változatai közötti eltérés
| 18. sor: | 18. sor: | ||
A középnemzedékhez tartozó litván írónő nem először szólal meg magyarul: Az utolsó róka és Én vagyok én… című mesejátékait már bemutatta a rádió. Mindkettő olyan volt, hogy – mesejáték ide, mesejáték oda – bizony politikai szatírának is beillett. A litván irodalom első számú humoristája írásaiban harapós kedvű, a humort az erkölccsel ötvöző „humoralisták” fajtájából való. Eleinte a személyi kultusz maradványai ellen hadakozott, és mindmáig a társadalom visszásságainak éles tollú bírálója. Szatíráiban a mindennapok világából indul ki, s a realista leírásokat hirtelen groteszk váltással lendíti át irracionálisba. | A középnemzedékhez tartozó litván írónő nem először szólal meg magyarul: Az utolsó róka és Én vagyok én… című mesejátékait már bemutatta a rádió. Mindkettő olyan volt, hogy – mesejáték ide, mesejáték oda – bizony politikai szatírának is beillett. A litván irodalom első számú humoristája írásaiban harapós kedvű, a humort az erkölccsel ötvöző „humoralisták” fajtájából való. Eleinte a személyi kultusz maradványai ellen hadakozott, és mindmáig a társadalom visszásságainak éles tollú bírálója. Szatíráiban a mindennapok világából indul ki, s a realista leírásokat hirtelen groteszk váltással lendíti át irracionálisba. | ||
| − | Költőként kezdte pályafutását, ám hamarosan belátta tévedését, s azóta – a hatvanas évek eleje óta – leginkább a szatirikus kisprózát műveli. Emellett több gyerekdarab szerzője, s hogy a költő sem halt meg benne, arról tündéri-modern meséi tanúskodhatnak. Életrajzát maga is szokványosnak mondja: általános iskola, középiskola, egyetem, újságírás, majd már jó ideje „szabad madár”. | + | |
| − | Ziliskaite nemcsak azért minősíthető első számú humoristának, mert a legismertebb (s nemcsak Litvániában: németül és oroszul is jelentek meg kötetei), hanem, mert alighanem ő az első litván író, aki humoristának vallja magát. Persze, Molnár Ferenc, Karinthy, a kabaré, a pesti vicc hazájában nehéz elképzelni olyan irodalmat, amelyből a humor „műfaja” hiányzott. A litván ilyen volt, és Zsilinskaitenek ezért a nem mindig hálás úttörőszerep jutott. | + | Költőként kezdte pályafutását, ám hamarosan belátta tévedését, s azóta – a hatvanas évek eleje óta – leginkább a szatirikus kisprózát műveli. Emellett több gyerekdarab szerzője, s hogy a költő sem halt meg benne, arról tündéri-modern meséi tanúskodhatnak. Életrajzát maga is szokványosnak mondja: általános iskola, középiskola, egyetem, újságírás, majd már jó ideje „szabad madár”. |
| − | A bőrönd-öt – egyébként egyetlen hangjátékát – jókedvében írta. Nem gyilkos szatíra; a könnyed, franciás vígjáték csupán szórakoztatni akar. | + | |
| + | Ziliskaite nemcsak azért minősíthető első számú humoristának, mert a legismertebb (s nemcsak Litvániában: németül és oroszul is jelentek meg kötetei), hanem, mert alighanem ő az első litván író, aki humoristának vallja magát. Persze, Molnár Ferenc, Karinthy, a kabaré, a pesti vicc hazájában nehéz elképzelni olyan irodalmat, amelyből a humor „műfaja” hiányzott. A litván ilyen volt, és Zsilinskaitenek ezért a nem mindig hálás úttörőszerep jutott. | ||
| + | |||
| + | A bőrönd-öt – egyébként egyetlen hangjátékát – jókedvében írta. Nem gyilkos szatíra; a könnyed, franciás vígjáték csupán szórakoztatni akar. | ||
A lap 2010. június 26., 17:06-kori változata
Vytaute Zilinskaite hangjátéka
Fordította: Bojtár Endre
Rendező: Berényi Gábor
Dramaturg: Sári László
Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc
Albinas – Végvári Tamás, Jolanta – Venczel Vera, Povilas – Balkay Géza
Rádiószínház
Kossuth Rádió, 1983. július 16. 20.04
Megjelent kritika: Bojtár Endre: Vytaute Zilinskaite in: Rádió és Televízió Újság. XVIII. évf. 1983. VII. 11–17. 5.oldal
A középnemzedékhez tartozó litván írónő nem először szólal meg magyarul: Az utolsó róka és Én vagyok én… című mesejátékait már bemutatta a rádió. Mindkettő olyan volt, hogy – mesejáték ide, mesejáték oda – bizony politikai szatírának is beillett. A litván irodalom első számú humoristája írásaiban harapós kedvű, a humort az erkölccsel ötvöző „humoralisták” fajtájából való. Eleinte a személyi kultusz maradványai ellen hadakozott, és mindmáig a társadalom visszásságainak éles tollú bírálója. Szatíráiban a mindennapok világából indul ki, s a realista leírásokat hirtelen groteszk váltással lendíti át irracionálisba.
Költőként kezdte pályafutását, ám hamarosan belátta tévedését, s azóta – a hatvanas évek eleje óta – leginkább a szatirikus kisprózát műveli. Emellett több gyerekdarab szerzője, s hogy a költő sem halt meg benne, arról tündéri-modern meséi tanúskodhatnak. Életrajzát maga is szokványosnak mondja: általános iskola, középiskola, egyetem, újságírás, majd már jó ideje „szabad madár”.
Ziliskaite nemcsak azért minősíthető első számú humoristának, mert a legismertebb (s nemcsak Litvániában: németül és oroszul is jelentek meg kötetei), hanem, mert alighanem ő az első litván író, aki humoristának vallja magát. Persze, Molnár Ferenc, Karinthy, a kabaré, a pesti vicc hazájában nehéz elképzelni olyan irodalmat, amelyből a humor „műfaja” hiányzott. A litván ilyen volt, és Zsilinskaitenek ezért a nem mindig hálás úttörőszerep jutott.
A bőrönd-öt – egyébként egyetlen hangjátékát – jókedvében írta. Nem gyilkos szatíra; a könnyed, franciás vígjáték csupán szórakoztatni akar.
