Ildikó

Laci, a bojtárfiú és Eszti, a szőke kis libapásztorlány a napsütötte‚ magyar domboldalon tervezgetik jövőjüket, csendes, békés boldogságukat. Eszti ártatlan kiváncsisággal szép mesét követel szerelmesétől: Laci mesél neki a tündérszép, kőszívű Ildikóról, aki elküldte hűséges bátor lovagját, Barangót, hogy szerelmi próbául menyasszonyi köntösnek hozza el neki a szivárvány egy darabkáját… virágékességül a hajnal rózsáit és esküvői fogutl a Göncöl szekerét. Barangó lovag elmegy és rettenhetetlen vitézséggel teljesíti kegyetlen imádottja kívánságait, — de a hűtlen Ildikó közben Keve vitéz felesége lesz és kacag a botor szerelmesen, aki nem teljesítheti lehetetlen kívánságait. Mikor Barangó hosszú idők mulya visszakerül a Göncöl szekere tüzes paripáival, a szerelmes pár halálos rémületben látja jöttét és Barangó bosszúja irtózatos! Az égiek szörnyű átokkal sujtják kérésére Ildikót és Keve vitézt: kővé válnak, hogy örökké hirdessék a hűtlenség és álnokság bűnhődését. De szélfuvalommá válik velük Barangó vitéz is, aki az elhagyott szerelmes szomorú sorsát juttatja az emberek eszébe, időtlen időkig. A magyar mese végetér: Eszti és Laci rémülten bújnak össze, a szomorú kősziklára nézve és még igazabb, örökebb, hűségesebb szeretetet fogadnak egymás iránt.

Játék 1 felvonásban. — Irta: Kispándy József. — Rendező: Kiszely Gyula. — Előadás a studióban 1939 június 14-én, szerdán este 20 óra 10 perckor.

Személyek:
Laci — Juhász József;
Eszti — Szeleczky Zita;
Ildikó — Laky-Tóth Erzsi;
Keve — Rajczy Lajos;
Barangó — Szakáts Zoltán.